Magyarországon 2010-ben a munkanélküliség 10 százalékot tett ki, de a foglalkoztatási ráta mégsem volt 90, olyannyira, hogy a 20—64 évesek között csupán 60 százalék körül alakult, a 15—64 éves korcsoportban a férfiak és a nők együttes foglalkoztatási rátája még az 50 százalékot sem érte el — emelte ki Szalai Piroska. A szakember szerint Magyarország azt az EU-s célt követte, hogy 2020-ra 75 százalékra emeli a foglalkoztatást. Ez 15 százalékos különbség volt, Németország 2 és 3 százalék közötti javulást, valamint a többi tagállam is csupán ennek egy töredékét vállalta be.

Mint mondta, 2010-ben érezték, hogy az évezred egyik legnagyobb mélypontján van az ország, és a 2008-beli válság utáni állapotok akár államcsődhöz is vezethettek volna. A munkaerőpiaci mutatók és az egy főre jutó GDP alapján is a legmélyebb gödrök egyikében volt az ország. A megoldás az volt, hogy 2010-ben külön adónemeket vezettek be a nagy cégek esetében, így 2010 nyarára a bevételek növekedtek, amivel együtt valamelyest a termelés is. Előbb azok az ágazatok javultak, ahol sok nő dolgozott, a feldolgozóipar, a kereskedelem, majd 2012 környékén a férfiak foglalkoztatási rátájának a növekedése is megindult.

A szerző felvételei

— A gazdasági mutatók emelkedésével 2012-ben lett a női foglalkoztatási ráta a legmagasabb 1991-től számítva. Ekkor vizsgáltuk meg azt, hogy Magyarországon hol tér el a foglalkoztatotti kör a nők tekintetében más országokhoz képest. A tizenkét év fölötti gyereket nevelők mutatói sokkal magasabbak voltak, mint az EU-s átlag, akárcsak azoknak, akik heti 40 órás, teljes munkaidőben dolgoztak, viszont azoknak a nőknek a mutatói nagyon alacsonyak voltak, akik olyan életszituációba kerültek, amelyben nem csak a munkahely volt az egyedüli feladat. Ők nem is szerepeltek a munkanélküliek között, inaktívak voltak ugyanis.

Magyarországon leginkább a kisgyerekes anyukák alkotják az inaktív csoportot. Az anyukák nem tudtak visszajönni a munkaerőpiacra a gyerekgondozási időszak után. Mindenki attól rettegett, hogy ha a gyerek hároméves lesz, és lejár a juttatása, akkor hogyan tud visszakerülni a munka világába. Volt olyan, aki több éven keresztül előbb munkanélküli volt, ezek a kisgyerekes anyukák utána már nem szerepeltek a munkanélküliek nyilvántartásában sem, és inaktívvá váltak, vagy megjelentek a fekete-munkaerőpiacon. Magyarországon akkor egy másik teher is sújtotta a családokat, mégpedig a devizahitelek, ez pedig éppen a kisgyerekes családokat érintette leginkább, hiszen ők azok, akik sok esetben csak hitellel tudtak hozzájutni új lakáshoz.

2013-ban a magyar kormány létrehozta a munkahelyvédelmi akciót, mely gyökeresen megváltoztatta ezt a rendszert.

— Be lett vezetve a szociális hozzájárulási adó, és akkor volt az első pillanat, amikor a 25 év alatti fiatalok, az 55 év fölöttiek és a kisgyermekes anyukák foglalkoztatói adókedvezményt kaptak. Magyarországon ennek köszönhetően 2013-ban bekövetkezett az egyik legnagyobb foglalkoztatásbővülés az EU-ban. Ez 2014-ben folytatódott, és akkor jött a GYED-extra. Az anyukák a gyerek kétéves koráig GYED-et kapnak, a GYED-extra pedig lehetővé tette, hogy azok az anyukák, akiknek félévesnél nagyobb a gyerekük, dolgozhassanak, mégpedig úgy, hogy továbbra is megkapják az állami juttatást. Az előző rendszernek volt egy nagy hátulütője, ha ugyanis egy anyuka megszült, és nem akart lemondani az állami juttatásról, akkor két-három évig nem dolgozott. Ez a hátulütő az orvosok és további olyan szakmák esetében is tapasztalható volt, ahol szakvizsgát kell tenni. Ha a szakvizsga előtt született meg a gyerek, akkor az elméleti vizsgákat letették az orvosnak és jogásznak készülő kismamák, de nem tudták felmutatni a kellő gyakorlati időt. Például egy szemészorvos esetében heti 4 órás rendelés már gyakorlati időnek számított volna, de ezt sem tehette meg, mert ha rendelt volna, akkor le kellett volna mondania a GYED-ről. Így a hölgyek folyamatosan halasztották a gyerekszülést. Erre volt az a javaslat, hogy a GYED mellett a gyerek féléves korától, ha valaki akar, akkor dolgozhasson. Illetve bárki, hogy ha a család úgy dönt, hogy kell a több fizetés, akkor lehessen dolgozni úgy, hogy közben semmiről sem kell lemondani.

