A dombtetőről nézve ilyen most a Tisza

Előző számunkban arról írtunk, hogy a Vajdaságban a Tisza felső folyásánál (Martonos, Magyarkanizsa, Adorján) a viszonylag fiatal gátak kitűnően viselik a terhelést. A Tisza napokban bekövetkezett tetőzése - amely minden eddigi rekordot megdöntött - sem okozhatott nagyobb gondot. De nem mindenhol ennyire felhőtlen a helyzet. A nagybecskereki és a titeli községekben a Tisza menti településeken megfeszített erővel folyik a védekezés. A héten ezekben a községekben jártunk.
Nagy nyomás alatt a gátak Mozsoron
Több település is veszélybe került elsősorban az elavult gátak miatt.
Az egyik ilyen Mozsor. A helybeliek azt mondják, hogy még Mária Terézia építette a töltéseket. A faluba vezető egyetlen szárazföldi út Sajkásgygyörgyén (Ðurðevón)halad át, állapotából ítélve bizonyára valamikor a századelőn készülhetett. Ott jártunkkor a település szinte teljesen kihalt volt, mindenki a közelgő katasztrófa bekövetkeztétől tartva otthon tartózkodott, vagy már elhagyta a települést. Közvetlenül a falu határában, mintegy második védelmi vonalként, már készen állt a nyúlgát. Utólag tudtuk meg, hogy ha a Tisza áttöri az elavult gátat, akkor csak egy-két napig nyújt biztonságot az ideiglenes töltés, ez idő alatt is legalább ki lehet telepíteni a lakosságot.
A folyóparton elképesztő látvány fogad. A hétvégi házak, amelyeket az ártérbe építettek víz alatt vannak, a szintkülönbség a töltés és a Tisza között körülbelül 10 cm. A első védelmi vonalon csak két munkaruhába öltözött helybelivel futunk össze. Radoc Stevan, az egyik ,,legény a gáton elmondja, hogy nem sok reményt fűz ahhoz, hogy az átázott töltés még sokáig kibírja a nyomást. A második árhullám, amely Magyarországról érkezik, minden bizonnyal megadja majd a ,,kegyelemdöfés'-t a gátaknak. - A szakemberek április 17-ére időzítették a második árhullámot. Ma 20-a van, és még az első sem vonult el - mondja Stevo, akinek az ártérbe épített csárdáját öntötte el a víz. Az imént beszélt éppen Milan Nastićal, Titel képviselő-testületének elnökével, aki arról számolt be, hogy további 10 ezer embert mozgósítottak a homokzsákok töltésére, jegyzi meg.
Aztán felajánlja, hogy csónakázzuk körbe az árteret, s egy nagyot kiált a víz felé. Dragoljubot hívja. Kis idő elteltével szinte a semmiből előbukkan ladikjával ideiglenes kalauzunk. Nekivágtunk a vízrengetegnek. Evezés közben Dragoljub elmondja, hogy a Tisza ezen a szakaszon a 150 méter helyett 850 méter széles, s a vadőrök és a felügyelők sokak bosszúságára szigorúan ellenőrzik és büntetik az orvhalászatot és az orvvadászatot is. Néhány fotó elkészítése után kiszállunk a partra, gumicsizmát húztunk, és felmászunk a dombtetőre még néhány felvételt készíteni. Ha derűs az idő, innen egészen Nagybecskerekig el lehet látni, tudjuk meg, akárcsak azt is, hogyan keveredett Dragoljub Ljubjanából Montenegróba, majd Újvidékre és végül Mozsorra, ebbe az Isten háta mögötti faluba, ahol sokan halászatból élnek - igaz, gyakran pálinkára cserélik a kifogott halat. Amikor megkérdeztem, hogy mennyire éri meg halászással foglalkozni, hiszen a Tiszán az engedély 2 ezer euró, csak legyint.
