Nominálisan
Martinek Imre
2021.01.26.
LXXVI. évf. 2. szám
Nominálisan

Jegyzetünk alkotóelemei a nyögvenyelősen bár, de végül csak mögöttünk hagyott esztendő utolsó vasárnapjának délutánján formálták ki magukból az összképet. Torontálvásárhelyen. Hajlékában egykori zadrugás kollégámnak, Szilágyi Ferencnek. Annak numizmatikai albumjait „lapozgatva”.

„Ezen jegyek »hamisitói« s utánzói tizenöt évre terjedhető börtönöztetéssel büntetettetnek.” Vizitációnk egy többnyelvű és írásmódú, intelemmel és célutasítással egyaránt ellátott Kossuth-bankó szemrevételezésével indul. „Ezen pénzjegy minden magyar álladalmi és közpénztakarékban öt ezüst forint gyanánt három huszast egy forintra számitva elfogadtatik és teljes névszerinti értéke a közállomány által biztosittatik. Buda – Pest. september 1-én, 1848.”

Majd érkezik néhány szakmai adalék is. Harminc-egynéhány szorgoskodási évet felölelve. Szinte hihetetlenül hangzik, de házigazdánk számára a régi pénzek megmentése csupán egy olyan időkiegészítés, amelyet a gyűjtőkre oly jellemző szenvedély egyetlen bötűje sem tudott megmételyezni. Magyarán még a legritkább példányokat is jobbára a pancsovai öreg bolhapiacon, a buvlyákon vásárolta meg. Reálisan megfizethető áron.

Kiállításokra pedig eddig sem járt velük, és ezután sem tervez. Most is csak a régi, személyes ismeretségünkből fakadó bizalomra építve volt hajlandó megszólalni. Mármint ország és világ előtt. A publicitás, mint mondja, végképp nem az ő asztala. Gyűjteményének legelső darabjait, közvetlenül az I. világháború utáni időszakból datálva, Ferenc a megboldogult nagymamájától kapta ajándékba. Kisgyermekként az akkori időkben használatos pénzérméket gyűjtögette serényen, majd — miután nála is „beütött” a kamaszkor — ment minden a süllyesztőbe.

Pénz. Talán nincs is olyan ember ezen a földtekén, aki ne álmodozott volna arról, hogy milliomos legyen! Nos, a darabjaira hulló egykori országunkban, főleg a XX. század ’90-es éveiben, keresve sem lehetett volna találni ennél egyszerűbb vállalkozást! Mi több, egyetlen éjszaka leforgása alatt akár milliárdossá is válhatott az illető. Rohamosan híguló értékű pénzünk a számlák törlesztésére egyre alkalmatlanabbá váló bankjegyeinek cunamijában leledzve. Belegondolva, így az idők távlatából, ma már önmagam előtt is csupán groteszk álomként hat mindez. Holott középiskolás koromban volt szerencsém közvetlenül és közvetve megélni s túlélni az akkori aktuális címszavak (mobilizáció, gazdasági embargó, vágtázó hiperinfláció…) által gerjesztett lelki és materiális bizonytalanságot. Vizuálisan pedig ama bizonyos nullások permanens térhódítását. Különböző színű és mintázatú papírpénzekre rányomtatva. 

Jelen pillanatban Szilágyi Ferenc tulajdonában mintegy négyezer fajta papírpénz és fémérme van. A fentebb emlegetett korszakunkból is. Meg egy csomó duplikát. Az esetleges alkalmi csereberélésekhez.

A mappákat „felütve” hirtelenében korok és tájak rengetege tárulkozik ki előttünk. Váltakozó eszmék felemelkedésének, illetve azok sorsszerű bukásának mintázatai által. Nominálisan.

Fényképezte: Martinek Imre

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Bánáti Újság rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!
E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.
Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Részletek mutatása" gombra olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..