Törökkanizsán valamivel több mint egy évvel ezelőtt, 2007 februárjában alakult meg a VMSZ helyi szervezete, majd a majdány-rábéi tagozat és a községi szervezet létrehozása következett. Az idén áprilisban pedig az oroszlámosiak hívták életre a saját szerveződésüket. Hogy ez miért fontos? ,,Csak” azért, mert ebben a bánáti kisvárosban a helyhatósági választásokon nagyon jó eredményt ért el a Magyar Koalíció, pontosabban a VMSZ: hét mandátumot szerzett a községi képviselő-testületben és az Európai Novi Kneževacért tömörüléssel (Demokrata Párt, G17 Plusz, Liga) megalakították az önkormányzat új vezetőségét. A polgármesteri tisztséget Dragan Babić (DP) látja el, a községi képviselő-testületet Újhelyi Nándor, a VMSZ helyi szervezetének elnöke vezeti, helyettese Fehér Endre (VSZL). A hattagú községi tanácsban három hely jutott nekik: Kovács Magdalénát, a Tiszagyöngye Művelődési Egyesület elnökét a művelődéssel, sporttal és tájékoztatással, Pópity Egon tanárt az oktatással, dr. Szirovicza Zsoltot pedig a mezőgazdasággal és a környezetvédelemmel bízták meg.
Újhelyi Nándort arról kérdeztük, hogyan sikerült ezt az eredményt elérniük.
- Már a kampány során sem volt könnyű dolgunk, mert kevesen remélték, hogy a magyaroknak van esélyük Törökkanizsán. Valamikor, a kilencvenes évek elején működött itt a történelmi VMDK szervezete, mely a háborús időkben megszűnt. A magyarságnak 10-15 évig nem volt politikai képviselete a községben. Ez a másfél évtized nagyon rányomta bélyegét a mi törekvésünkre. Nem akarok szerénytelennek tűnni, de én bíztam a sikerben, viszont tudom, hogy nagyon sokan nem hittek benne. Szabadkáról, a pártközpontból nagy támogatást kaptunk, nélkülük még nehezebb lett volna. Összefogás Törökkanizsáért - ez volt a mi mottónk. Olyan törekvéseket vállaltunk fel, amelyekre a törökkanizsai magyarság már régóta vár. Ezekkel a feladatokkal nem foglalkoztak azok a pártok, amelyek eddig állítólag a magyarság érdekét is képviselték. Részarányos foglalkoztatást követelünk, valamint meg kell változtatni a község alapszabályzatát, és vissza kell állítani a települések magyar elnevezését. A gondok között említeném, hogy a helyi könyvtárban nemcsak a magyar könyv a kevés, de nincs magyarul beszélő alkalmazott sem, az általános iskolában egyes személyek középiskolai végzettséggel tanítanak, és ez az oktatás minőségének a rovására megy. Sokan meglepődtek, hogy honnan kaptunk mi ennyi szavazatot. A köztudatban ugyanis az a nézet terjedt el, hogy itt már alig élnek magyarok. Pedig községi szinten a lakosság harminc százaléka magyar, Törökkanizsáénak pedig a 35 százaléka. A városban egyébként nagyon jól szerepeltünk, a probléma éppen a magyar falvakban, úgymint Magyarmajdányban, Oroszlámoson és Rábén jelentkezett, amit én most nem akarok kommentálni.
* Érkeztek-e már visszajelzések?
- Igen, jók is, rosszak is. Például elkezdték híresztelni, hogy azért váltunk majd le bizonyos igazgatókat, mert nem magyarok. Egyébként a tájékoztatási közvállalat, az óvoda és a szociális munkaközpont lesz úgymond a miénk. Azt is mondták, hogy a tanácsban kapott helyeket nem tudjuk megfelelő személyekkel betölteni. Azt hiszem, az ígéreteink betartásához éppen a koalíciós partnerünkkel kell majd a legkeményebb meccseket vívnunk. Ha nem is szívesen, de beleegyeztek a községi alapszabályzat módosításába, habár tudjuk, a magyar helységneveket rajtunk kívül senki sem tartja fontosnak. Ebben mindegyik párt egyetért, és inkább azon gondolkoztak, hogyan lehetne a jelenlegi elnevezést magyarosítani. Állítólag a ,,török” jelzővel van bajuk, az nem tetszik nekik. Pedig a koalíciós szerződésben egy év a határidő, vagyis ennek 2009. június 21-éig, a község napjáig meg kell lennie. Bizonyos dolgokból semmiképpen sem szeretnénk engedni, ez is közöttük van. Mi hatalmas bizalmat kaptunk a polgároktól, és ez felelősséget ró ránk. Nagyon keményen helyt kell állnunk. Olyan feltételeket kell teremtenünk, hogy a fiatalok itt maradjanak, de ehhez inkább csodára volna szükség.
* Milyen lehetőségeik vannak Törökkanizsán a fiataloknak?
- Józseffalva, a város Csóka felőli része, valamikor különálló település volt. Az ottani óvodában eddig egy magyar tagozat működött, tavaly szeptemberben viszont kettő nyílt, és ez jó jel. Az általános iskolában megvannak a magyar osztályok, a magyar gimnáziummal viszont gond van. Hiába népszerűsítik a pedagógusok a környező községekben, a diákok nem akarnak idejönni. Ehhez valószínűleg a község eddigi politikai arculata is hozzájárult. Ezen is nekünk kell változtatnunk. Magyar művelődési egyesület csak Törökkanizsán létezik, és nagyon kevés pénzt kap a községi költségvetésből. A helyi rádióban közszolgálati adás, hírek nincsenek magyar nyelven, csak zenés műsorok - az egyiknek éppen én vagyok a szerkesztője. Azok közül a fiatalok közül, akik Zentán, Szabadkán, esetleg Magyarországon járnak középiskolába, sokan nem jönnek vissza. De ha visszatérnek is, itt nincs munkalehetőség. Magyarkanizsára járnak dolgozni, szórakozni, majd lassan ott is maradnak. A mi falvainkra is az jellemző, ami általában a kis bánáti településekre, elöregednek, kiürülnek, minden harmadik ház üres. A fiatalok már rég elmentek, például Szabadkára, mely várost az ígéret földjének tartották.
Én korábban a községi Fejlesztési Társulásnál dolgoztam, sajnos, a közgazdasági egyetemet még nem fejeztem be, de igyekszem a végére járni. A politikával való foglalkozás nem személyi szükséglet volt számomra, hanem az itteni magyarság helyzetén szeretnék változtatni, javítani. Szerencsére vannak olyan emberek, fiatalok is és idősebbek is, akik úgy gondolják, nekünk, őslakosoknak ez a kötelességünk. Márpedig most kaptunk egy hatalmas lehetőséget. Remélem, képesek leszünk kihasználni, jóra fordítani.