Budapest, a Batthyány téri HÉV-megálló — 2023. április 16.

Születésének centenáriumát Magyarország hivatalos emlékév keretei között ünnepelte, továbbá az UNESCO nemzetközi szervezete is felvette a közösen ünnepelt évfordulók sorába.

 „A romantikus zongorairodalom mestere ő, akit többek között improvizációs képessége is a XX. század legnagyobb zongoraművészei közé emelte. Egyedülálló karrierje, tudása, egyénisége, fiatalokat felkaroló munkássága ma is példaértékű” — olvasható egy, a róla készült köztéri murál méltatásának kísérő szövegében. Helyszínileg Budapesten, a Batthyány téren lévő HÉV-megállóban.

Budapest, Józsefváros /Muzsikus cigányok parkja/ — 2023. július 17.

A megpróbáltatásokkal teli életébe és munkásságába a vonatkozó világhálós szócikkre rákeresve kaphatunk részletesebb betekintést.

„Cziffra fokozatosan a magyar koncertélet sztárja lett, de ahogyan fokozódtak sikerei, egyre inkább megosztotta a szakmát. Főleg az akkori zenei vezetés köreiben talált ellenségekre, de a zongoraművészek között is akadt riválisa. Cziffra idegen sejt volt az akkori zenei élet szövetében, nem tudták befogadni. Féltékenyek voltak a kívülről, a könnyűzenéből jött virtuózra, aki ekkora hatással van a közönségre. Kevés fellépést kapott, a rádióban nem játszhatott, és külföldre is alig akarták kiengedni. Cziffrát ez, érthetően, elkeserítette. 1956-ban tettek feléje gesztusokat (Liszt Ferenc-díj, lemezfelvétel stb.), de már késő volt. 1956. október 22-én Bartók II. zongoraversenyét játszotta a Zeneakadémián. »A közönségből úgy tört ki a taps, mint az izzó láva« — írták később a kritikusok. Sokan máig állítják, hogy ennek a hangversenynek nem kis része volt az október 23-ai hangulat alakításában.” (Külső hivatkozás: Wikipédia)

Cziffra György 1994. január 15-én hunyt el a franciaországi Longpont-sur-Orge nevű településen. Nevéhez fűződik a Cziffra Alapítvány (Fondation Cziffra) létrehívása is, mely szervezet fiatal zenészek és képzőművészek támogatását tűzte ki céljául.