A juhásznak jól megy dolga, egyik dombról a másikra terelgeti nyáját, fújja furulyáját, bú nélkül éli világát — hangzik a közismert magyar népdal. A népdallal ellentétben azonban a juhászoknak és a juhtenyésztőknek sem fenékig tejfel az életük, ők is szembesülnek a jószágtartással járó gondokkal. Habár az állam támogatja ezt az ágazatot, nehézségek itt is akadnak.
Novák Károly 1979 óta tenyészt juhokat. A Hódegyháza mellett lévő Hodicson jelenleg hétszáz wittenbergi birkát tart. Orompartról került Hodicsra, Zenta községben ugyanis nem találtak akkora területű legelőket, amelyek a felszaporodott falkának elegendőek lettek volna, így két éve átköltöztették az állományt. Igaz, hogy a bácskai legelő jobb minőségű a bánátinál, viszont a Tiszán túl hatalmas, szinte végeláthatatlan területek nyújtanak ideális terepet a juhtenyésztőknek.
Novák Károly (a szerző felvételei)
— Vajdaságban és ezen a vidéken is sokkal kevesebb a birka, mint egykor. Valamikor Hódegyháza körül 14 000 birka legelt, ma pedig alig 2000. Ez hatalmas visszaesés. Rajtunk kívül egy bácsfeketehegyi gazda legeltet még erre, mi éltetjük a birkatartást a faluban. Néhány családnak vannak ugyan birkái, de nagyban egyikük sem foglalkozik velük. A juhtenyésztés nem egyszerű, az ünnepek nem számítanak, hiszen a jószág a nap 24 órájában igényli a gazda jelenlétét. Pénz nem sok van belőle, munka annál inkább — mondta Novák Károly juhtenyésztő, a zentai Gazdakör juhász szakágának vezetője.
Juhászt sem könnyű találni, mivel a régi nagy öregek már nem élnek, a fiatalok pedig nem érdeklődnek túlzottan ez iránt a szakma iránt. Közép-Szerbiában egy idősebb gazda havi 250 eurót, szállást és teljes ellátást kínált a leendő juhászoknak, de egy jelentkező sem akadt.
Novákéknál a birkák két év alatt háromszor ellenek. A tenyésztők a tejet nem hasznosítják, inkább az élő bárányra, a gyapjúra és a húsra helyezik a hangsúlyt.
— Hosszú éveken át csak a birkanyírók jártak jól. Volt olyan év, amikor a nyíró kérte, hogy fizessem ki neki a munkát, a gyapjúval meg csináljak, amit akarok, annyira nem kellett senkinek. Jelenleg többen is viszik a gyapjút. Egy hódegyházi ember a japánoknak, egy hódsági pedig Vranjéba szállítja az árut. A bárány iránti kereslet viszont megcsappant az utóbbi időben. Bíztunk benne, hogy a május 1-jei ünnepek, a pravoszláv húsvét és a Đurđevdan, azaz Szent György-nap közeledtével a korábbi évekhez hasonlóan ezúttal is megnő a bárány iránti kereslet. Az idén azonban nem így történt, a vevők lemondták a szállítást. A rossz nyelvek szerint Romániából szárazabb húsú, apró termetű hegyi bárányok kerültek az országba, ezért nem volt kereslet a mi nagyobb termetű, jobb minőségű jószágaink iránt. Az idén már szállítottunk Izraelbe és Boszniába bárányokat. Az izraeliek kibéreltek egy birtokot, ahol tovább hizlalják a 35-36 kilósan felvásárolt bárányokat. Az istállókat megtöltötték, és a jószágokat 50-60 kilósan szállítják Izraelbe. Ott a kisbárány nem kell, ellenben a bárányhús kilója 11 euróba kerül. Remélem, a nyárig még adunk el az állományból, mivel sok a már elkészített birkánk, melyek nehezen viselik a meleget. Ígéretet kaptam, hogy a napokban vevőre találnak, de én már nem hiszek senkinek. A hús ára 330-340 dinár körül mozog. A bárány ára általában a sertését követi. Ha a sertés ára leesik, akkor a bárányé is csökken, és fordítva — mondta Károly gazda.
