Megjelent Hernyák Kati, művésznevén Katka első nagylemeze, A trauma neon, mely személyes hangvételével, nyers őszinteségével és műfajokon átívelő zenei világával vonja magára a figyelmet. Az interjúban az alkotói folyamatról, a traumák feldolgozásáról, a zenei útkeresésről és a független előadói lét kihívásairól mesélt. Az album már elérhető a zenei megosztókon.

Forrás: You Tube

* Megjelent az első lemezed, A trauma neon. Elégedett vagy vele?

– Igen. Aki kiad egy albumot vagy egy dalt, annak lesznek nehezebb pillanatai, reggelek, amikor úgy ébred, hogy bárcsak ne adta volna ki, nekem is volt, de túltettem magam rajta, és azt gondolom, jó album lett.  

* Mennyi ideig készültek a számok, és hogyan folyt a dalszerzés folyamata?

– Néhány dal már évekkel ezelőtt megszületett a fejemben, de tavaly decemberben döntöttem el, hogy szeretnék kiadni egy albumot. Szabtam magamnak egy baromi szűk határidőt, azt mondtam, május 13-án lemezbemutató koncertet tartok. Tehát előbb volt leszervezve a koncert, mint hogy az album elkészült volna, de ez a határidő motivált, hogy megcsináljam. Április 20-át lőttem be a megjelenésre, ez a fű világnapja, és el is készültem vele.

* A lemez címe A trauma neon. Miért éppen ez? 

– Sokat gondolkoztam a címen, volt vagy tíz opció, több véleményt is kikértem, persze mindenki mást mondott, úgyhogy végül a szívemre hallgattam. Szeretem, amikor nem egy dal címét választják albumcímnek, és A trauma neon is ilyen, a Hintaló című számom egyik sorából vettem ki. Ez az album tematikusan a traumákról, nehézségekről szól, és azt éreztem, ez a kifejezés illik hozzá legjobban.

* Mit kell tudni magáról a formációról? 

– Vannak zenészek, akik jönnek velem a koncertekre lekísérni, viszont hivatalosan jelenleg én vagyok az egyedüli tag. Ezt tavaly szeptemberben döntöttem el, de mivel élőben szeretném azt a minőségi hangzást megtartani, abban maradtunk, hogy a fiúk jönnek velem a koncertekre. Jól kitoltam magammal, hiszen most minden nehézség, szervezés, marketing, anyagi háttér rám hárul, de ezzel számoltam. Az egyedüli ember, aki valóban sokat segített, és részt vett a zeneszerzési folyamatokban is, az a producer, Király-Gyeőry Máté. Ő nincs hivatalosan a zenekarban, a háttérben végez fontos munkát. Három éve kezdett hozzám járni énekórákra, s kialakult köztünk egy barátság, zeneileg is megértjük egymást. Tavalyelőtt feldobta az ötletet, hogy csinál nekem egy számot. Akkor éppen producer nélkül voltam. Ezen az albumon van egy közös dalunk, melyben az ő hangja is hallható. Akik pedig élőben játszanak majd, ők Takács Ákos gitáron, Hajek Áron dobon és Faragó Zsolt basszusgitáron.

* Ha a dalok zenei stílusát kellene meghatározni, bajban volnék, hiszen nagyon sokféle húrt pendítesz meg, a keményebb, rockos hangzástól a rapen át az alternatív zenéig. Melyiket érzed magadhoz legközelebbinek?

– A metált. Én metálzenét hallgatok, van is egy metálzenekarom, viszont az én ízlésem is változott az évek során. A Katka-projektumba is beleivódott néhány metálos elem, én bírnám, ha még durvább lenne, de nem annyira illene bele. Ami a határokat feszegeti, az a Kiborul című szám, hangzásvilágában ez a legkeményebb.

* Mi a helyzet a rappel? Elsősorban énekesnő vagy, de több számban is rappelsz.

– Régóta hallgatok rapzenét, nagyon szeretem például Eminemet. Nem először rappelek, s azt kell mondjam, sok szempontból könnyebb, mint az éneklés. Sokszor megúszósnak érzem, emiatt előszeretettel alkalmazom. (Nevet.) Én éneklést oktatok, és tudom, hogy figyelni kell az intonációra, arra, hogy tisztán énekelj, a támaszra, rekeszizomra, egymillió dologra. A rap levesz egy kis terhet az ember válláról, mert legalább arra nem kell figyelni, hogy tisztán énekelj. Az a fajta rap, amelyet én művelek, nem akkora kihívás, hiszen nem pörgetem a szavakat, de abban is szívesen kipróbálnám magam.

* Hogyan születnek a dalszövegek? Miből indulsz ki? 

– Változó, hogy mi inspirál, de sokat segített, hogy két éve elkezdtem járni egy nagyon intenzív terápiára, ahol olyan traumákat dolgoztam fel, amelyek létezéséről nem is tudtam. Nem mondom azt, hogy a végére értem, viszont az is terápia, ha az ember kiírja magából, beismeri magának ezeket a dolgokat. Az már félút a megoldás felé. Az, hogy ilyen nyersen és őszintén fogalmazok a dalokban, számomra a megküzdés egyik formája.