Mozsorban ér bennünket a hír, hogy Titelen mindössze két centiméter hiányzik ahhoz, hogy a Tisza kiöntsön az árterületről. Fokozott izgalommal ülünk autóba és nyomjuk a gázpedált, hogy minél hamarabb a helyszínre érjünk. Arra számítunk, hogy homokzsákokat szaporán töltögető emberek sokasága fogad bennünket, ehelyett egy lélek sem tartózkodik a gáton, s a Tisza is békésen hömpölyög előttünk.
- Nálunk nem nagy a veszély. Amikor Titelt emlegetik, akkor elsősorban a községre gondolnak, ahol egyes helyeken valóban kritikus a helyzet, de magában a városban nincs ok pánikra. A víz szintje az utóbbi napokhoz képest esett, de lehet, hogy holnap újra magasabb lesz. A folyó kiszámíthatatlan. Egyszer egy kicsit apad, de a néhány óra múlva már néhány centiméterrel újra magasabb. Ismétlem, hogy mindenki nyugodjon meg, Titelen nem kritikus a helyzet - így Nedeljko Butirić kapitány, az árvízvédelmi törzskar tagja.
Új gát készül Erzsébetlakon
Erzsébetlakot, az ezerötszáz lelket számláló bánáti falucskát 1965-ben - igaz, nem a Tisza, hanem a Bega miatt - egyszer már kitelepítették. Az ár elvonulása után a tiszai töltést megerősítették, a Bega és Erzsébetlak között pedig még egy védőgátat is emeltek. A két gát között a Császár-tó található, és ha a Tisza ki is lépne a medréből, a tó minden bizonnyal felfogná a vizet.
- A Tisza a legutóbbi mérések szerint két centimétert apadt, ennek ellenére a falu körül építjük a gátat, hiszen számolunk a Magyarországról érkező újabb árhullámmal - mondja Pozsár István, az erzsébetlaki árvízvédelmi törzskar tagja, hozzátéve, hogy a folyó az utóbbi napokban már négyszer túlszárnyalta az eddigi vízállási rekordot, s látogatásunk pillanatában 815 centiméter körül mozgott a szintje.
- Reméljük, az újabb árhullám nem okoz kárt, a töltés és a gát még kibír 30-50 cm emelkedést, s ha nem ázik át, nem lesz probléma. Hatvanöt ember három váltásban dolgozik a gátakon, eddig legalább 50 000 zsákot töltöttek meg homokkal. Egy fuvar alkalmával harminc traktorral mintegy háromezer zsákot vittünk ki a töltésre. Néhány napja hét munkagép segítségét is igénybe vesszük, négyet kaptunk Belgrádból, a többit egy nagybecskereki magánvállalat bocsátotta rendelkezésünkre, s még várunk néhányat. Az új gát építéséhez - amely két és fél kilométer hosszú és 3-5 méter magas lesz - feltétlenül szükségesek a munkagépek - tudjuk meg Istvántól.
Erzsébetlak három méterrel a Tisza szintje alatt helyezkedik el, s ha a víz áttörné a gátakat, akkor pillanatok alatt 3-4 méteres víz lenne a faluban.
- Majdnem hatszáz házunk van, amelyek nagy része már száz-egynéhány éves. Jelenleg 135 ember hagyta el ideiglenesen a falut - rokonoknál, barátoknál húzódtak meg -, a többiek derekasan állják a sarat a szó szoros értelmében - kapcsolódik a beszélgetésbe Gulyás Tibor. - Ha, ne adj Isten, a Tisza áttörné a gátakat, akkor a lakosságnak ötórányi ideje lenne elhagyni a falut, s bizony a visszatelepítés csaknem lehetetlennek tűnik. A belvízzel egyelőre nincs gond, a Tisza apadása után azonban már ezzel is számolnunk kell. Beszivárgások ugyan vannak, de még mindenhol tiszta, iható víz folyik a csapokból.
