home 2024. március 29., Auguszta napja
Online előfizetés
Negyven éve szolgálatban
Tóth Tibor
2012.01.25.
LXVII. évf. 4. szám
Negyven éve szolgálatban

Juhász György (Szabó Attila felvétele)Száz éve alakult meg a kúlai Szent Cecília énekkar, Juhász György esperesplébános pedig 25 éve teljesít szolgálatot a városban, tavaly ünnepelte 65. születésnapját. E három jubileum apropóján beszélgettem el a főtisztelendő úrral.- Egyik jubileumot sem a...

Juhász György (Szabó Attila felvétele)

Száz éve alakult meg a kúlai Szent Cecília énekkar, Juhász György esperesplébános pedig 25 éve teljesít szolgálatot a városban, tavaly ünnepelte 65. születésnapját. E három jubileum apropóján beszélgettem el a főtisztelendő úrral.
- Egyik jubileumot sem akartam igazán megünnepelni. Ebben a korban az ember már jobban szereti a névnapokat, mivel ebben az esetben nem számolják az éveket. 1986. december 16-án kerültem Kúlára, s úgy érzem, nem ezt kell ünnepelni, hanem a szolgálatot meg az elért sikereket. Végül december 17-én, a karácsonyi műsor keretében mégiscsak megünnepeltük a jubileumot, fellépett a Szent Cecília énekkar, a Népkör MMK szakosztályai, a kézimunkázók kiállítást rendeztek, másnap pedig a Szent György-templomban tartott hálaadó szentmisén fellépett a Cecília énekkar, s tiszteletét tette nálunk a kúlai születésű msgr. Miocs József atya, a szabadkai Paulinum rektora.
* Mikor gondolt először arra, hogy papi pályára lépjen?
- Már gyermekkoromban megfordult a fejemben. Ministránsként sokat jártam hétköznaponként is a csantavéri templomba, s a káplánokon keresztül megismertem a fiatal, tettre kész papokat, akik maguk köré gyűjtötték a fiatalokat. Az akkori káplán, Berecz Sándor volt, aki összehozta az embereket, s bennünket gyerekeket is. Négyszáz tagú gyermekkórus működött. Én is ott álltam a többiek között, mivel megragadott a szép ének s az a mód, ahogyan a káplán hozzánk, gyerekekhez szólt. Mindez megerősített abban a lelkesedésben, ami Jézus Krisztus személyéhez kötődött. Engem fogva tartott és ma is fogva tart Jézus személye, tanítása, életpéldája, ami emberségre, becsületességre nevel...
Eredetileg az általános iskola befejezése után elektrotechnikai középiskolába szerettem volna iratkozni, de nem sikerült a felvételim. Kedves bátyám, József, aki 21 éves korában rákbetegségben elhunyt, villanyszerelő volt, s tőle kaptam kedvet a szakmához. Ha még élt volna nyolcadikos koromban, akkor segíteni tudott volna nekem a felvételire való készülődésben. Ez a szomorú eset is közrejátszott abban, hogy nem a villanyszerelői, hanem a papi pálya mellett döntöttem. A sikertelen felvételi után jelentkeztem az akkori csantavéri káplánnál, ft. Ehmann Imre atyánál. Ő felvitt Szabadkára, Zvekanović püspökhöz, ő elfogadta a kérelmem, és Zágrábba küldött. Nem igazán beszéltük a szláv nyelveket, így ft. Szauer Miklós jelenlegi adai plébánossal elutazásunk előtt egy hónapig intenzíven tanultuk a horvát nyelvet. Zágrábban jelessel fejeztem be az első évet, majd Szabadkára, az akkor nyílt Paulinumba kerültem. A gimnázium befejezése után Đakovón teológiát tanultam. 1972. március 19-én, ft. Leist József, mai palicsi plébánossal együtt - akinek aznap volt a névnapja - szenteltek pappá.
* Mely településeken teljesített szolgálatot?
- Ft. Varbai Jenő plébános mellett Horgoson kezdtem, ő augusztus elején nyugállományba vonult. Két hónapig voltam a határ menti településen, majd a plébániát átadtam msgr. Pénzes Jánosnak, aki azóta már a megyés püspökünk. Péterrévén ft. Hegyi Pál mellett két évig segédlelkész voltam, majd Újvidékre, a belvárosba kerültem, msgr. Huzsvár László atya káplánja voltam egy évig. A szintén újvidéki, Rókus-plébánián eltöltött 11 év után kerültem 1986-ban Kúlára.