A juhtenyésztést támogatja az állam, ami nagy segítség a gazdáknak. Évente minden nőstény, ellő birkára 7000 dináros támogatást kapnak, amivel meg vannak elégedve, de attól tartanak, hogy ez nem sokáig marad így.
— Ez a 7000 dináros támogatás mentett meg eddig bennünket. Sokan azt hiszik, hogy ez az összeg tiszta pénz, de nem az, mert ebből jócskán vissza is kell forgatnunk. Pénzbe kerül a tetoválás, amikor egyedazonosítót helyeznek a jószág fülébe, az ellenőröket is ki kell fizetni, valamint a támogatás igénylésekor átadott kérelemhez szükséges aláírásért és pecsétért is fizetni kell. A költségek még nőni fognak, mivel a külföldről behozott apaállatokkal együtt valamilyen betegség is érkezett az országba, ezért pedig az apaállatoktól vért kell venni, ami egyedenként 3600 dinárt tesz ki. Nem is olyan sok marad abból a 7000 dinárból. Mindenre nagyon oda kell figyelni. Ha az ember téved, vagy valamit nem előírás szerint végez, akkor fennáll a veszély, hogy megvonják tőle a támogatást, és a gazdaságot három évre passzív állapotba helyezik. Sőt, még az előzőleg felvett támogatást is vissza kell fizetnie. Nem vehet az ember akármilyen kost sem. Meg kell vásárolni a 300-400 eurós jószágot, be kell állítani, megfelelő papírra is szükség van, csak akkor jár utána a támogatás. Ebben Zenta község sokat segített, mivel minden gazdának, akinek legalább 25 birka volt a nevén, teljesen ingyen és bérmentve egy törzskönyvezett kost adott. Ez a támogatás már harmadik éve tart — mondta a gazda.
A gazdaságot feleségével és a Felsőhegyen élő fiatalabb fiával vezetik. Két embert foglalkoztatnak: a juhász a legelőn a birkákra vigyáz, Károly szomszédja pedig reggel és este az istállóban lévő birkákat eteti meg. Az idei enyhe télnek még lehet hátulütője. Tavaly ilyenkor a lapos részen 25-30 cm víz volt, most pedig már egy hónapja száraz a terület. Ha kisüt a nap, akkor ez bizony hiányozni fog.
Surányi Róbert juhász és a puli szerepében Szandra
A legelőn nemcsak Surányi Róbert zentai juhász, hanem Szandi, a pulit helyettesítő kutya is serényen terelte a jószágokat.
— A pulinak nagyobb becsülete kell hogy legyen, mint a juhásznak, mert hiába van juhász, ha nincs puli. Ő tartja egyben a nyájat, 20 fokos hidegben és 40 fokos melegben is „dolgozik”. Váltásban alkalmazzuk őket, és amíg egyikük kint van a határban, addig a többi pihen — mondta Károly gazda.
— Rengeteget segít a puli, tereli a jószágot, miközben arra is ügyel, nehogy valamelyik elkóboroljon. Nélküle nagyon nehéz dolgunk volna. A legelőkön bőven van fű, a birkáknak van miből válogatniuk. Kora tavasszal a jószágoknak egész nap kell legelniük, mert ha megállnak, akkor nem laknak jól. Ilyenkor már pihenhetnek valamennyit — avat be a juhászmesterség titkaiba Róbert, aki 15 éve juhászkodik.
A közelmúltban a juhtenyésztés népszerűsítése és bemutatása céljából Hodicson birkanyíró és birkapörköltfőző versenyt tartottak, melyen mintegy 350 személy jelent meg. A szervezők ebből hagyományt szeretnének teremteni, és bíznak benne, hogy a rendezvénynek köszönhetően valamelyest fellendül majd a juhtenyésztés ezen a tájon, ahol a végtelen bánáti puszta több ezer birka számára tartogat bőséges eleséget.
