A kunhegyesi és a bácsfeketehegyi oktatók

10-14 éves gyerekek jöttek Tordáról, Tamásfalváról, Udvarnokról, a testvértelepülésről, Kunhegyesről, továbbá Kishegyesről, de felnőttek is be-belátogattak a Művelődési Házban megtartott egyhetes (július 15-étől 22-éig tartó) kézműves táborba. A félszáz résztvevővel tapasztalt kézműves oktatók foglalkoztak. Szentpéteriné Lévai Marika, a kunhegyesi Művelődési Központ igazgatója a gyöngyfűzést, Bucsainé Horváth Ilona a szövést, Bagi Andrásné a szalmaszövést tanította, Kun Zsuzsanna pedig a textíliák világába kalauzolta a fiatalokat. A helybeli Nagy Lengyel Anikó a papírkosárfonás, Kovács Rozália a papírhajtogatás, a táborvezető, Tóth Harangozó Vera pedig a kunhímzés technikáját mutatta be az érdeklődőknek. A Közép-Bánát szórványmagyar településeiről érkező gyerekek mindemellett egy dél-alföldi tánckoreográfiát is megtanultak Sotity Tóth Tilda vezetésével.
- Köszönjük a lehetőséget, hogy minden évben eljöhetünk ebbe a táborba. Mindig olyan érzéssel érkezünk ide, mintha hazajönnénk. Ennek oka nemcsak a közös gyökereken nyugvó, egyre elmélyültebb kulturális kapcsolat, hanem az évtizedek óta tartó számos személyes ismeretség, barátság, valamint a szívélyes, meleg fogadtatás is. A kapcsolatnak immár tárgyi bizonyítékai is vannak: az 1996-ban felállított kettős kopjafa (a kunhegyesi, valamint a bácsfeketehegyi református templom udvarán), melynek ünnepélyes átadására harmincan érkeztünk kerékpárral a határon túlról, Tóth Vera pedig az itteni fiatalokkal várt bennünket. Minden évben, amikor ideérkezünk, eszünkbe jut ez a feledhetetlen és megható élmény. Közös gyökereink szimbóluma a Kunbaba szobor is, és az idén, mi, nők is megalkottuk a magunk kézzel fogható emléktárgyát: Verával egy-egy cifraszűr elkészítésébe kezdtünk. Hadd mondjam el továbbá azt is, hogy a kunhímzéssel - ami minden bizonnyal őseink értékes hagyatéka, ám odahaza, Kunhegyesen nagyon kevesen ismerik eredeti mintáit, öltéstechnikáit - itt, Bácsfeketehegyen ismerkedtem meg hála Verának, aki pár évvel ezelőtt fáradságot nem ismerve begyűjtötte a még fellelhető ősi mintákat. A táborban ezekkel ismertetett meg bennünket - mondta Szentpéteriné Lévai Marika.
Szentpéteri Flóra elsős kora óta jár a táborba - édesanyja társaságában. Először csupán megszokásból, ma pedig azért, hogy találkozhasson régi ismerőseivel. Juhász Anita kunhegyesi gimnazista Flórához hasonló véleménnyel volt az ittlétről.
- Először tanulni jöttem, mint mindannyian, az idén viszont már besegítettem a gyöngyfűzés oktatásába is. Emellett ide is, oda is bekukkantottam, sok mindent láttam, tapasztaltam. A frissen szerzett ismereteimet otthon majd megmutatom a társaimnak a kézműves-foglalkozásokon.
Major Márta a helybeli Hestia Nők Egyesületének alelnökeként kapcsolódott be a műhelymunkába, akárcsak Tóth Ódry Emese is Kishegyesről. Ők már régóta tagjai a Vajdasági Kézimunka-kedvelők Szövetségének, és az alkotótáborba tudásuk tökéletesítése miatt jöttek. Főleg a kunhímzés kötötte le a figyelmüket, de csodálattal lesték a szalmaszövőket is, akiknek ügyes keze alól régi aratási jelképek - fésűs borona, esős csiga stb. - kerültek ki.
A kiállítással egybekötött hangulatos záróünnepségen Pál Károly, a Feketics ME elnöke köszönte meg az oktatóknak és a gyerekeknek a részvételt, és reményét fejezte ki, hogy augusztus folyamán sikerül még egy hasonló műhelyt tető alá hozni. Akkor a nyugat-bácskai gyerekeket szeretnék meghívni.