Negyven év életírásai
Tóth Lívia
2020.09.24.
LXXV. évf. 38. szám
Negyven év életírásai

Négy évtizedes pályafutása során a vajdasági származású, Szegeden élő Kisimre Ferenc több szerkesztőség munkáját gazdagította. Napilapunknál, a Magyar Szónál, előbb Újvidéken dolgozott, majd a szabadkai szerkesztőséget vezette. A délszláv háború idején az anyaországba költözött, a szegedi Délmagyarország, majd az Országos Rádió és Televízió Testület, a Szeged Televízió és a Telin TV munkatársa volt. Néhány évig idegenvezetőként próbálta ki magát, egy időben pedig a Hét Napot is tudósította.

Az elmúlt időszakban kollégánkkal, Kisimre Ferenccel főleg a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége szegedi tagozatának programjain találkoztam, merthogy a közhasznú egyesület elnökhelyetteseként is tevékenykedik. Nagy érdeklődéssel fogadtam a hírt, hogy megjelent Az élet sodrásában — Négy évtized a médiában — tollal, mikrofonnal című kötete, melybe a számára legkedvesebb írásait gyűjtötte össze. Az augusztus végi könyvbemutatóra sajnos nem jutottam el, ezért egy messengeres beszélgetésben igyekeztem megtudni mindent, ami erre a kiadványra vonatkozik.


A könyv borítója — háttérben a trieszti kikötővel

Az összeállítás keletkezéséről a szerző a következőket mondta:

— Amikor befejeztem az aktív pályafutásomat, tettem egy felelőtlen ígéretet, hogy az írásaim kiválogatásával könyv formájában összegzem az elmúlt negyven évet. Gondoltam, talán akad kiadó, mely megjelentetné. A szegedi Bálint Sándor Szellemi Örökségért Alapítvány szerencsére látott benne fantáziát, és februárban megjelentette a kötetet. A március 31-ei bemutatót sajnos el kellett halasztanunk, és csak augusztus 25-én tartottuk meg. A könyv több részből áll. Az egyik az egykori újságírói munkám lenyomata, azoknak az írásaimnak a felhasználásával, amelyek a Magyar Szó, a Délmagyarország hasábjain, valamint különféle irodalmi és társadalmi folyóiratokban, hetilapokban — a többi közt a Hét Napban is — jelentek meg. A másik az újabban végzett tevékenységemnek a bemutatása, mint például azok az élmények, tapasztalatok, amelyeket a barangolásaim, az újságírói kiküldetéseim vagy az idegenvezetői munkám során szereztem. Később, amikor már volt erre időm és lehetőségem, turistaként is megfordultam jó néhány országban, és ezeken az utazásokon is születtek szövegek. A végére pedig írtam egy fejezetet, melyben az ismert emberekkel való találkozásaimra emlékezem, valamint felsoroltam mindazoknak a személyeknek a nevét, akikkel interjút készítettem, vagy a stúdióban találkoztam. Ezek jeles és kevésbé ismert emberek, de nekem nagyon fontosak. A könyv 300 oldalas lett, mintegy 50 fotóval illusztrálva.


Előadás a szegedi Honvéd téren, a református egyházközségben, a délvidéki származású Fábri-Ivánovics Tündével és Fábri Gázával, a szegedi Fabulya Andreával és a házigazdával, dr. Kereskényi Sándor lelkésszel

* Akár nem szokványos életrajzi kiadványnak is nevezhetnénk?

— Én inkább az életírás szót használnám, habár valóban rólam, az én életem sodrásáról szól. Mindazok az írások, amelyeket az elmúlt évtizedekben megjelentettem, szorosan kötődnek hozzám, hiszen azért születhettek meg, mert bemutatásra érdemesnek tartottam az alanyaimat, vagy úgy gondoltam, hogy a kisemberek problémáinak is a nyilvánosság elé kell kerülniük. Elsősorban azokat a cikkeimet emeltem ki, amelyekről úgy éreztem, szakmailag is megfelelnek, valamint az emberekhez kapcsolódóakat részesítettem előnyben. Például rengeteget portyáztam Erdélyben. Amikor az ember elmegy az ezeréves határig, és ott találkozik az iskola- és templomépítő Berszán Lajos atyával, az ilyen alkalmakat muszáj megörökítenie.


