A Tanyaszínház idei körútja hamarosan csak egy szép nyári emlékké válik, hiszen ma lesz az utolsó előadásuk Csantavéren. A kavillói indulás óta majdnem egy hónap telt el, számos alkalommal harsant fel a jól ismert csalogató szövege, idősek és fiatalok egyaránt jól szórakoztak Lúdas Matyi történetén, aki betartotta az ígéretét és háromszor verte vissza Döbrögi uraságon a tartozását.
Vajdasági turnéja alatt - több más bánsági helységhez hasonlóan - Padét sem kerülte el a Tanyaszínház. A darab előtt Varga Tamás, az egyik fellépő és szervező elmondta, minél több olyan településre szeretnének eljutni, ahol az embereknek nincs lehetőségük arra, hogy színházba menjenek. Vannak olyan falvak, ahova minden évben visszahívják, visszavárják őket, de minden kérést nem tudnak teljesíteni, mert akkor legalább két hónappal meg kellene hosszabbítani a körutat. Az idén sok gondot okozott az időjárás is. Ha esik az eső, akkor igyekeznek fedett helyen játszani, de amennyiben erre nincs lehetőség, elmarad a produkció. Ez történt például Moholon is, ahol beszorultak a Művelődési Házba.
Padén az Önkéntes Tűzoltó-egyesület épületének udvarában állították fel a színpadot. A nyáresti égbolt szerencsére csillagos volt. A nézők lassan érkeztek, végül összegyűltek mintegy háromszázan. Sokan érkeztek a környező falvakból is. Arra a kérdésre, hogy mit várnak az előadástól, a megszólítottak többsége azt válaszolta: szórakoztatást, vidámságot, feloldódást a stresszes, idegeskedéssel teli élet alól, hiszen mindig valami újat hoznak. - Bízunk bennük, már évek óta megnézzük őket. Ha az idei darab csak feleannyira is jó lesz, mint a tavalyi, akkor már megérte itt lenni - sorolják, de egyesek még hozzáteszik, hogy olvasták a művet, látták filmen is, színpadon viszont még nem.
Aztán elkezdődött az előadás, és a jelenetek sorjázásával a közönség is egyre inkább feloldódott, sokat nevetett. Sokak szerint a legszórakoztatóbb a liba volt, a legtanulságosabb pedig Matyi három visszavágása. A lányok párbeszédeit is érdekesnek találták, a táncukat leginkább a férfiak élvezték, akik ezt nem is titkolták. Megismételt faggatózásomra újra csak azt tudták mondani, hogy a társulat kitett magáért, megérte eljönni, buták azok, akik otthon maradtak. Panaszkodtak a szúnyogokra is, amelyeket már korábban cigarettafüsttel és más módszerekkel próbáltak elűzni. Az egyik néző annyira bebugyolálta magát ellenük, hogy csak az arca látszott ki, mert a komédiázást azért látni szerette volna. Néhányan felrótták, hogy egyesek azzal mutatták meg a ,,kultúrájukat', hogy a szomszédos óvoda udvarából időnként bekiabáltak.
Mácsai Endrét is szóra bírtam, aki a Középiskolások Színművészeti Vetélkedőjének egyik nyerteseként vehetett részt a Tanyaszínház munkájában. Nagy élmény volt és kiváló tapasztalatszerzés számára, hogy felléphetett velük. Örült, hogy a ,,nagyokkal' lehetett. A szövegtanulás nem okozott számára különösebb nehézséget, inkább a figurája megformálásában várt segítséget, hiszen a kisebb szerepeket is gondosan kell eljátszani.
Végül sok nézőtársam nevében mondhatom, jó, hogy van a Tanyaszínház, nagy élményt nyújtott nekünk, kár, hogy évente csak egy bemutatót tartanak!