Szalai Attila felvételei

Hagyományosan Szabadkán, a Jadran Színpadon tartotta a nemzeti ünnep központi rendezvényét a Vajdasági Magyar Szövetség. A március 15-ei, esti ünnepségen Novák Katalin, Magyarország Emberi Erőforrások Minisztériumának család- és ifjúságügyért felelős államtitkára, a Fidesz alelnöke köszöntötte a hallgatóságot, ünnepi beszédet pedig Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke mondott.

— Milyen tanulsága, üzenete van 1848. március 15-ének 170 évvel később, 2018. március 15-én? — tette fel a kérdést beszédében a VMSZ elnöke.  — Alkalmasak vagyunk-e arra, hogy felidézve az eseményeket, tisztelegve a hősök és a bátrak emléke előtt megfogalmazzuk a jelen feladatait, melyekről nem tudjuk, mert nem tudhatjuk, hogy történelmi pillanatokként maradnak-e az utókorra. Az idő dönt, az idő rangsorol és az idő bizonyítja be azt, hogy az emberi döntések helytállóak voltak, a politikusok, a hazafiak, a forradalmárok, a költők, az írók, a gondolkodók elképzelései és kockázatvállalása pontos felmérése volt az eseményeknek. Akik életüket áldozták a magyar szabadságért, azok mártírok és hősök — fejtette ki Pásztor István, hozzátéve, hogy azok az ezrek, akik névtelenjei maradtak a forradalomnak és szabadságharcnak, ugyanolyan hősök, mint azok a nagy magyarok, akiket az emlékezet híven őriz és hősként ünnepel. Hangsúlyozta, nem kisebbek azok sem, akiknek a forradalom és szabadságharc sokszoros túlerővel való legyőzése után a bűnbak szerepe jutott ki. — A lelki túlélésnek fontos tanulsága, hogy kell valaki, akire ujjal lehet mutatni, ráhárítva a felelősséget — fogalmazott a pártelnök, majd felidézte Görgei (Görgey) Artúr, Széchenyi István, Bem apó életének ezen nehéz időszakát.

— 1848. március 15-én, amikor a magyar szabadság, a magyar nemzet önrendelkezésének és függetlenségének születését ünnepeljük, a szimbólumok fontosságát átérezve, az eltelt idő emberi tanulságairól is gondolkodunk. Személyes sorsokról. Egyéni döntésekről. Áldozatvállalásról — fogalmazott beszédében a VMSZ elnöke. — Magyarnak lenni nem származás, hanem vállalás dolga — idézte Pásztor István Illyés Gyulát, majd kifejtette: — Ha pedig vállalásról beszélünk, akkor mindig egyéni vállalásra gondolunk, noha szeretünk közösségi vállalást emlegetni, különösen, ha sikerekről esik szó. A sikerekhez azonban egyéni vállalásokon át vezet az út. Március 15-e, mint a nemzeti ünnepeink mindegyike abban különbözik a többi naptól, hogy közös vállalásról beszélhetünk. A nemzet közös vállalásáról, mely nem származás kérdése és nem társadalmi hovatartozásé, nem vallási és nem ideológiai meggyőződésé, hanem a nemzethez tartozás ténye -- hangsúlyozta, majd megnevezte a szabadságharc hőseit: többek között Petőfi Sándort, aki Petrovics is volt, a lengyel Bem apót, Damjanich Jánost, vagyis Jovan Damjanićot, a német anyanyelvű Széchenyi Istvánt, Gábor Áron székely kisbirtokost, a forradalom ágyúöntőjét, valamint Paganini Józsefet, azaz Giuseppe Paganinit.

— Neveket mondunk ki, és arra gondolunk, magyar hősök voltak. A magyar szabadságért vívott harc, a magyar önrendelkezésért megszenvedett, és végül győzelemre vitt forradalom hősei. Március 15-én mindenki ezt mondja. Az év más napjain bizony nem mindenki gondolja így. Hanem inkább úgy vélik, a magyar szabadság hőseinek vállalásánál esetleg fontosabb a származása, a társadalmi hovatartozása és egyéb dolgok, melyeket saját igazuk bizonyítékaként, és valójában március 15-e fontosságát meg nem értve élnek meg. Vannak, akik a világszabadság fontosságának bizonyítékaként élik meg március 15-öt, amit fontosabbnak, felsőbbrendűnek ítélnek meg a nemzeti szabadságnál — állította a VMSZ elnöke.

A pártelnök szerint „akik a nemzeti szabadságot és szuverenitást alárendelhetőnek vélik, nemcsak március 15-e szellemiségét sértik meg, hanem a hétköznapokat is sekélyessé, buta egyenletté silányítják”.