A növekedés folytatódott, és Magyarország 2015-re elérte az EU-átlagot, a 15 százalékos különbség le lett faragva 5-re. Évről évre valamilyen, a korábbi gondolkodásmódba bele nem illő megoldással próbálja a kormány ösztökélni a munkaadókat, illetve segíteni azokat a csoportokat, amelyek korábban hagyományosan, a normál 40 órás, határozatlan idejű munkavégzésben nem tudtak volna részt venni — fejtette ki Szalai. Mint mondta, így 2019 első és második negyedévében is már 75 százalék fölötti a 20—64 évesek foglalkoztatási rátája. 2016-ban pedig a versenyszféra is meglódult, akkor 4 százalék környékén, 2017-ben és 2018-ban pedig csaknem 5 százalékkal bővült a magyar GDP. 2019 utolsó negyedévének adatai szerint ezzel a bővüléssel Magyarország vagy az első, vagy a második az EU-ban.

Itt, a Duna mentén kimutatható és tapasztalható a javulás, nem csak a V4-es országokban. Szerbia és Vajdaság emelkedése szinte ugyanakkora, mint a magyar javulás, csak egy eltolódott időben — mutatta grafikonjait a szakértő. Az adatok szerint Vajdaságban és Szerbiában 2013-ban kezdődött a javulás, Magyarországon pedig 2010-ben. Most Szerbia ott tart, hogy 63,3 a foglalkoztatási rátája, mint amennyi 2013—2014-ben volt Magyarországon. 13,7 százalékot sikerült javítani. Hozzátette: valami itt is elindult, ugyanúgy, ahogy a makromutatók is jelzik a javulást Lengyelországban, Romániában és a szűkebb környezetünkben.

Az EU-ban az önfoglalkoztatottakon belül 30 százalék a nők aránya, Magyarországon az átlagnál több, Szerbiában pedig nagyjából annyi, mint az EU-ban. Eszerint a nők nem félnek annyira a vállalkozói léttől, a felelősségtől, és nem félnek annyira vállalkozást vezetni, mint Nagy-Britanniában — emelte ki a munkaerőpiaci szakember. Mint mondta, a mi környezetünkben a vezetők között is viszonylag magas a nők aránya.

— Ha minden munkaerőpiac összes női foglalkoztatottján belül néznénk meg a vezetők arányát, akkor volt olyan év, hogy Magyarország második volt Lettország után. Most Lengyelország megelőzte Magyarországot. A mi környezetünkben vannak azok az országok, ahol a gazdaságban a nők vezetőként igenis jelen vannak. A közszférában is, és a versenyszférában is. Az már más kérdés, hogy például a bankigazgatók vagy a multicégek főigazgatói között nagyon kevés nőt találunk, de Magyarországon a parlamentben is kevés a nő, viszont számos vezető pozícióban levő nőt fel tudnánk hozni példának, amit viszonylag kevesen tudnak. Általában az van, hogy zokogjunk együtt, mert a nők nem tudnak odajutni, ahová... Igen, valóban nehezen tudnak, de van egy teóriám, mely szerint nem a hajtóerő és a tudás az, ami hiányzik, hiszen Magyarországon is, de Európa minden országban is több a diplomás nő, mint férfi. A gond ott kezdődik, hogy a nőknek, amikor hatévesnél fiatalabb gyerekük van, még véletlenül sem adnak könnyítést a munkaerőpiacon. Nagy eséllyel ottrekedhet például egy orvos, aki nem tudja letenni a szakvizsgáját, mert egy jogszabály miatt nem vállalhatja be a négyórás gyakorlati időt. Nem a férfiak ütik, verik, vágják a magyar nőket — legalábbis én azt gondolom, hogy nem —, hanem a jogszabályok adta keretek között néha olyan szorításban kell ezt az időszakokat átélniük, amely a későbbiekben pluszfeladattal jár, hogy utol kell érniük a saját évfolyamon belüli fiúkat, akik azt az öt-hat-nyolc évet nem ilyen presszióban élték meg. A férfiak egy másik típusú pressziót élnek meg, mégpedig azt a felelősséget, hogy ha nem hozzák haza a pénzt, akkor miből él meg a család. Ezek a férfiak negyvenéves koruk fölött az egészségügyben sokkal gyakoribbak, mint a nők. Ez nem csak Magyarországra jellemző. Tehát azok a cikkek, amelyeket akár a skandináv vagy a nyugat-európabeli országokban olvashatunk a nők hátrányáról, éppen azokat a tényeket nem vizsgálják, amelyek odavezettek, hogy a negyven-ötven éves korcsoportban a férfi vezetők aránya sokkal magasabb, mint a nyugat-európai országokban. Kevesebb nő lehet bankelnök vagy egy multicég vezére, mint Svédországban, aminek az az oka, hogy van egy életszituáció, egy életkor, amikor a futóversenyben béklyó kerül a nők lábára, és egyértelmű, hogy a nők java része a gyermekvállalást választja, nem mondva le a családról és a gyerekekről.