Ma, huszonhat évvel halála után viszont elfeledéstől féltett életművét érdeklődés övezi, úgy látszik, Sziveri lassan kanonizálódik. E folyamatba illeszthető a Vajdasági Magyar Felsőoktatási Kollégium kiadóműhelyéből származó Bal-kánon című tanulmánykötet is, melyet a Magyar Tanszék Kontaktzónája keretében mutattak be nemrég.

Csányi Erzsébet, a kötet szerkesztője elmondta, hogy Sziveri életműve még a költő halála után is nagy ellenállással szemben vívja a maga harcát, hogy elfoglalja méltó helyét az egyetemes magyar irodalomban, hiszen Sziveri 2012-ig még a Magyar Tanszéken is tabutéma volt. Erőteljes szimbólum ő, mely minden vonatkozásával áthatja mai valóságunkat is. Nem hagyományt ápolunk, ha költészetével foglalkozunk, hanem általa, vele saját helyzetünkre, erkölcsiségünk alapkérdéseire keressük a választ.

Elmondta továbbá, Vajdaságban keveset foglalkoznak Sziverivel: nem jelent meg kritikai kiadás, nem tartottak róla szóló konferenciákat, stb., csupán szülőfaluja, Muzslya rendezett egy ideig vers- és esszépályázatot Sziveri kapcsán. Amit a fiatalon elhunyt költő képviselt, azt a maga módján, rendíthetetlenül a muzslyai Sziveri János Művészeti Színpad ápolta.

Patyerek Réka moderátor kérdésére Slezák Lázár magyar tanszékes hallgató, a kötet egyik szerzője kifejtette, hogy bár a Sziveri-költészet meghatározó vonásai elsősorban életpályájának töréseihez köthetőek, Sziveri költészetét nem lehet kizárólag a tragikus életpályán keresztül vizsgálni. Ezzel összefüggésben ugyanis a versekben megjelennek a Sziveri személyén túlmutató, archetipikus vonások is, melyek univerzálisabb jelentést adnak műveinek.

Szögi Henrietta moderátor kérdésére Beke Ottó kifejtette, hogy Sziveri a verseiben gyakran beszél annak a személynek a hangjáról, akinek a hangját a lírai én megpróbálja magának kisajátítani. Ebben nemritkán grammatikailag hibás fordulatok, szándékos tévedések fordulnak elő, gyakran még a helyesírási hibákat sem korrigálja. Ez nem hanyagság, mert a nyelv spontaneitására hívja fel így a figyelmet. Beke végül elmondta, hogy neki mint kutatónak a Sziveri-szövegekben kitapintható szerzői én és a fentebb említett szándékos hibák közötti játék a legizgalmasabb.

A következő szerző, Samu János a többi közt azt mesélte el, hogy Sziverihez Simon Grabovac versein keresztül jutott el, hiszen Grabovac és Sziveri is intenzíven reflektálnak egy harmadik költőre, Vasko Popára. Samu Sziveri korai, absztraktabb költészetével foglalkozott, és kijelentette: fontos kérdésnek tartja, hogy ezekben a korai szövegekben tudunk-e olyan, a korban újdonságnak számító elemeket találni, amelyek poétikailag legalább annyira forradalmiak, mint a későbbi, a meghurcoltatás után írt, tabusított versek.

Ispánovics Csapó Julianna elmondta, hogy Sziveri képzőművészeti esszéket is írt, a fényreklámról szólva pedig a költő egy helyen Kassákot idézte: „a jó reklám, legyen az optikai (plakát, röpcédula, prospektus vagy az éjszakába kivetített fényírás) vagy akusztikai (egy sziréna sikoltása, csengő berregése), mindenkor mint hódító, a rajtaütés tempójával lép ki a pódiumra…” Ispánovics Csapó elmondta, hogy valamiképpen ebből a gondolatból érthető meg, hogy Sziveri hogyan és miért adta maga elő a verseit: bizonyos értelemben Sziveri maga is olyan, mint egy fényreklám.

Varga Viktória felvételei

Novák Anikó viszont annak a gondolatának adott hangot, hogy Sziveri kapcsán nagy szükség van az emlékezésre és a tudományos elemzésre is: egyrészt tisztába kell raknunk azt az időszakot, mert a jelen események kísértetiesen hasonlítanak az akkoriakhoz, másrészt viszont ahhoz, hogy ez a hihetetlenül aktuális költészet megkapja a maga méltó helyét, el is kell távolítanunk a kultúrtörténettől, és megnéznünk, hogy elméleti szempontból melyek a releváns mozzanatai. Emiatt nagyon jó fejleménynek tartja, hogy megjelentek a fiatal értelmezők, akik személyesen már nem ismerték Sziverit, csak a Sziveri-jelenséget, ezért önmagában tudják szemlélni a költészetét.