Nem vált a lángok martalékává!

Kedves olvasó,

Alábbi cikkünk weboldalunk előző változatából automatizálva került áthelyezésre, így szövegformázási és megjelenítési hibák előfordulhatnak. Megértésüket köszönjük!

Nem vált a lángok martalékává!

Csak majdnem - tehetnénk hozzá a címet folytatva. De kezdjük az elején! Móra Ferenc csókai ásatásainak századik évfordulója alkalmából, 2007-ben a helybeli Móra Ferenc Magyar Művelődési Egyesület szervezésében megjelölték a Kremenyák vagy más néven Tűzkőhalom régészeti lelőhelyet. A '&#...

Csak majdnem - tehetnénk hozzá a címet folytatva. De kezdjük az elején!
Móra Ferenc csókai ásatásainak századik évfordulója alkalmából, 2007-ben a helybeli Móra Ferenc Magyar Művelődési Egyesület szervezésében megjelölték a Kremenyák vagy más néven Tűzkőhalom régészeti lelőhelyet. A ''nagy kopasz halom” helyén, amely egykor szinte ontotta magából a néhány évezreddel ezelőtt élt emberek tárgyi hagyatékát, alkalmi ünnepség keretében leleplezték a Vrábel János népművész készítette gyönyörű, faragott emlékoszlopot. Ezzel Cs. Simon Istvánnak, a környék legkiválóbb ismerőjének és krónikásának a több évtizedes álma teljesült, hiszen ő volt az, aki - írásban és szóban egyaránt - a leginkább szorgalmazta ezt az eseményt. A sors fintora, hogy már nem érhette meg, pár hónappal korábban hunyt el.
A magányos kopjafa méltóságteljesen és büszkén állt a pusztán, dacolva viharral, jéggel-faggyal és emberi gonoszsággal egyaránt. Mert sokan hangoztatták, hogy az első telet sem éli túl, megrongálják vagy tüzelő lesz belőle. Jómagam valahányszor arra autózom, keresem a tekintetemmel, és megnyugszom a látványától: ott áll még épségben. Nemrégiben viszont arról értesültem, hogy a pusztító tarlótűz ezt, a számunkra különleges földdarabot sem kímélte meg.
A műút mellett valóban lesújtó látvány fogadott: feketeség, szinte ameddig a szem ellát. Miközben Kiss Tóth Erikával, a csókai Móra Ferenc Magyar Művelődési Egyesület elnökével a kopjafa felé lépkedtünk, szinte langyosnak éreztem a talpam alatt az üszkös füvet. Ennek bizonyára a meleg vénasszonyok nyara az oka, a lángok ugyanis, amelyeknek a megfékezéséhez a tűzoltók nagy erőkkel vonultak ki, két héttel ezelőtt lobbantak fel. Talán sohasem derül ki, hogy mi történt. Egyes vélemények szerint a hosszú száraz időszakban egy szikra is elegendő, mások úgy vélik, valakik szándékosan gyújtják fel a száraz növényzetet, hogy minél dúsabb, zöldebb legelő sarjadjon a helyén. Éppen mostanában olvastam, hogy az elmúlt hetekben csak Észak-Bánátban fél tucat ilyen esetet jegyeztek fel. Hiába a tilalom és a figyelmeztetés, hogy ötvenezer dinár a pénzbírság.
Szorongva közeledtünk a faragott, messzebbről teljesen feketének látszó oszlophoz, majd nagy megkönnyebbüléssel tapasztaltuk, hogy a tűz semmiféle kárt nem tett benne. Csak megfüstölődött, vékony koromréteg képződött rajta. Varázslatos hely ez - állapítjuk meg -, mintha valami csoda folytán még a lángok is megtorpantak volna a közelében. Legalábbis erről tanúskodik a kopjafa körüli világosabb földrész. Valamit mégis ki kellene találni, morfondírozunk, mert a legközelebbi ''baleset” esetleg nem végződik ilyen szerencsésen. Nem ártana talán beszórni a környékét zúzott cseréppel vagy zúzott kővel. Bevalljuk, mindketten sokkal rosszabbal számoltunk. Kissé megnyugodva ballagunk vissza az autóhoz.

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Bánáti Újság rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Facebook

Támogatóink