* Hogy fogadták Kúlán?
- Az emberek elfogadtak, s azóta is szépen együttműködünk. Az első pár év arra szolgált, hogy megismerkedjek a lakossággal, mert ez mégiscsak egy többnemzetiségű környezet. Nem egyszerű megismerni az embereket, s még 25 év után is úgy érzem, mennyire nem ismerem őket. Jöttek a háborús évek, amikor felvetődött a kérdés, maradunk-e vagy sem. A munka ekkor sem állt meg: temetések, esküvők, keresztelők, misék váltották egymást. Karitatív tevékenységet is folytattunk: a Caritas által hozzánk eljuttatott gyógyszert és élelmiszert osztottuk az embereknek nemzetiségtől, nyelvtől, vallási hovatartozástól függetlenül. Nem tudom, hogy ebből kifolyólag-e, de a háború idején senki sem bántott bennünket, egyetlen ablakunkat sem törték be. Igaz, a templomajtóra kiírták, hogy mehetünk, de mi ezt nem vettük komolyan.
* Mit tekint az elmúlt negyed évszázad legjobb eredményének?
- Eredménynek tekinthető, hogy az ember megmaradt a helyén, tudva, milyen időket éltünk. A szebb élmények közé tartozik, hogy ez idő alatt Kúláról ketten mentek papi pályára, s be is fejezték tanulmányaikat. Egyikük ft. Szungyi Károly, aki ma szabadkai plébános, a másik pedig ft. Pastyik Róbert, akit három éve szenteltek pappá.
* Van-e különbség a hívők vallásgyakorlásában a tömb és a szórvány között?
- Biztosan van. A nemzeti és vallási megoszlás folytán különböző emberek, különböző szokások hatnak a katolikus vallást gyakorlókra. A kúlaiak közül nagyon sokan vidékről származnak és saját szokásaikat, véleményüket hozták magukkal. Nem biztos, hogy annyira homogén volt ez a közösség. Úgy tűnt, mintha nem gyakorolták volna hitüket olyan intenzíven, ahogy én elképzeltem, s ahogy máshol ezt az ember látta. Ennek egyik oka az is lehet, hogy sok volt a német és a magyar nemzetiségű polgár. A második világháború után a németeket elűzték, s később is politikai szempontból rossz szájíze maradt a német névnek. Az itt maradt németek nem szívesen beszéltek anyanyelvükön, nem is nagyon vallották magukat németnek, inkább magyarul beszéltek. Minden bizonnyal ez is hozzájárult ahhoz, hogy a hitüket sem gyakorolták olyan intenzíven, ahogy gondoltam. Valószínűleg még sok más tényező is hozzájárult ahhoz, hogy sokan elmaradoztak a templomból. A szentbeszédekben azt szoktam mondani, hogy az ünnepi ebédbe minden szükséges dolgot bele kell tenni, mivel ha valami kimarad, akkor nem lesz íze, és nem fogyasztják jóízűen. Ha nem gyakorolják következetesen a vallást, akkor nem mutathatja meg a maga szépségét, és nem adhatja igazi értékét, mert nincs benne az, aminek benne kell lennie: egy intenzív, következetes magatartás.
* Milyen tervei vannak az idei évre?
- Ilyenkor már az ember nem tervez túl hosszú időre. Úgy vagyok vele, hogy amit elkezdtünk, azt fejezzük is be, s amink van, azt őrizzük meg. Az egyház bennünket is ösztönöz az úgynevezett új evangelizációra. Látszik, hogy Európát újra kell evangelizálni. Nagyon sokan nem keresztény módon élnek, keresztény múltjuk és kultúrájuk ugyan van, de el kellene fogadniuk az evangélium tanítását. Meg kell tartani az evangéliumot, s akkor az evangélium is megtart bennünket. A Biblia is mondja, hogy elvesznek és eltűnnek azok a népek, amelyek nem fogadnak el téged, Uram! Mindazok a népek, amelyek nem fogadták el Istent, előbb-utóbb eltűntek a történelem porondjáról. Mi is elindultunk ezen az úton, s itt nemcsak Kúlára gondolok, hanem az egész nyugati világra -- fejezte be beszélgetésünket Juhász György, kúlai esperesplébános.

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..