home 2024. március 29., Auguszta napja
Online előfizetés
Nem lehetünk kívülállók
SZåKE Anna
2007.01.03.
LXII. évf. 1. szám

(Elhangzott az MTA Debreceni Akadémiai Bizottságának székházában 2006. október 27-én az 1956 a néphagyományban elnevezésű konferencián)Én nem lehetek kívülálló, nem szemlélhetem kívülállóként az 56-os eseményeket. Az 1956-os események idején nyolcéves gyermek voltam. Szülőfalum, Kishegyes akkor még...

(Elhangzott az MTA Debreceni Akadémiai Bizottságának székházában 2006. október 27-én az 1956 a néphagyományban elnevezésű konferencián)
Én nem lehetek kívülálló, nem szemlélhetem kívülállóként az 56-os eseményeket. Az 1956-os események idején nyolcéves gyermek voltam. Szülőfalum, Kishegyes akkor még színtiszta magyar településnek számított. Szüleim, szomszédjaink, ismerőseink suttogva vagy fennhangon, mindenhol a forradalomról beszéltek. Szegény magyar testvéreink!, hallottam oly sokszor. Most már tudom, hogy a budapesti eseményekkel egyidejűleg megmozdult a határon túli magyarság legnagyobb része.
A címben hangsúlyozott magyar jelző nemcsak az emigránsok etnikumjellegét szándékozik hangsúlyozni, ennél többről van szó. Mi, vajdaságiak, ha úgy tetszik, délvidékiek, a közelmúltban szerb emigránsokkal is találkoztunk. Akkor is, ma is a magyar menekültekkel kapcsolatban így fogalmaz a lakosság: 1956-ban magyar menekültek érkeztek. Az 1991 és 1995 között idetelepült szerb menekültekről más megvilágításban beszélnek: több száz menekültet kaptunk. A két kifejezés sok mindent takar.
A szovjet és a kelet-európai kommunista rendszereknek az 1990-es években bekövetkezett bukása után a kutatók előtt megnyíltak a volt szovjet és a jugoszláviai levéltárak. A történészeknek lehetőségük nyílt az (addig érthető okokból titokban tartott) releváns dokumentumok feldolgozására. Tény és való, hogy megrázó adatok láttak napvilágot. Ezek a dokumentumok azonban nem szólnak arról, hogy az egyszerű ,,kisember' hogyan vállalt sorsközösséget a menekültekkel. åk ma sem a hivatalos emlékezet forrásai.
Pontosan ötven év múlt el az 56-os magyar forradalom és szabadságharc óta, melyben a vajdasági magyarság közvetlenül vagy közvetve érintve volt. Fél évszázad elmúltával idézem fel a történések kishegyesi és részben vajdasági vonatkozásait.
Személyes visszaemlékezés
Esténként szüleimmel fogtuk a kisszéket, sámlit, a pokrócot, és indultunk a másik utcába a rádió híreit hallgatni. Kevés rádiókészülék volt akkor még a faluban. Akinek viszont volt, az most kitette az utcai ablakba, s az egybegyűltek hallgatták az akkor legjelentősebbnek számító hírközlő szerv közül a Szabad Európa Rádiót és a londoni BBC-t. A felnőttek aggódva hallgatták a híreket. Mélységesen együtt éreztek a forradalmárokkal. Mi, gyerekek csak azt éreztük, hogy valami nagyon nagy baj van. A lakosság többsége az említett rádióállomások híradásaiból naprakészen követte az eseményeket. A Magyar Szó napilapot akkor még kevesen olvasták, kivéve a vasárnapi számát. Nem volt még szokásban a rendszeres újságolvasás. Hiányzott a rávaló is, de ennél sokkal lényegesebb az, amiért nem az újságból akartak értesülni az eseményekről, hogy nem hittek a nyomtatott sajtónak, annak ellenére sem, hogy a magyarországi események a jugoszláv lapok címoldalára, a hírek élére kerültek. Mindettől függetlenül a nyugati rádióállomásokból érkező hírek számítottak hiteleseknek. A Szabad Európa Rádió reményt keltett az emberekben. A szerb nyelven megjelenő újságokat a nyelvismeret hiányában amúgy is kevesen olvasták, s még a ,,jugoszlávság' is gyerekcipőben járt ekkoriban. Egyébként is gyűlölték a kommunizmust. Az újságok pedig csak azt írhatták meg, amit a belgrádi hatalom eszmeisége megengedett. Ezért nem hittek az újságoknak.
