* A Püspök úr a székfoglaló beszédében többek között az egység helyreállításáról, valamint az egyházfegyelemről is beszélt. A püspökválasztás okozott megosztottságot, vagy ez már korábban is tapasztalható volt? Az egyházfegyelem megbomlása is ennek tulajdonítható?
— A megosztottságot abban látom, hogy az utóbbi években nagy volt a bizalmatlanság az egyház vezetői és a lelkészek között, most helyreállni látszik a bizalom. A püspökválasztás mindennek a lecsapódása volt. Való igaz, hogy néhány személyt nem tartottak alkalmasnak a tisztség betöltésére, akik mindent megtettek, hogy fékezzék a választási folyamatot. Az egyházjogon nem az egyházi vezetőség által osztogatott büntetéseket értjük. Alapja a szeretet kell legyen, főként azért, mert keresztyén egyház vagyunk. Ha valaki kárt okoz a református közösségnek, az ellen természetesen fegyelmi eljárást kell indítani.

* Meglátása szerint mi okból fékezték a püspökválasztás folyamatát?
— Elsősorban politikai meggyőződést vélek felfedezni a háttérben. Sokszor szememre vetették, és bűnömül rótták fel, hogy a Magyar Nemzeti Tanács választásakor én a Humentis csoportosulás listáján indultam. Azt hangoztatták, hogy a Humentist a Demokrata Párt támogatta, de arról már nem szóltak, hogy ez egy dél-bánáti magyar civil szervezet, amelynek tagjai is dél-bánáti magyarok. Az ő felkérésükre vállaltam el a jelöltséget, és nem politikai indíttatásból. Nem vagyok ugyanis sem jobboldali, sem baloldali politikus, hanem keresztyén magyar ember vagyok. Nem volt, és most sincs szándékomban egyik politikai párt aktív tagjának sem lenni, ha azonban az egyházunk érdeke úgy kívánja meg, a velük való együttműködést nem utasítom el. Felróják, hogy jó viszonyban vagyok a szerb pártokkal. No de kérem, Pancsován — amelyhez Hertelendyfalva is tartozik — mindig szerb pártok indultak, és győztek a választásokon, hiszen ők vannak többségben, nekem viszont az egyházam érdekében mindenkivel kötelességem együttműködni. Egyébként a legnagyobb vajdasági magyar párttal, a VMSZ-szel is kooperáltam már, és meggyőződésem, hogy a jövőben is lesznek közös teendőink.    

* Idestova két és fél évtizede szórványban teljesít szolgálatot. Meglátása szerint milyen a helyzete a szórványban élő nemzetrésznek?
— A szórványban élő magyarság nagyon el van hanyagolva. Sem a politika, sem a nemzet nem foglalkozik vele kellőképpen. Sajnos, úgy érzem, az egyházban is tetten érhető annak veszélye, hogy a tömbmagyarsághoz hasonlóan jövőnket a tömbreformátusságban látjuk. Ez a gondolkodásmód aggodalommal tölt el, mert a szórványban élés nem azt jelenti, hogy mi kevésbé jó vagy egyenesen rossz része vagyunk egyházunknak, nemzetünknek. A szórványban is lehet minőségi életet élni.

* A szórványban mennyire tudja az egyház, a lelkész megtartani a gyülekezetet nemcsak hitben, hanem nyelvében és nemzeti tudatában is?
— A református egyház évszázadokon keresztül összeforrott a magyar kultúrával, a magyar irodalommal, ami azt jelenti, hogy a reformátusok lételeme a magyar nyelv és kultúra ismerete. Mi igyekszünk megőrizni egyházunk magyar anyanyelvét. Igaz, hogy van szerb nyelvű biblia is, és a hitvallásokat le lehet fordítani, de például a 90. zsoltárunkat, amelyet a reformátusok himnuszának is neveznek, csak magyar nyelven lehet igazán megérteni. Nem véletlen, hogy itt lenn délen a katolikus papot plébánosnak, a pravoszlávot szerb papnak, engem pedig magyar papnak neveznek, noha magyar vallás nem létezik.