* Van ebben az őszinteségben és kitárulkozásban bármi félelmetes?

– Régen nagyon nem ilyenek voltak a szövegeim. A Holdon 3.0 című dalban például az első számomat parodizálom. Ott nem volt a fejemben, hogy mit szeretnék csinálni, csak sodródtam az árral, próbáltam beilleszkedni, s valami konvencionálisat csinálni, ami tetszhet az embereknek. A terápiám megkezdése volt az a pont, amikor azt éreztem, nem ez az én utam. Én a lehető legőszintébben, legnyersebben, mindenféle sallang és közhely nélkül akarok zenét írni. Akkor is, ha ez azt hozza magával, hogy teljesen lemeztelenítem magam, s így állok a hallgatóság elé. S már nem rémít meg, nem szégyellem. Sokkal jobban megrémítene, ha sablonos popzenét kellene csinálnom.

* A lemez már elérhető online. Kaptál visszajelzéseket?

– Egyelőre sajnos kevesebbet, mint amennyit reméltem. Mindegyik megjelenésemnél azt gondolom, hogy na, most robbanok majd be, de ez eddig még nem történt meg. Nem könnyű, mert nem áll mögöttem menedzsment vagy kiadó, a promózás, az emberekhez való eljuttatás rám hárul, s én nem annyira értek a marketinghez. A visszajelzések, melyeket kaptam, pozitívak voltak. De azt is tudom, hogy ez egy alternatív stílus, rétegzene, nem feltétlenül mozgat meg tömegeket. Akik szeretik a melankolikusabb dalokat, a kicsit sötétebb tematikát, azoknak jobban fog tetszeni.

* Az album néhány dalához videóklip is készült. Ezeknek a látványvilágát is te találtad ki?

– Szerencsére van egy nagyon jó barátom, Drapkó Peti, ő szokta csinálni a klipeket. Nagyon kreatív ember, imádok vele dolgozni. A Ragelek dal klipjét én találtam ki, szerettem volna, ha one take az egész, azaz nincs benne vágás. Egy nagy színháztermet képzeltem el helyszínül, ahol van egy koncertzongora és hatalmas nézőtér. De ilyen teret kibérelni egy vagyonba kerül. A külső helyszín ötletét is elvetettük, végül egy klubhelyiségben forgattuk le. Nem bántam meg, jobban illett a dal tematikájához, mint egy színházterem. Peti nagyon jól megcsinálta. A Hintaló klipjét ő találta ki, nagyon lelkes volt, amikor meghallgatta, azt mondta, tele van ötletekkel, úgyhogy rábíztam. Nagyon kreatívan gondolkozó videós, olyan vizuális elemeket hoz be, amilyeneket kevesen. 

* Melyik a személyes kedvenc dalod a lemezről?

– A Ragelek. Ez a legelvontabb, ráadásul szerintem ezt tudják a legkevesebben befogadni, talán éppen amiatt. Ráadásul szövegileg is ezt szeretem legjobban, meg hát a párommal közösen készítettük, ő írta a gitárszólót, és a klipben is szerepel, emiatt van egy lelki kötődésem is.

* Hamarosan itt a bemutatkozó koncert időpontja. Mi a helyszín?

– Május 13-án lesz az albumbemutató koncert a Gödör Klubban Budapesten. Aki ezen nem tud részt venni, de szeretné meghallgatni a dalokat, az pontosan egy hónappal később, június 13-án eljöhet az S8 Klubba. Aznap van a Metallica egyik koncertje is, biztos nehéz lesz a döntés. (Nevet.)

* Kati, mit szeretsz a dalszerzésben, az éneklésben, úgy általában a zenében? 

– Nekem a zene a mindennapjaimnak annyira szerves része, mint a víz vagy a kaja, s ezt minden túlzás nélkül mondom. Nem tudom elképzelni, hogy akár egy napom is elteljen úgy, hogy nem foglalkoztam zenével. Az alkotói része nyilván terápiás jellegű részemről, s van ebben ego is. Minden művész a saját egója miatt is alkot. Aki nem ezt mondja, az hazudik. Lehet azt mondani, hogy én csak a közönségért csinálom, de ez nem igaz, magadért csinálod. Ha ez sok embernek tetszik, az jó, és még jobban megéri. Ha ez nem így lenne, akkor feladtam volna az első dal után, amikor láttam, hogy senkit sem érdekel. Zenével foglalkozni csak úgy érdemes, ha magad miatt csinálod, s azért, mert szereted. Nem azért, mert meg akarsz felelni egy normának vagy bármi másnak, vagy mert profitálni akarsz belőle, mert úgy nem lesz őszinte. Én nem profitálok belőle, mégis csinálom. De persze örülnék, ha 50 000-en kattintanának a dalaimra.

* Legyen így. Kedves olvasók, kattintsatok, és hallgassátok Katkát!