A töltésen sétálgatva szembetűnő az összetartás, ami mindig is jellemezte az erzsébetlakiakat. Az emberek rendületlenül töltik a homokzsákokat, remélve, hogy a legrosszabb elkerüli őket. Mi is szívszorongató érzésekkel hagytuk el Erzsébetlakot, s bíztunk abban, hogy jobb belátásra tér a folyó, s e többnemzetiségű bánáti falucska nemsokára újra a megszokott hétköznapjait élheti.
A falu apraja-nagyja részt vesz a munkálatokban
A hatszáz lelket számláló, zömmel magyarlakta Lukácsfalva a Tiszától tíz, a Begától pedig mindössze egy kilométerre helyezkedik el.
- A Tisza messzebb van ugyan, de sokkal veszélyesebb, mint a Bega, amely most apad - mondja Mák Attila, a válságstáb tagja. - Állandó készültségben vagyunk, a homokzsákokat folyamatosan készítjük. A munkagépeket már az első napoktól kezdve kérjük, ígéretet már kaptunk, de gépet még nem. Kijelöltük a második vonalban elhelyezkedő töltést, s ha megérkeznek a gépek, elkezdődhetnek a munkálatok.
Lukácsfalva mindössze ezerötszáz homokzsákot kapott a községtől, ötszáz darabot a helyi lakosok gyűjtöttek össze. A falu kilencvenkilenc százaléka részt vesz a védelemben, az emberek hívás nélkül, önként jelentkeznek munkára. Saját falujuk védelme mellett a stajićevói gátakra is naponta hatvan embert küldenek ki.
- Úgy hallottuk, hogy a kritikus helyzet még hátra van, nagyon sok függ az elkövetkező időszakban lehulló csapadék mennyiségétől. Még hetven centiméter hiányzik ahhoz, hogy a Tisza kilépjen, beszivárgások ugyan vannak, de mi bízunk a dolgok jobbra fordulásában - fejezi ki reményét Mák Attila.
Miloš Jelić, a lukácsfalvi helyi közösség tanácsának és a helyi válságstábnak az elnöke elmondja, hogy április 10-e óta rendkívüli állapotot hirdettek Nagybecskerek községben az árvíz miatt.
- Mindjárt aznap önkénteseket toboroztunk, s Erzsébetlaknál segítettek a töltések megerősítésében. Mindennap két műszakban 10-12 ember dolgozik a gáton. Állandó összeköttetésben vagyunk a szomszédos Erzsébetlakkal. Kilenc csoportot alakítottunk, amelyek bármely pillanatban bevethetők. Az előírásoknak megfelelően a faluból eltávolítottunk minden vegyi anyagot és a háziállatokat is összeírtuk.
Lukácsfalván a Bega áradása is egyre nagyobb gondot okoz. Állandó felügyeletet tartanak a töltéseken, körülbelül 20 ember figyeli a gátakat. A rendkívüli állapot meghirdetése óta a faluba bármelyik pillanatban megérkezhetnek a munkagépek, hogy megkezdődhessék a nyúlgátak építése. Körülbelül 2 kilométer hosszúnak kell lennie a falu köré emelt töltésnek ahhoz, hogy biztonságot nyújtson. Természetesen Lukácsfalva vezetősége türelmes, hiszen tudják, hogy a rendelkezésre álló eszközök végesek, és csak a második veszélyeztetett zónában helyezkedik el a település. Ha a Tisza valahol áttöri a gátat, körülbelül 8 óra szükséges ahhoz, hogy elérje a falut. Először Erzsébetlakon kell befejezni a munkát, és csak utána kerülnek sorra ők.
Riportalanyainktól sok szerencsét és kitartást kívánva vettünk búcsút, s őszintén reméljük, hogy bánáti testvéreink ezzel a nehézséggel is - mint ahogy tették ezt már számtalan más esetben! - sikeresen megbirkóznak.