Balogh László, a magyarországi Közszolgálati Közalapítvány Kuratóriumának elnöke, a Csongrád–Csanád Megyei Értéktár Bizottság tagja felvetette, a különböző országokban élő magyarokat a közös érték megőrzésének a szándéka is összeköti. 

Balogh László (fotók: A Vadvirág HK Facebook-oldala)

— A világ megy előre, nem akarom minősíteni, hogy pozitív vagy negatív irányba, de ha az értékeinket nem őrizzük meg, és nem mutatjuk fel, akkor eltűnnek. Gyakran felmerül a kérdés, hogy mit nevezhetünk értéknek. Ha egy közösség azt mondja, ez az enyém, és meg akarom őrizni, az érték. Ezért vagyunk itt, hogy bebizonyítsuk, a határ nem választ el bennünket, mert a Kárpát-medence magyarsága egységes. Nagyon örülök, hogy akár egy-egy ilyen összejövetellel is demonstrálni tudjuk azt, hogy vagyunk, de ami még fontosabb, hogy leszünk is — mondta Balogh László. 

Dr. Forró Lajos

Dr. Forró Lajos történész, a Délvidék Kutatóközpont alelnöke a Magyarkanizsa község területén összegyűjtött helyi értékekről és a Martonosi Emlékházról beszélt.

— Akik ismernek, tudják, hogy nekem elsősorban az 1944-beli délvidéki megtorlás a fő témám. A Délvidék Kutatóközpont 2008-ban azzal az elképzeléssel alakult, hogy adjunk vissza annak a közösségnek valamit, ahonnan származunk. Éppen ezért olyan dolgokkal foglalkozunk, amelyek a múltunkra adnak választ, de üzennek az útódainknak is, ráirányítják a figyelmüket arra, amit meg szeretnénk nekik mutatni. Én is megkérdeztem Lezsák Sándort, mit jelent az, hogy helyi érték, mit gyűjtsünk össze. Azt válaszolta, mindent, ami nektek fontos. Minden olyan személy, tárgy, épület, rendezvény, amely a lokális közösség számára jelentős, lehet helyi érték. Amikor hozzákezdtünk Magyarkanizsa község helyi értékeinek az összegyűjtéséhez, csináltunk egy közvélemény-kutatást, kérdőívet töltettünk ki az emberekkel, és kirajzolódott, mit tartanak helyi értéknek. Ennek alapján állítottuk össze a Kanizsa kincsei — Magyarkanizsa község helyi értéktára című könyvet, melybe épületek — a teljesség igénye nélkül a kanizsai városháza, a gyógyfürdő, a Vigadó, a Szent Őrangyalok-templom —, személyek — Beszédes József vízmérnök és Dobó Tihamér festő —, foglalkozások, például a kubikusok vagy a martonosi kosárfonók, rendezvények — Szent István-nap és újkenyérünnep, Kanizsai Írótábor, Nemzetközi Futó- és Úszómaraton stb. —, természeti jelenségek — mint a tiszavirág — kerültek be. A Martonosi Emlékház a nagyapám háza volt, akit 1944. november 21-én elhurcoltak és likvidáltak, az épületet visszavásároltam, és átadtam az egyesületnek. Arra szántuk, hogy az 1944-es eseményeket feltáró kiállítás kerüljön ide, de aztán bővült, és a világháború eseményeit dolgozzuk fel, valamint fontosnak tartottam, hogy minden áldozat bekerüljön, a magyarok, a zsidók, a szerbek. Láttuk, ez a ház nagyon szomorú így, hogy csak a tragédiákról szól. Hogy legyen egy vidámabb arca is, a másik felébe a helyi értékekből készítettünk tárlatot. Adományokból jött össze, mindenki behozta a régi dolgait, és kis magyarázó szövegekkel kiállítottuk ezeket a tárgyakat, a pannók pedig az eseményeket, épületeket mutatják be. Maga az épület, melyet sokan a megbékélés házaként emlegetnek, ingyenesen látogatható, szervezett csoportokat is szívesen fogadunk — hallottuk dr. Forró Lajostól, aki szerint nem elég összegyűjteni az értékeinket, meg is kell őket mutatni a világnak, és tovább kell adni. Megelégedéssel tette hozzá, Magyarkanizsán szerencsére vannak olyan fiatalok, akik folytatják a megkezdett munkát.

