Nincs vége

Nincs vége

Olyan korban élünk, amikor valójában már nem az áruk termelése és eladása a gazdaság motorja, hanem az informatikai forradalom.

Az informatikai szolgáltatások esetében azonban az ár meghatározása sok esetben nehézségekbe ütközik. Gyakran egyszerűen lehetetlen árat szabni. Nem túlzás ugyanis azt állítani, hogy milliárdokat érő információk is ingyenesen a rendelkezésünkre állnak, illetve a kitalált dolgokért sokat kell fizetnünk.

Amikor ingyenes szolgáltatásokat kínál például a Google, a Facebook vagy más hasonló alkalmazás, annak valódi értékét nem lehet kiszámolni. Amikor ingyen tájékozódunk, újságot olvasunk az interneten, az számunkra mindenképp életszínvonal-emelkedés. A GDP azonban ilyenkor paradox módon nem növekedést, hanem csökkenést mutathat. Az emberek kevesebb könyvet, újságot vásárolnak, megszűnik számos más hagyományos vállalkozás, mely korábban pénzért kínált valamilyen szolgáltatást. Ez GDP-csökkenést eredményez, miközben a felhasználók számára lényegében a jólét emelkedését. Viszont a politikusok, sőt a legtöbb közgazdász is a mai napig a GDP növekedését tartják a legfontosabbnak a beszédeikben. A gyakorlatban viszont a GDP sokkal inkább a múlt relikviája, mint valóban jól használható mutatószám.

Gyakran még a hozzáértők is értetlenül szemlélik azt, ami a világgazdaságban és a világpolitikában történik. Pedig mindig voltak, akik azt állították magukról, hogy értik a folyamatokat, és megmondják azt is, mi következik. Francis Fukuyama például akkor vált igazán ismertté, amikor 1989-ben A történelem vége címmel megírta az azóta is sokat emlegetett esszéjét, majd három évre rá A történelem vége és az utolsó ember című könyvét. Ezekben valójában azt jósolta meg, hogy a Szovjetunió összeomlásával a liberális demokráciák világszerte mindenütt győzedelmeskedni fognak. Azt gondolta, ezzel lényegében véget is érhet a történelem. Eleve furcsa azonban ilyen véleményt megfogalmazni, hiszen világunk mindig is változott, és ez borítékolhatóan ezután is így lesz. Sokféle módon értelmezhető azonban a felvetés. Például úgy, hogy az emberi társadalom megtalálta azt a szerveződési modellt, amely hosszú távon jól működik, és jólétet hoz mindenkinek. A történelem azonban nem érhet véget, és nem is pont úgy alakulnak a dolgok, ahogyan azt Fukuyama jövendölte. Annak újabb bizonyítéka, hogy ezt ő maga is beismerte, nem más, mint hogy a Foreign Affairs amerikai magazinban megjelent írásában egyfajta magyarázkodásba kezdett.

Fukuyama a ’80-as évek végén — amikor Jugoszláviában tetőzött a pangás, Ozzy Osbourne emlékezetéből pedig kimaradtak azok az évek — úgy vélte, az amerikai modell spontán fog elterjedni a planétán, hiszen nagy riválisa, a kommunizmus bukása után többé már semmi nem állhat az útjába. Úgy gondolta, nemcsak a liberális demokrácia terjed el, de kevesebb lesz az államok közötti konfliktus, a jólét növekedésével megoldódnak a társadalmi problémák. Háborúk és forradalmak nélkül a történelem tragikus szakasza véget érhet.

Sokszor nehéz megítélni, mi a jobb vagy a rosszabb: egy véleményét szinte naponta változtató vagy dogmáihoz évtizedekig ragaszkodó tudós vagy filozófus. A teóriájával a saját karrierjét szépen felépítő Fukuyama valahol a kettő között helyezhető el.

A filozófus szerint a világban történtek olyan változások, amelyek lelassították az új világrend felé irányuló mozgást. A végső csapást teóriájára a 2008. évi globális pénzügyi válság mérte. Az Egyesült Államok és az EU a liberális demokrácia követendő példái voltak, a válságok viszont jelentősen rontották a rendszer hírnevét. Mindebből egyelőre az lehet a tanulság, hogy a történelem végének még mindig nincs vége.

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Nézőpont rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Nincs vége
Nézőpont
  • Tóth Péter
  • 2019.10.21.
  • LXXIV. évfolyam 42. szám
Nincs vége
Nézőpont
  • Tóth Péter
  • 2019.10.16.
  • LXXIV. évfolyam 41. szám
Facebook

Támogatóink