Szombaton rendezték meg az I. Csantavéri Bicska- és Kézművesfesztivált a helyi Termelők Klubja szervezésében, a Mendicus Művészeti Központ társszervezésében, sok helybeli közreműködésével és Szabadka Város támogatásával.

Már kora reggel hangos volt a színház udvara, sürögtek-forogtak a szervezők és a kakaspörkölt-főző versenyre benevezett mintegy harminc csapat tagjai, szólt a zene, gondosan rakosgatták portékáikat a kézművesek és rendezgették késeiket, bicskáikat a kiállítók. Merthogy bicskakiállítás is nyílt a fesztiválon, a látogatók gyűjtők és késkészítők üvegvitrinbe tett csodáiban gyönyörködhettek, a pannókra helyezett képekből és szövegekből pedig mindent megtudhattak, amit a bicskákról tudni lehet, betekinthettek a történetükbe, megismerhették a különböző fajtáit, sőt akár bicskás szólásokat és közmondásokat is olvashattak.

A bicska volt az ügyességi versenyek főszereplője

Gyolai Róbert kézműves kései előtt én is lecövekeltem, és beszédbe is elegyedtem a Muzslyáról ide házasodott férfival, aki elmondta, úgy lett belőle késes, hogy elkezdte nézni a Tűzben edzett című sorozatot, s az nagyon megfogta, majd sokat tanult, érdeklődött és lesett el szomszédjától, Varjú Adorjántól, aki késgyártással foglalkozott, s ezen felbátorodva maga is belekezdett.

— Egyelőre konyha- és vadászkéseket készítek, néhányat már sikerült eladnom, az egyik kisbárd Szabadkára került, egy másik művem Csantavéren talált gazdára, sőt egy bárdom Németországban landolt. A szerszámok, műhely, kohó, üllő és kalapács mellett kell hozzá némi fantázia is, nélkülözhetetlen a jó alapanyag és a megfelelő hőkezelés, vagyis az edzés — részletezi, s hozzáteszi, a nyelet is maga készíti, bükk- vagy nyárfából, esetenként bakelitből, sőt legelső művének tokja is az ő keze munkáját dicséri.

Csantavér, a bicska- és kézművesfesztivál megálmodója

Balassa Zoltán gyűjtő kisgyermek korában lett a bicskák szerelmese, azt mondja, nem csoda, hiszen Csantavéren nagy hagyománya van a bicskának, régen mindenkinél ott lapult legalább egy, ha az emberek megitalosodtak, lett is belőle egy kis lökdösődés, s híresek voltak a csantavéri bicskakészítők is, még Rózsa Sándor is innen vásárolt. A férfi a Mendicusban muzsikál, így nem véletlen, hogy a fesztiválra gazdag kiállítás kerekedett. Tulajdonában legalább húsz bicska van, főleg magyar gyártmányok, és mindegyik kedvenc, otthonában is kiemelt helyet kapnak. Aki most kihagyta a kiállítást, bánhatja, jövőre azonban pótolhatja, hiszen a szervezők hagyományteremtő szándékkal indították útjára a rendezvényt Ercsi Hargita, a Szabadkai Városi Tanács idegenforgalommal, beruházásokkal és nemzetközi kapcsolatokkal megbízott tagja ötlete nyomán és hathatós segítségével, aki maga is csantavéri, s aki természetesen ott volt a fesztiválon, Bognár Pásztor Hajnalka mezőgazdasági megbízott társaságában.

A fesztivált Szabadka Város támogatta — Ercsi Hargita ötletgazda Bognár Pásztor Hajnalka társaságában

— Szeretnénk a hagyományainkat megőrizni, s ebben a város támogatását is élvezzük, amit nagyon fontosnak tartunk. Emellett a barátkozás, az összetartozás és a közösség erősítése szempontjából is fontos ez a rendezvény. Amikor elkezdtünk gondolkodni egy csantavéri fesztiválban, régi álmom valósulhatott meg — hiszen miről híres Csantavér, ha nem a bicskáról? A faluban sajnos már nincs bicskakészítő, ám reméljük, ezzel a rendezvénnyel sikerül majd ráirányítani a figyelmet erre a gazdag hagyatékra. Ez a célja a kiállításnak, a történelmi betekintésnek, sőt a kísérőrendezvényeknek is, akár a kézművesvásárnak, akár a gyermekprogramoknak, illetve a IX. Palicsi Magyar Sokadalomra érkezett vendég előadók itteni fellépésének is, a közös művelődési műsornak vagy akár az esti filmvetítésnek, melyen nem véletlenül A bicska című, számos díjat nyert, holland családi filmet nézzük meg közösen.

Balog Zsolt szervező

Amíg az ebéd rotyogott a bográcsokban, a benevezett csapatok egy-egy tagja különféle bicskás vetélkedőkben vett részt.

— Az almapucoló versenyt az nyerte, aki szakadás nélkül a leghosszabb héjat tudta lehámozni a gyümölcsről — mesélte Dudás Horvát Olga játékfelelős, a szervezőcsapat tagja. — A második megmérettetés egy kissé bonyolultabb volt, hiszen először egy bicskával ki kellett hegyezni egy ágat, majd indult a játékszám tréfás része: az nyert, aki a leggyorsabb volt, s a lufit az ággal kidurrantotta. Tartottunk csukottbicska-hajító versenyt, aztán fagyit kellett enni bicskával, sőt egy vízzel teli tálból bicskaéllel kellett „kivadászni” a sztiroporlabdát — az volt benne a csavar, hogy a bicskát szájban kellett tartani, akárcsak a bicskahajító versenyen. A legügyesebbek támogatóink jóvoltából ajándékban részesültek.

A közös főzés alatt együtt a család

Balog Zsolt csantavéri termelő, szervező elmondta, nagyon csantavéri rendezvényben gondolkodtak, miután felmerült, hogy jó lenne valami igazán izgalmasat szervezni a faluban.

— Ez a nagyon csantavéri pedig nem más, mint a bicska, hiszen (nagy)szüleink idejében még mindenkinél volt, és most, a rendezvény szervezése közben előkerültek az idáig otthon, a fiók alján lapult bicskák, némelyik akár negyvenéves is, hiszen gyermekkorunkban gyakran ezt kaptuk vásárfiaként.

Beszélgetőtársam elmondta, nagyon elégedettek az I. Csantavéri Bicska- és Kézművesfesztivállal, hiszen szemmel láthatóan mindenki jól érezte magát. Ezt igazolták a vidám főzőcsapatok is, köztük két fivér, Fuszkó Dávid és Toldi Richárd családi társasága. A két férfi a népes gyerekcsapat egy részével már kora délelőtt ott szorgoskodott a bogrács körül, hogy a később munkából érkező feleségeket és a többi gyerkőcöt finom kakaspörkölt várja majd. Dávid rutinosan mondta fel a hagyományos receptet, és hozzátette, a főételhez krumplit és káposztasalátát tálalnak. Gyakran főznek bográcsost, ám ez az első versenyük, azért jöttünk el, hogy mindannyian együtt legyünk.  

A híres csantavéri bicskát bemutató kiállítás