A csapat és a kísérője

Azt mondják, hogy dicséretreméltó, ha valaki első helyet ér el egy matematika-, egy magyarnyelv-, egy kémia- vagy akár egy fizikaversenyen... Kiemelkednek kortársaik közül, hajtogatjuk. De most lássuk azokat a gyerekeket, akik egy felnőtt számára is kihívást jelentő versenyre készültek fel!
A maratoni futásra sosem lehet tökéletesen felkészülni. Ebben a sportban az a legfontosabb, hogy az ember (fia-lánya) eldöntse, akar-e egy hosszút futni vagy sem. Másrészt pedig önbizalomra van hozzá szükség, nélküle ugyanis könnyen összeomolhat a rajthoz álló.
A Csipet-csapat fiatal futók csapata, mely 11, 12, 13 és 19 éves tagokból áll. Különböző településekről: Csantavérről, Szenttamásról, Magyarkanizsáról és Palicsról verődtek össze. Az ultramaraton versenyen ők voltak a mezőny legfiatalabbjai. (Igaz, Csantavérről volt még egy ificsapat!)
A versenyre összesen 26 csapat nevezett be, közülük két női és 24 férficsapat.
Az ultramaraton 5 napon át tartott, a váltó szerdától péntekig, de mi már kedden megmérettünk. Mivel a szervezők nem gondoskodtak a csapatnak szálláshelyről, ezért az autóban húztuk meg magunkat az első éjszaka. Egymás hegyén-hátán aludtunk. Másnap 10 órakor Papp Alber (19) rajtolt nagyon szép eredménnyel, tőle Breár János (13) vette át a váltást, ő pedig Bognár Csillának (13) adta tovább. A kört Puskás Valentin (12) zárta.
Az igazi próbatétel csak ezután következett: szállást kellett keresni. Végül a szervezők estére találtak egy háromágyas szobát, de a fekvőhelyeken tízen osztoztak. Aztán másnap megint futni kellett. Most Bognár Csilla hagyta el a rajtvonalat először.
Hogy mégis milyen élményekkel tértek haza a gyerekek? Erről faggattam őket egy kicsit:
- Milyen edzésmódszerrel készültetek fel erre a versenyre?
Albert:
- Hetente kétszer az edzőmmel dolgoztam, a többi napon pedig magam. Három kilométer bemelegítő futás után nyújtógyakorlatok, torna következett. Majd meghatározott résztávot egy meghatározott idő alatt kellett megtennem, utána levezetés, lazítás... Azaz ismét 3-4 kilométer futás.
Csilla:
- Én apukámmal szoktam edzeni. 200 méter sprint, lépcsőzés, majd még 10 kilométer futás.
Janika:
- Otthon dolgozom Elvira edzőnő terve alapján. Van, hogy 10 kilométert megyek, aztán 1 óra hosszáig futok....
Kata:
- Ihon Iza edzőnő programja a mérvadó számomra: 3 km bemelegítő, speciális gyakorlatok kifutással, Kuper-teszt, 1 km futás időre, majd 3 km levezető.
Valentin:
- Elvira edzőnő szabja meg, mit tegyek: 10 kör bemelegítő, egy 400 m-es pályán 3 kör felgyorsulás, egyszer 400 méteres sprint, aztán 2 x 300 m, majd 3 x 200 méter, végül 4 x 100 m. A végén 1 kilométeres levezető.
- Mindebből arra következtetek, hogy szerettek futni. A verseny fizikai vagy szellemi megterhelés inkább?
Albert:
- A futás már az életem részévé vált. Számomra inkább fizikai megterhelés a verseny, ez főleg a 4. napon bizonyosodik be.
Csilla:
- Persze hogy imádok futni, ez nem kérdés! Ezért számomra nem is teher.
Janika:
- A verseny nekem fizikai erőfeszítés.
Kata és Valentin is ezen a véleményen volt.
- Amint hallottam, kalandos estéitek voltak...
Albert:
- Hát egy kicsit cikis volt az első éjszaka, annál is inkább, mert tudtam, hogy másnap nekem kell elsőnek indulnom...
Csilla:
- Az első naptól egy kicsit megijedtem, de a többi már jó buli volt.
Kata:
- Nehéz volt felkelni, mindig pakolással kezdeni a napot, ügyelni arra, nehogy elhagyjunk valamit.
Valentin:
- Eléggé izgalmas estéink voltak, sosem aludtunk kétszer ugyanazon a helyen.
- Végül is elégedettek vagytok az eredménnyel?
Albert:
- Nem gondoltam, hogy mindenki ilyen jól fog futni.
Csilla:
- Én az egész versennyel meg voltam elégedve (kivéve az első estét). A csapat szerintem nagyon jól teljesített!
Kata:
- Fantasztikus hetünk volt, kivéve a folytonos pakolászást.
- Mi fűtött benneteket? Úgy tudom, hogy szavazással döntöttétek el, maradtok-e vagy sem a versenyen.
Albert:
- Amikor szállás nélkül maradtunk, először Árpit kérdeztük meg, mi legyen. Ő azt mondta, menjünk haza, de végül is mindenki maradni akart...
Csilla:
- Ha már azt a hosszú utat megtettük... No meg Kata elkezdte kínálgatni a muffint, és mindenki egy kicsit jobb kedvre derült. Ekkor Elvira azt javasolta, szavazzunk.
Janika:
- Végtére is mindenki versenyezni akart. Én például most futottam először...
Kata:
- Fűtött bennünket a versenyszellem, meg jól éreztük magunkat a csapattal.
Valentin:
- Én bizony nagyon izgultam, de tele voltam lelkesedéssel, és nagyon akartam futni!
Hát csak gratulálni tudunk a Csipet-csapatnak, hogy méltó partnerei voltak a profi felnőttegyütteseknek. Az ifjú futók egy hatalmas lehetőséget használtak ki, hogy kipróbálják magukat. Hálásak is mindazoknak, akik ezt lehetővé tették számukra. Sokat köszönhetnek a kísérőiknek, akik saját felelősségükre vállalták a gondviselésüket öt napon keresztül.
Lám, megbizonyosodhattunk arról, hogy abban a versenyben, amely úgymond csak a felnőtteknek van kitalálva, a fiatalok is megállhatják a helyüket, ha jól felkészítik őket. Szép az, ha valaki nyer a kortársaival való versengésben, de még szebb az, ha valaki a nálánál idősebbekkel küzdve szerzi meg a 8. helyet.
A Csipet-csapat tagjai voltak: Papp Albert, Bognár Csilla, Zabos Kata, Puskás Valentin, Breár János.