Szerbiában 2014. november 17-én kezdődött a munkabeszüntetés, pontosabban az addigi negyvenöt perces órák helyett harmincperces tanórákat tartottak az ország legtöbb általános és középiskolájában. A pedagógusok érdekeit négy szakszervezet képviseli, tárgyalásokat is e szervezetek küldöttjei folytattak az illetékes minisztériummal. A tanügyi dolgozók a többi közt a bércsökkentés visszavonását, valamint a kollektív szerződés újrafogalmazását, ezen belül a szisztematizációt (munkaévek és iskolai végzettség utáni fizetésmeghatározást) követelték. A kormány által átfogalmazott kollektív szerződés részbeni aláírására 2015. február 17-én sor is került, így a legtöbb általános és középiskolában e naptól beszüntették a sztrájkot.

Ott azonban, ahol a Szerbiai Oktatásügyi Dolgozók Szakszervezeti Uniójának és a Szerbiai Oktatásügyi Dolgozók Szakszervezetének tagjai dolgoznak, folytatódik a sztrájk. A másik két szakszervezet képviselői kiegyeztek a szerb kormánnyal, így a hozzájuk tartozó oktatási intézményekben február 17-e óta újfent negyvenöt percesek a tanórák.

A szülők is támogatják a sztrájkot

A diákok természetesen örültek a rövidített óráknak, de sok szülőnek gondot okozott, hogy hétköznap — amikor a tanítás másfél órával előbb ért véget — kinek a felügyeletére bízza a gyermekét. Egyéb panasz nem érkezett a tanintézmények vezetőihez a szülők részéről, a legtöbben együtt éreznek a tanárokkal, és szurkolnak nekik, hogy érvényesíteni tudják a jogaikat.

Mégis lesz büntetés?

A szerb kormány azonban — noha ígéret hangzott el, hogy a sztrájkoló pedagógusoknak semmiféle büntetéssel nem kell számolniuk — a legutóbbi döntése értelmében 6000 dinárral kisebb bért ad a még mindig — február 17-e után is — sztrájkoló tanügyi dolgozóknak. 

Kitartanak a követeléseik mellett

A pedagógusok eddigi összetartása tehát megbomlott. A még mindig sztrájkoló intézmények között van a zentai Stevan Sremac Általános Iskola és öt munkaegysége. A kialakult helyzetről az ezekben az intézményekben dolgozó pedagógusok érdekeit képviselő szakszervezet alelnökét, Locki Barbarát kérdeztük.

— Mi továbbra is kitartunk a követeléseink mellett, minden munkaegységünkben marad a sztrájk. Ebből, vagyis a harmincperces tanórák megtartásából a diákoknak nem származik semmiféle káruk. Sőt ellenkezőleg! Mivel a tananyagot a harmincperces órákon is teljes egészében elő tudjuk adni nekik, ezenkívül pót- és emelt szintű órákat is tartunk, a tanulóinkat versenyekre készítjük fel, a nyolcadikosainkat pedig a záróvizsgára — a munkanap előbb ér véget, a gyerekeknek több idejük marad az otthoni tanulásra, pihenésre. Mi továbbra is betartjuk a sztrájkra vonatkozó törvényi előírásokat, a tanulóinkat pedig semmivel sem károsítjuk meg. Éppen ezért, mindezt alaposan átgondolva és a gyerekek érdekeit továbbra is szem előtt tartva, úgy döntöttünk, kitartunk a követeléseink mellett.

Meghosszabbíthatják az iskolaévet?

A kérdésre, hogy hogyan érinti őket, a sztrájkoló tanügyi dolgozókat a kormány 6000 dináros levonásról szóló fenyegetése, az alelnök így válaszolt:

— Ha elveszik ezt az összeget a fizetésünkből, elképzelhető, hogy meghosszabbítjuk az iskolaévet, ezért az akkor megtartott órák után a kormánynak fizetnie kell, úgyhogy majd akkor megkapjuk, amit most esetleg elvesznek tőlünk. Ha így lesz, akkor ezt a gyermekek fogják a leginkább megszenvedni, hiszen a nyári szünidejük sokkal rövidebb lesz. Mi ezt nem szeretnénk, mivel minden tanulónak joga van a szünidőhöz. Éppen ezért bízunk benne, hogy a kormány mégis meggondolja magát, és nem kurtítja meg még jobban a bérünket, hanem felismeri a követeléseink jogosságát. Már a tízszázalékos csökkentés is súlyosan érinti a legtöbb pedagógust, hát még ez az újabb 6000 dinár...

A kormány tehát feladta a leckét. Most a tanárokon, tanítókon van a sor, hogy jól feleljenek. Vagy lehet, hogy éppen fordítva van, és a kormánynak kellene ezúttal jelesre vizsgáznia emberségből?