A konferenciát a Borbolya tamburazenekar fellépése színesítette

Kormányos Katona Gyöngyi magyar nyelv és irodalom szakos tanár, kulturális mediátor A hungarikumok, nemzeti és helyi értékek szerepe az oktatásban és a lokális identitástudat erősítésében címmel tartott előadást.

— A zentai Petőfi Sándor Általános Iskolában műhelymunka keretében már négy éve foglalkozunk a hungarikumokkal és a települési értékekkel. Főleg az utóbbiakra fókuszálunk a gyerekekkel, akik különféle, a témával foglalkozó versenyeken, vetélkedőkön mutatkoznak be. Úgy vélem, ha a fiatalok idejekorán megismerkednek a nemzeti és a települési értékeinkkel, ha kötődnek a saját anyanyelvükhöz, kultúrájukhoz, akkor mindez erősíti a nemzeti identitástudatukat, és a későbbiekben, ha el is kerülnek innen, szeretettel gondolnak vissza a szülőföldjükre, visszahozzák a gyermekeiket, és nekik is megmutatják az itteni értékeket. 2018-ban adódott az első alkalom, a Négy határon át vetélkedő. Az akkori ötödik osztályos tanulóimmal vágtunk neki ennek a feladatnak, belőlük maradt egy mag, mellyel utána részt vehettünk a megmérettetéseken. Mi azt tartottuk fontosnak, hogy prezentáljuk a saját városunkat, környékünket. 2018—19-ben a fiatalok 18 értékre tettek javaslatot, ebből 6 — például a zentai marcipán, a Zentai Gimnázium, Dudás Gyula munkássága — szerepel a Vajdasági Magyar Értéktár honlapján, a Diák értékőrök címszó alatt. Több mint 40 szakemberhez mentünk el, ellátogattunk a levéltárba, könyvtárba, múzeumba, senki sem utasított el bennünket. A diákok kisfilmeket, riportokat készítettek, régi mesterségekkel foglalkozó embereket kerestek fel, és közben megtanultak a saját környezetükben is nyitott szemmel járni, észrevenni a csodákat és megbecsülni azokat a dolgokat, amelyeket az őseink hagytak ránk. Ezt a folyamatot elindítani a diákokban a pedagógusok feladata — hangsúlyozta Kormányos Katona Gyöngyi, aki a jelenlévőknek a tanulók egy munkáját, a tiszai halászléről szóló prezentációt is bemutatta. 

Resócki Rolland

Resócki Rolland, a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet szakmunkatársa az adai értéktárról és az Ada községhez tartozó települések, Mohol, Völgypart, Valkaisor, Törökfalu helyi értékeiről tartott beszámolót. Megemlítette a többi közt Törökfalu, Völgypart és Valkaisor út menti keresztjeit, az utrinai himnuszt és Pördi Ferenc munkásságát, a törökfalui kakaspörköltet, a moholi úrnapi virágszőnyegeket, a völgyparti szélmalmot, az adai tájházat, valamint a díszített műkőből készült kapuoszlopokat.

Műkő kapuoszlopok könyvjelzőkön (Mészáros Júlia felvétele)

Az előadó a jelenlévők figyelmébe ajánlott egy lehetőséget, mely emberközelbe hozza nemcsak a helyi értékeket, hanem a helyi identitást is. Fiatal grafikusok ugyanis továbbgondolták az értékeket, és például a műkő kapuoszlopok könyvjelzőkön jelentek meg, az adai tájház, a tamburazene pedig ragasztós matricára került. Sőt, a „leszünk is” jegyében egy örömhírrel is szolgált. Az Emberi Erőforrások Minisztériumának támogatásával hamarosan megjelenik egy felsősöknek szóló foglalkoztatófüzet, mely Csókáról szól a helyi értékek, helytörténet, néprajz, irodalom vonatkozásában. Ez a projektum a Merítő címet viseli, és a sorozat következő kiadványa Adával foglalkozik majd.

Kormányos Katona Gyöngyi