— Akik a világszabadságot nem a nemzeti függetlenséggel és szabadsággal bíró népek szabadságának szimbiózisából következő fogalomként, elérendő törekvésként értelmezik, azok nem tudják jól olvasni a történelem leckéit, viszont alárendelik magukat gőgös és nagymellényű politikusoknak, akik bár — látszólag — egy-egy nemzethez tartoznak, a szóban forgó nemzet történelmi szerepléseiből a tanulságokat nem mindig kívánják levonni. Így aztán a más nemzetek szabadságát, függetlenségét, önrendelkezését nem is tartják magától értetődő és megszenvedett értéknek.  A magyar nemzet tagjának lenni annyit tesz, hogy tudjuk: nem baj, hogy nem vagyunk sokan, mert csak az számít, hogy elegen legyünk. A nagy pillanatokban mindig tudtunk elegen lenni. A nagy pillanatokban, melyekről az idő döntötte el, hogy sorsdöntő és sorsfordító pillanatok voltak. Ma nem tudhatjuk, hogy az elkövetkező pillanatokról milyen döntést fog hozni az idő. De azt tudnunk kell, hogy magyarnak lenni nem hajbókolás, nem megfutamodás, nem kuruckodó ellenszegülés, nem makacskodás, hanem vállalás. Olyan vállalás, amelyért a nemzet nagyjai életüket adták, sorsukat áldozták fel, hogy nekünk könnyebb dolgunk legyen. Mert könnyebb dolgunk van. Nem kell mást tennünk, mint kitartanunk, egymásba kapaszkodva -- zárta beszédét Pásztor István.

„Nem adjuk ki a kezünkből a magyarokat érintő kérdéseket”

— Délvidéken ünnepelni, önökkel emlékezni a szabadságharc hőseire számomra különösen felemelő érzés. Szegediként mindig a magyar világ részeként tekintettem erre a vidékre. Azért is kiváltság itt ünnepelni, mert erre évtizedekig nem volt lehetőségük a magyaroknak — kezdte ünnepi köszöntőjét Magyarország család- és ifjúságügyért felelős államtitkára.

Novák Katalin beszédében leszögezte: — Nem adjuk ki a kezünkből a magyarokat érintő kérdéseket. A magyar gazdaság eredményei tartósan az európai átlag felett állnak, emellett a szerb gazdaság is talpra állt, a pénzügyek stabilizálódtak, növekszik a foglalkoztatottság, a fiatalok számára pedig a szülőföldön való boldogulás már nem álom, hanem reális lehetőség — sorolta. Megemlítette az egységes Kárpát-medencei felsőoktatási teret, az óvodaépítéseket, hangoztatta a Vajdasági Magyar Képző-, Kutató- és Kulturális Központ létrejöttének jelentőségét, a megújult szabadkai zsinagógát, az újvidéki Európa Kollégiumot, a Budapest—Belgrád-vasútvonal fejlesztését, a vajdasági gazdaságfejlesztési programot. Hangsúlyozta, hogy a családok évének keretében megindult a Köldökzsinór Program, melynek köszönhetően a babakötvény által az anyaország és a család közösen segíti a magyar gyerekek jövőjét. Novák Katalin úgy fogalmazott, a sikerek nemcsak a magyar kormánynak, hanem az itt élőknek, és a kiváló magyar—szerb viszonynak is köszönhetőek. Soha a magyar nélkül a magyarokról ne döntsön senki se Budapesten, se Belgrádban, se Brüsszelben — emelte ki. 

— A szabadság kivívásához és megőrzéséhez azonban megmaradásra van szükség, magyarnak megmaradni otthon, és itt is. Magyar házasságok, magyar gyermekek kellenek, hogy nemzetünk ne tűnjön el egy globális olvasztótégelyben. Ha a vajdasági magyar fiatalok életösztönét nem sikerül feléleszteni, hiába a fejlesztés -— mondta az államtitkár, majd azt hangoztatta, hogy a mai szabadságharcot két fronton kell vívni, kifejtve, hogy „egyrészt a határzárral a fizikai biztonságunk megőrzésével, másrészt pedig azzal is, hogy merünk felelősséget vállalni, elköteleződni, családot alapítani, magyar gyermekeket nevelni”.

Köszöntője végén Novák Katalin felhívta a figyelmet az április 8-ai magyarországi országgyűlési választásra, hangsúlyozva, hogy „a határainkon kívül élő magyaroknak végre lehetőségük van arra, hogy ne csak véleményük legyen, hanem beleszólásuk is abba, hogyan menjen tovább a szekér, melyet együtt tolunk, és melyben a magyar nemzet ül”.

A beszédek után a Nem tudom, mi a félelem és csüggedés című ünnepi műsort láthatta a közönség, Urbán András rendezésében. A műsort Lovas Ildikó írta és állította össze, közreműködtek a Kosztolányi Dezső Színház színészei, a Talentum Tehetséggondozó Művészeti Egyesület tagjai és a Pro Musica kamarakórus Csikós Krisztina vezényletével.