Az Újvidéki Rádió egy hétre előre közzétett műsorából pedig - most így utólag elemezve - nem világlik ki, hogy voltak-e rendkívüli változások a műsorrendben. Feltételezhető, hogy a Magyarországról érkező jelentések a rendes hírműsorokban (a reggeli hírek és a sajtószemle, az esti Hangos híradó, esetleg a délutáni Időszerű téma c. adásban) hangzottak el. A fentebb említett nyugati rádióállomások együtt érző hangneme megfelelt a vajdasági magyarság érzelmeinek. A határon túli magyarok ezt a forradalmat úgy élték meg mint a kommunizmus (és a Szovjetunió) elleni felkelést. A régi öregek féltek, hogy az új rendszer eltörli évszázados hagyományaikat, hogy az iskolákban, a művelődési élet területén csírájában fojtják majd el a nemzeti tudatot. Tudták, hogy annak a társadalomnak, amelyben eltűnik a karácsony meg húsvét a családi ünnepnapokból, előbb vagy utóbb vesznie kell. E felismerés birtokában a forradalom nemzeti jellegét helyezte előtérbe a határon kívüli magyarság. Számára teljesen más üzenete volt, mint ahogyan a jugoszláv kormány a kezdetekkor értékelte. Tulajdonképpen szimpatizált a forradalmárokkal. Ennek ellenére tény és való, hogy a jugoszláv vezetőség már a forradalom kitörésének napján katonailag megerősítette az ország északi határát, s több hónapig készenléti állapotban voltak a honvédelmi egységek.
Benne volt a levegőben
,,A jugoszláv kormány támogatta a változásokat, mert partnert vélt felfedezni a magyarokban. Idővel azonban Titóék rájöttek, hogy az 56-os események nem az a forradalom, amelyből majd egy szocialista ország fog születni, hiszen a nép a kommunizmus ellen lázadt fel és harcolt. Többpártrendszert hirdettek. A szabad választásokra vonatkozó demokratikus irányultság ellentétes volt a JKSZ elveivel. Miután ezt meglátta a jugoszláv kormány, Moszkvával közösen részt vett a leverésében.' (Frankovics György: Nagy Imre ,,menedékjoga'. Magyar Szó, 2006. okt. 21-22., Hétvége, IV. o.) Így történt a forradalom kétarcú megítélése a belgrádi kormány és Tito részéről. A délvidéki magyarok ezt pontosan tudták, érezték, bár erről hivatalos nyilatkozat 1977-ig, Veljko Mićunović könyvének megjelenéséig nem látott napvilágot. Hruscsov és Malenkov 1956. november 2-3-ai titkos Brioni-szigeteki találkozója a történészek előtt még nem volt ismeretes. A körülmények megváltozásáról híradás nélkül is értesült a vajdasági magyarság. Benne volt a levegőben. A nép ,,büdös kommunisták”-nak nevezte a belgrádi hatalmat s annak kiszolgálóit.
A belgrádi hatalom iránti, amúgy is gyenge lábakon álló bizalom november 22-én, Nagy Imre kiadatásának napján ismét alapjaiban rendült meg.
E felvezető gondolatok után, engedjék meg, hogy Albert Camus szavait idézzem: ,,Nehéz minékünk méltónak lenni ennyi áldozatra. De meg kell kísérelnünk, feledve vitáinkat, revideálva tévedéseinket, megsokszorozva erőfeszítéseinket, szolidaritásunkat egy végre egyesülő Európában. Hisszük, hogy valami bontakozik a világban, párhuzamosan az ellentmondás és a halál erőivel, amelyek elhomályosítják a történelmet - bontakozik az élet és a meggyőzés ereje, az emberi felemelkedés hatalmas mozgalma, melyet kultúrának nevezünk, és amely a szabad alkotás és a szabad munka terméke.'(A magyarok vére. A Hét Napnak az 1956-os forradalom évfordulójára megjelentetett melléklete, 2006 októbere.)
Történészek és politológusok dolga, hogy megírják a történtek számvetését. Én az 56-os forradalom ötvenedik évfordulóján az emberi felemelkedés hatalmas mozgalmáról és az egyszerű ember nagyságáról szeretnék írni. Nem számvetés és nem mérlegkészítés a célom. Az 56-os forradalom jugoszláviai vonatkozásaival kisgyermekkorom óta foglalkozom az oral history módszerével. Kutatásaim során sikerült megszólaltatnom néhány idős személyt azok közül, akik abban az időben kapcsolatban álltak a menekültekkel, továbbá a faluban megtelepedett két család egyetlen, ma is élő résztvevőjét, Simonyik Máriát, aki elmesélte menekülésük szomorú történetét. Az emlékkép kapcsán számos beszélgetést, élményt elevenítettem fel, immár hivatalos adatközlés formájában.
(Folytatjuk)
Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..