Nevelés, de hogyan?

Nevelés, de hogyan?

Már a családtervezés pillanataiban megfogalmazódnak bennünk azok az elvek, amelyek alapján majd neveljük a gyermekeinket. Igyekszünk felállítani, megalkotni az általunk ideálisnak vélt szülői mintát. Sosem szabad azonban elfelednünk, hogy a tökéletes szülő nem létezik, csupán az elég jó.

Nem könnyű feladat

A nevelés olyannyira nehéz, hogy a megvalósításához két ember együttes munkája szükséges. Az anyukáknak és az apukáknak összehangoltan kell gondolkodniuk, cselekedniük, azonos dolgokban kell engedékenyebbnek, illetve szigorúbbnak lenniük. Egymásért, egymást segítve kell megbirkózniuk a rájuk háruló fela-datokkal. Ez a kölcsönösség csakis egyetlen forrásból fakadhat, a szeretetből. Ha a papa és a mama szeretik egymást, már félúton járnak a sikeres nevelés felé. Az önzetlen, valódi szeretetre pedig csakis a kiegyensúlyozott egyén képes. Éppen ezért a gyermekgondozáson kívül figyelnünk kell más társadalmi szerepeinkre is, hiszen utódvállaláskor szülői mivoltunk mellett megmaradtunk férfinak és nőnek, férjnek és feleségnek is. Ha túlságosan belemélyedünk az anyaságba, apaságba, házastársi viszonyunk leépül. A megromlott kapcsolat pedig megmérgezi a nevelést. Fontos megértenünk tehát a kiegyensúlyozottság lényegét, mert csak így válhatunk következetes szülővé.

Szigor és szeretet: a mérleg két serpenyője

A tudomány négyfajta nevelési stílust különböztet meg annak alapján, hogy a fegyelmezés vagy az imádat közül melyik kerül túlsúlyba. E besorolás szerint vannak zsarnokoskodó szülők. Manapság már ritkábban találkozunk velük. Azok az anyák és apák tartoznak ebbe a kategóriába, akik a gyermekeik helyett döntenek, rájuk erőltetik a véleményüket. Utódaik tele vannak félelemmel, szorongással, bizonytalansággal, és kamaszként olyan személyek társaságát keresik, akik szintén irányítják őket. Felnőttként is döntésképtelenek maradnak, hiszen hozzászoktak ahhoz, hogy mások határozzanak helyettük. Körükben nagyobb az esély a személyiségzavaros magatartásforma kialakulására is.

A zsarnokoskodó szülő ellentéte az engedékeny, túlgondoskodó szülő mintája. A mérlegen ebben az esetben a szeretet van túlsúlyban, a korlátozás elmarad. Leginkább a leépült szülői kapcsolatra vezethető vissza, az édesanya valójában úgy pótolja társának hiányát, hogy nevel egyet magának. Ezek a gyermekek általában nem törekszenek önállóságra, hiszen akad más, aki elvégzi a feladataikat.

A legrosszabb stílus, amelyet választhatunk, az a kaotikus vagy ráhagyó szülői magatartás. A fegyelmezés és a szeretet mintha egy eltört libikókán „ülne”, egyik sem jelenik meg jelentősebben. Az ilyen családból származó gyermekek általában rosszul működnek együtt a közösségekben, mivel nem tanulták meg a családon belüli szabályokat sem. Jellemző rájuk a bizonytalanság, és lelkiismeret-furdalás nélkül gázolnak bele mások világába is.

Korlátok igenis kellenek

A következetes szülők mérleghintája sem áll mindig egyensúlyban. Helyzettől függően hol a szeretet, hol pedig a szigor kerekedik felül. A mozgás folyamatosan észlelhető, de összességében egy nyugalmi, kiegyensúlyozott állapot alakul ki a két véglet között. A következetességnek pedig megvannak a maga alappillérei, kövessük hát:

• Feltétel nélkül fogadjuk el gyermekeinket, ne kössük teljesítményhez az elfogadást, különben később teljesítményfüggők lesznek!

• Dicsérjük meg utódainkat, kerüljük a rosszalló megjegyzéseket! Tartsuk szem előtt, hogy egyetlen negatív véleményt csak nagyszámú elismerő szó egyenlíthet ki!

• Legyünk gyengédek velük! Ne sajnáljunk tőlük egy ölelést, egy puszit, a szeretetet hangoztatását!

• Álljunk a rendelkezésükre, legyünk elérhetőek a számukra. Csak olyankor beszélgessünk velük a gondjaikról, ha teljes mértékben csak rájuk tudunk figyelni! Nem baj, ha ez nem abban a pillanatban történik, amikor megkeresnek bennünket, lehet fél órával később is. Az a lényeg, hogy zárjuk ki a zavaró tényezőket!

• Számoltassuk el velük a hibáikat! Ne söpörjük szőnyeg alá a gondokat! Csakis ily módon tanulhatnak meg helyesen cselekedni.

• Őrizzük meg a tekintélyünket! Ne „haverkodjunk” a gyermekünkkel!

 

 

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Baba-mama rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Nevelés, de hogyan?
Baba-mama
  • 2020.01.31.
  • LXXV. évfolyam 4. szám
Facebook

Támogatóink