A műhelyt életre hívó alapító, Szebeni András Balogh Rudolf-díjas érdemes művész halála után az alkotóközösség tagjai a Szebeni Műhely Fotográfiai Alkotócsoport nevet vették fel, és egyöntetűen a folytatás mellett döntöttek. 2020-tól a tevékenységük a választott elnökség irányítása alatt zajlik a közösen megfogalmazott elképzelések mentén.

A Zentán tapasztaltak után született meg az elhatározás, hogy a műhely tagjai feltérképezik a külhoni magyarok által lakott tájegységeket. A 2023. évi alkotótelepüket Kassán rendezték meg, majd Vajdaság és Felvidék után a következő célállomásuk Erdély lesz.

A Zenta 2022 címet viselő kiállításon Bácsi Róbert László, Bánkuti András, Benkő Sándor, Erdős Dénes, Fazekas István, Kiss-Kohut Andrea, Kiss-Kuntler Árpád, Németh György, Reviczky Zsolt és a tavaly elhunyt Móricz-Sabján Simon alkotásai láthatóak Kincses Károlynak, a kiállítás kurátorának az összeállításában. A megnyitón a műhely tagjai közül is részt vettek néhányan.

Az alkotócsoport tagjai Zentán

A létrejött anyag igen sokszínű a témaválasztását és a műfaját tekintve is. Volt, aki maradt a dokumentarista ábrázolásmódnál, akadt, aki a streefotográfia eszközeihez nyúlt, megint más a kettős expozíciós technikával kísérletezett. A képeken láthatjuk többek között Zenta lakosait, nevezetességeit, de az elhagyatott, pusztulásnak indult helyszíneit is. Többféle megközelítésben jelentkezik a Tisza, az alkotóműhely résztvevői ugyanis minden évben meghatároznak egy kötelező feladatot, mely 2022-ben a folyóról készítendő mű volt. A kiállítás része az alkotótelepen készült, de a falakra fel nem került fotókból álló vetített összeállítás is.

Az egybegyűlteket Juhász Attila, a községi tanács oktatással és művelődéssel megbízott tagja köszöntötte.  

— Sok felvételt készítenek, készítünk nap mint nap, de kevésről mondható el, hogy hasznavehető. Nem fényképezünk, csak magunkat mutogatjuk (rosszabbik esetben a főztünket), tesszük a szépet a pillanatot megörökítő gép segítségével. Önmegvalósítunk még ezzel is, nem megörökítünk (milyen szép szó), nem dokumentálunk. Ezért jó az igazi éles szemű, jó művészi érzékkel bíró fényképész, mert nemcsak megörökít, hanem a képpel érezteti a közeget is. A fénykép kompozíciója is egyféle törekvés a tökéletlenség tökélybe foglalására. Zenta is egy közeg. Nem is akármilyen. Egy kissé rátarti, büszke, de szerény, itt-ott kopott polgári eleganciával, másutt megújuló külsővel, dagadó lokálpatriotizmussal és nagyon nagy szeretettel. Legalábbis mi valahogy így szeretjük magunkat mutatni, látni — fejtegette Juhász Attila. Hozzátette: Ezek a fotók megmutatnak minket önmagunknak, az alkotók lencséjén át. A fotográfiai alkotóműhely tagjainak felvételei nem ironizáltak, nem tartanak elénk görbe tükröt, de nem is szépítenek; és mégis művészfotó lett belőle (belőlünk).

Kiss Kuntler-Árpád, az alkotócsoport választott vezetője elmondta, ő maga sosem járt ezelőtt Zentán, de amikor megérkezett, úgy érezte magát, mintha otthon volna.

— Nagyon kellemes élmény volt itt lenni, de még annál is kellemesebb volt megtapasztalni, hogy bárkihez fordulok bármivel, az emberek udvariasan és szeretetteljesen válaszolnak. És ezen annyira fellelkesültem, hogy elhatároztam, én magam is csinálok egy zentai magyarok típusú anyagot. Még most, egy év múlva is hálás szeretettel gondolunk a zentaiakra, és köszönjük, hogy ilyen sokat segítettek nekünk.

Kiss-Kuntler Árpád

Kincses Károly, a kiállítás kurátora kiemelte, elgondolkodott azon, mit akarhatnak a Magyarországról jött fényképészek a zentaikból megmutatni a zentaiaknak.

— Mivel az emberek legjobban önmagukkal szeretnek találkozni, a kiállítás indításaként olyan képeket választottam, amelyeken fölismerhető zentai polgárok vannak. A folytatásban az épületek, jellegzetes helyek következnek, majd egy kissé elvontabb fotográfiák sorjáznak, fent a karzaton pedig kizárólag a Tiszáról készült fotók láthatóak.

Az eseményen kavalon zenélve közreműködött Révész Róbert zentai fotóművész is.

Kincses Károly