–Mi, horgosiak, szerencsések vagyunk, hiszen 2010 óta évről évre egy különleges és méltóságteljes helyen, a Délvidék első köztéri Szent István szobránál gyűlhetünk össze a magyarság legnagyobb nemzeti ünnepének megünneplésére. Ünnepeljük első királyunkat, Szent Istvánt, hálát adunk örökségéért, az ezeréves európai keresztény magyar államért. Ő volt az, aki édesapja nyomdokain tovább haladva, képes volt megteremteni a magyarság állami, politikai és vallási kereteit, valódi otthonná tenni a Kárpát-medencében elfoglalt területeket, egységbe kovácsolni, és Európa népei, birodalmai közé betagosítani a saját népét, létrejövő országát. Neki és hatalmas munkájának hála, a magyar nép nem tűnt el a történelem süllyesztőjében, nem olvadt be más korabeli birodalmakba.

Az igaz ember útja olyan, mint a hajnal pirkadása, amely egyre világosabb, míg fényes nappal nem lesz – írja a Példabeszédek könyvének egyik verse. Az évtizedek, majd évszázadok múlásával egyre világosabb lett a magyarság előtt, hogy Szent István király döntései helyesek voltak, útja igaz útnak bizonyult. István számára a vallás, a hit komoly jelentőséggel bírt. Nem csak politikai szempontból, hiszen rendületlen hite hatotta át az egész életművét. Augusztus 15-ét, Nagyboldogasszony napját avatta ünneppé, ugyanis erre a napra hívta össze Székesfehérvárra a királyi tanácsot és tartott törvénynapot, élete végén ezen a napon ajánlotta fel országát Szűz Máriának, miután elvesztette egyetlen örökösét, Imre herceget.

Szűz Mária Magyarország patrónája lett. Vajon miért választja őt? Talán mert Mária szíve is nyitva van az égre, hiszi, hogy általa eljöhet mindaz, amit Isten meg akar valósítani ebben a világban, hiszen Istennél semmi sem lehetetlen. A felajánlás nyomán érvényesült a magyar közjogban a Regnum Marianum eszme, amely szerint Magyarország Mária országa, így a magyar államiság a kezdetektől fogva összefonódik a Mária-kultusszal. Nagyboldogasszony ünnepe egyben Magyarország patrónájának napja is. István király is ezen a napon halt meg 1038-ban.

A hagyomány szerint Szent István ünnepének dátumát Szent László király tette át augusztus 20-ra, mert 1083-ban ekkor emelték oltárra István relikviáit a székesfehérvári bazilikában, ami szentté avatásával volt egyenértékű. Különleges jelentőségű ez a dátum, hiszen az akkor még csak néhány évtizede fennálló keresztény államnak saját szentjei lettek.

A szónok Wass Albert szavaival zárta megemlékezését: „Nekünk is hinnünk kell, hogy egyszer még, előbb vagy utóbb, de minden bizonnyal eljön az idő, amikor fölébred a völgyek magyarjaiban a lélek, s keresni fogják az igaz utat, mely pusztulásból győzelembe, nyomorúságból az Úr gazdag dicsőségébe vezet vissza, ahonnan valamikor régen a magunk gyarlósága folytán hibás útra tértünk.” Ehhez kérjük mi is Szent királyunk pártfogását, útmutatását.

Az alkalmi műsorban a Bartók Béla Magyar Művelődési Egyesület tagjai mutatkoztak be.   Deák Dávid szatmári verbunkot, Tilinkó István rábaközi táncot adott elő.

Ezt követően Sors Róbert, a helyi közösség tanácsának elnöke, ünnepi beszédében kiemelte, Szent István példájából tanulva, arra törekszenek, hogy Horgos egy igazságos, élhető, szerethető település legyen, mindenki szeretett otthona, egy olyan hely, ahol jó élni.
–A magyarság történetében Szent István olyan kiemelkedő személyiség, akinek emléke 1000 esztendő elmúltával sem halványult, sőt a mai napig időszerű és meghatározó. Ő volt az az uralkodó, akinek először sikerült népünket tartósan a nyugat-európai fejlődéshez kapcsolni. Akkori döntését igazolta az idő, és ma sem lehet kétségbe vonni, hiszen e nélkül nem állhatnánk itt, ezen a téren magyarként, és nem is emlékezhetnénk rá itt, Horgoson.

Maroknyi nép vagyunk, de vagyunk, és nem voltunk. Petőfi azt mondta: „Isten csodája, hogy áll még hazánk.” Szent István, apja munkáját folytatva, egy keresztény, független és európai államot teremtett. Keresztényt, mert tudta, hogy a keresztény Európa talajába csak egy keresztény állam tud meggyökerezni. Minden történeti forrás azt bizonyítja, hogy Szent István őszintén és mélyen vallásos volt. Uralkodóként vasszigorral és következetesen tette meg a szükséges lépéseket.

Ma is tisztában vagyunk azzal, hogy olykor nehézségekbe ütközünk, de nem futamodunk meg, mert tudjuk, ha könnyebb lenne a feladat, akkor más már elvégezte volna helyettünk. Tudjuk, hogy fontos múltunk ismerete, a múlt tisztelete, hiszen ahogy egy régi mondás tartja: „Ha valaki nem tudja, hogy honnan jött, az honnan tudná, hogy hová megy?” Horgoson ma is azt a munkát kell folytatnunk, melyet elődeink hagyományoztak ránk, melynek alapja, hogy nem lehetünk elégedettek a tegnap sikereivel, hanem állandóan megújulva kell dolgozni a jövőért. Azért kell dolgoznunk, hogy dinamikusan fejlődő otthonunk legyen, és ne csak megtartsa, de visszahívja és várja a fiatalokat.

A megemlékezésen Gutási Ákos atya megszentelte az új búzából sütött kenyeret.
Az ünnepség koszorúzással zárult, melyben közreműködött a Nepomuki Szent János Cserkészcsapat. Magyarország Szabadkai Főkonzulátusa, a Magyar Nemzeti Tanács, a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség, a Vajdasági Magyar Szövetség községi és helyi szervezete, a Magyarkanizsai Önkormányzat és Horgos Helyi Közösség képviseletében helyezték a szobor elé a megemlékezés virágait.