Óbecse után következett Drea, a régi, lepusztult iskolájának osztálytermeivel, ahol tánc közben a foghíjas parkettán kerülgettük a lyukakat. A régi iskola mégis oly kedves lett szívünknek. És a próbák közbeni párcserék, amikor mi, kiscsajok azt lestük, mikor lesznek végre a legjobb táncosok (vagy a legszebb fiúk?) a partnereink, az ebédet pedig a közös ebédlősátor helyett az iskolaudvar szobra előtt fogyasztottuk el, ahonnan mindent szemmel lehetett tartani. Az esti táncházak, a csillagok bámulása pokrócon fekve egy-egy fárasztó nap után... Aztán a Batyu-himnusz, melyet a gálaműsoron sokan gombóccal a torkukban énekeltek, hiszen tudták, hogy vége, egy egész évet kell majd várni a következő táborra. És még mindig rengeteg részvevő van, aki szereti a néptáncot és a népzenét. Az ő naptárjukban ez az egy hét piros betűkkel van szedve.

Tizennegyedik éve szervezi a topolyai Kodály Zoltán MMK a tábort, melynek tizennegyedik alkalommal helyszíne a zentagunarasi Október 18. Általános Iskola. Július 24-e és 30-a között tehát a fiatalok az idén is részt vehettek ezen a nagyszerű és jó hangulatú eseményen. Most is volt néptáncoktatás.

A szerző felvételei

Az idén a legidősebb és a legtapasztaltabb táncosok jobbágytelki táncokat tanultak a Magyar Nemzeti Táncegyüttes két tagjától, Valach Gábortól és Tóth Melániától. A középső csoport, azaz a felsősök a bonchidai táncokkal ismerkedtek Gazsó Tibor és Varga Viola irányításával, az alsósokat, azaz a kicsiket pedig az óbecsei Cseszák Korcsik Anikó és Cseszák Balázs oktatta jászsági táncokra. Igaz, hogy csak egy estét töltöttem a táborban, mégis rögtön feltűnt, milyen sok gyermek szaladgál az iskola udvarában, nagy részük lány. (Ezen mosolyogtunk is egy sort Bogi barátnőmmel, hiszen az óbecsei Szelence néptánccsoport, melynek mi is tagjai voltunk, megalakulásakor csak lányokból állt, ezért sokan tudtuk a férfitánclépéseket is, és megtanultunk vezetni is a párunkat. Szóval a sok hátrány mellett hasznos is volt a férfimentesség.)

Kisimre Szerda Anna, a topolyai Kodály Zoltán MMK egyik művészeti vezetője, a Batyu tábor egyik alapítója rögtön el is mondta, hogy az idén vannak legtöbben a kezdő csoportban, hatvanan jelentkeztek. A másik két csoportban körülbelül negyven-negyvenen táncolnak. Második éve van tamburaoktatás is Csonka Balázs és Szabó András jóvoltából. Ők sárközi dallamokat tanítottak kezdőknek és haladóknak egyaránt. Aki kifáradt a táncban, mehetett fát faragni Szögi Rudolffal vagy gyöngyöt fűzni Dimény Ibolyával, tanulhatott a gyapjúval bánni, azaz nemezelni Lukács Valériától, Rind Melitta pedig egy nem szokványos szabadidős foglalkozást mutatott be a részvevőknek, a bútorfestést.

Mi az esti Batyu-himnusz próbájára értünk ki a táborba, a Csalóka zenekar tagjai már vonóval a kezükben fogadtak bennünket. Később megérkezett a Fokos zenekar és Keszég Ákos is, majd megkezdődött a mulatás és a táncház. Amolyan Batyu táborosan. A tábori himnusz sorai még a Szabadkára robogó éjjeli vonaton is ott csengtek a fülemben:  

„Szerelem, szerelem, átkozott szerelem, métt nem termettél vót minden fa tetejen? Minden fa tetejen, diófa levelen, hogy szakasztott vóna minden szegény legény.”

Kattints az alábbi képre, és nézd meg a szerző adatlapját is:
Szerda Zsófi

De ne hagyd ki Zsófi honlapját se! >>> www.szerdazsofi.net