Szívhez szóló verssorok hangoztak el, melyek mintha azoknak íródtak volna, akik elszavalták őket. Jó volt hallani az idős nagymamák, dédmamák szájából a róluk szóló költeményeket. Mennyire szeretik, ha a családtagok meglátogatják őket, mennyire jólesik nekik az unokák ölelése, mennyire rohannak az évek, de a nyugdíjasok problémái, mindennapjai, a magány is a témák között volt. Máté Vera, Hén Ilona, Fehér Erzsébet, Csóti Dóra, Kormányos Gizella, Ács Piroska előadásában elhangzottak például Csoóri Sándor, Kun Magdolna, Szakály Éva versei. Egy-egy költeményt fülbemászó dallamok váltottak fel, közöttük lassúak is voltak, melyek könnyeket csaltak a nézők szemébe, s csárdáscsokrok is, melyekre vastapssal reagált a közönség.

A szavalókon kívül énekelt még: Virág Piroska, Német Eszter, Kiss Piroska, Kabók Matild, Nyári Ilona, Ács Gyula, Mészáros Tibor. Sőt, egy rövid, humoros, buszmegállós jelenet is elhangzott, melyet Lábadi Mária és Szemerédi Piroska adott elő nagyszerűen. Mindenkit nevetésre késztettek, színészi játékuk csodálatos volt.

A műsorban három kisiskolás, Papdi Daniella, Kabók Vivien és Talpai Emese is fellépett, többek között Aranyosi Ervin verseit szavalták. Az előadás a Szeressük egymást, gyerekek című dallal zárult, mely után a közönség állva tapsolt, s arra biztatta a fellépőket, hogy énekeljenek még, úgyhogy volt ráadás is, közkívánatra.

A szereplők öt hete kezdtek próbálni, készülődni. Ők keresték, találták meg a verseket, állították össze a dalokat, szóval együtt, közösen alkottak meg egy emlékezetes, szórakoztató estet, melyen fiatalokat meghazudtoló erővel, lendülettel teljesítettek.

A mutatós díszlet Német Zita virágkötő keze munkájának eredménye. A piros muskátlik fehér cserépben igazán mutatósak voltak.