* Szerbiában a tavaly tartott népszámláláson negyvenezer fővel kevesebb magyart számoltak össze, mint tíz évvel korábban, 2002-ben. A 251 ezer vajdasági honfitársunknak megközelítőleg csupán az 5 százaléka, mintegy 12 ezer fő református. Mennyire tudja az egyház megállítani a fogyatkozást?
— A lelki megújulás, a keresztyén értékekhez való visszafordulás állíthatja meg a fogyatkozásunkat. Mi, keresztyének a gyermeket Isten ajándékának tekintjük, nem pedig tehernek, ahogy a mai társadalomban sok példa van rá. Manapság, amikor a gyermek kerül szóba, mindjárt a pénzről beszélnek, mintha egy emberi életet ki lehetne fejezni akár dinárban, akár euróban. Ha az egyház tanítása, a biblikus gondolkodás előtérbe kerül, akkor sokkal könnyebben vállalnak majd gyermeket az ifjú párok. Ötgyermekes szülőként mondhatom, hogy gyermekeinkkel kapcsolatban soha nem a pénzre gondoltunk, mindegyiküket örömmel fogadtuk és neveltük fel. Nem a mi tisztünk, hogy aggodalmaskodjunk a holnap felett.

* Bölcskei Gusztáv tiszántúli püspök, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke a beiktatáskor a következőket mondta: a Kárpát-medence minden szögletéből, Erdélyből, Felvidékről, Horvátországból és Magyarországról is érkeztek vendégek, hogy érzékeltessék, az együvé tartozás természetes egység. Milyen hatást gyakorol ez az együvé tartozás a szórványban élő gyülekezetekre?
— Mi mindig is éreztük a Kárpát-medencei reformátusokkal való egységet. Az pedig, hogy most a Kárpát-medence legdélebben élő gyülekezetében köszönthettük magyar testvéreinket, különösen nagy jelentőségű, hiszen jelenlétük arra emlékeztetett bennünket, hogy lelkileg egységes egyház vagyunk.

* A Délvidéken most második alkalommal lesz a püspöki székhely szórványtelepülésen. 1942-től Gachal János püspök Torontálvásárhelyről irányította a református egyházat 1944-ig, haláláig, amikor a partizánok meggyilkolták. A Püspök úr milyen megfontolásból marad Hertelendyfalván?
— Istentől kapott feladatnak érzem, hogy szórványban élhetek, bár egyes vélemények szerint püspökként nem praktikus szórványban maradni. Én azonban úgy vélem, minden további nélkül kivitelezhető, hiszen itt is értékes reformátusok élnek. Meggyőződésem, hogy püspöki szolgálatom ugyanolyan sikeres lehet szórványban is, mint a tömbben. Egyébként pedig a szórványban élő gyülekezet harcedzett, és gyakran sokkal szívósabb, mint egy nagyobb közösség.

* Az utóbbi években a tolerancia divatos szólamával gondolták megváltoztatni a többségi nemzet kisebbségeket elutasító magatartását. Püspöki beiktatásakor hangsúlyozta, hogy tolerancia helyett felebaráti közösségként kell a két népnek egymás mellett élnie, mert erős református egyház csak erős Szerbiában képzelhető el. Kifejtené bővebben az összefüggéseket a tolerancia és a felebaráti közösség között?
— A politikusok által használt tolerancia egy divatos politikai szólam. Nem szeretem, és nem is használom, mert úgy vélem, hogy a XXI. században nem engedhető meg az a gondolkodásmód, amely szerint meg kell tűrnöm magam mellett a más nemzetiségű és vallású embert. A keresztyén meggyőződés és tanítás ugyanis arról szól, hogy a másik embert nem eltűrni, megtűrni kell, hanem szeretni, ez pedig több, sokkal több, mint tolerancia. Isten az embert a saját képére teremtette, tehát az EMBER Isten teremtménye. Nekem mint keresztyén hívőnek kötelességem tisztelni és becsülni az embert mint Isten teremtményét.
Mi az egyházon belül és kívül szeretnénk mindenkivel békességben és megértésben élni.