A közelmúltban tartott könyvbemutató érdeklődő szegedi közönsége a helyi Katolikus Ház dísztermében

* A vajdasági korszakod mennyire van benne?

— Ebben a könyvben már kevésbé, mert az áttelepülésem után, 1993-ban jelent meg a Joghurtforradalomtól a polgárháborúig című könyvem, melyben sok írást publikáltam az ottani eseményekről. Ezért most kevesebb szövegem van abból a korszakból, de azért természetesen ilyet is találhatnak az érdeklődők. A tévés munkám is inkább csak fotók formájában van jelen, mert sajtó alá kellene rendezni a kamera előtti szerepléseimet. Viszont annak idején, amikor a Hét Napot tudósítottam, és olyan emberek voltak a vendégeim, akik megérdemelték, hogy a határon túl is tudjanak róluk, a velük készült beszélgetéseket megírtam a hetilapotoknak. Ilyen volt Kalmár Ferenc országgyűlési képviselő, aki rengeteget tett és tesz ma is a Külgazdasági és Külügyminisztérium szomszédságpolitikáért felelős miniszteri biztosaként a külhoni magyarságért.


Megérkezett a Manchester United új edzője. Igaz, játékosok, meg közönség még nincs...

* Nem tudtam rólad, hogy idegenvezető is voltál.

— Erre én sem számítottam, véletlenül jött az életembe. Az egyik szegedi utazási iroda megtudta, hogy német szakos voltam, svédül is beszélek, valamint a szerb és a horvát nyelvben is otthon vagyok, ezért megkérdezte, vállalnék-e egy-két csoportot. Szabadkoztam, hogy én ezt nem tanultam, de azt mondták, kommunikálni kell az utasokkal, ami nekem nem okoz gondot. Így kezdtem el idegenvezetőként utazni, jártunk a horvát tengerparton, Ausztriában, Svájcban, Németországban stb. Készülni is kellett, és fárasztó is volt, de élveztem, mert szeretek emberek között lenni. 


A Telin Televízió stúdiójában Kondé Lajos püspöki helynökkel, a szegedi dóm plébánosával

* Az újságíró általában a nyugdíjba vonulása után sem hagyja abba az írást. Nálad mi a helyzet ezen a téren?  

— Amikor nyugdíjas lettem, felkért az itteni Somogyi Könyvtár Íróklubjának a vezetősége, hogy beválasztana engem a soraiba. Ezen nagyon csodálkoztam, mert én világéletemben publicistának vallottam magam, de aztán mégis tagja lettem az egyesületnek. Rengeteg pályázat jelenik meg, mely novellák, illetve rövidebb-hosszabb szépirodalmi szövegek írására ösztönöz. Az elmúlt négy évben számos elbeszélésem született, különféle antológiákban kaptam helyet, és díjakat is kiérdemeltem. Ez engem arra késztet, hogy amíg lesz hozzá tehetségem és egészségem, addig írjak.


Madrid központjában: öltözék már van, de a bika szerencsére hiányzik

* Vagyis az újságírást szépirodalomra cserélted fel?

— Igen, habár továbbra sem tartom magam írónak, de mindent megteszek, hogy a szöveg, melyet kiadok a kezemből, megfelelő legyen. Ezen a téren is igyekszem felhasználni a korábbi tapasztalataimat, az egykori élményeket ismét átszűröm magamon, és papírra vetem. Sokat írok a gyerekkoromról. Megkértem például az unokámat, tegyen fel kérdéseket, melyekre én majd válaszolok. Ebből egy hosszú elbeszélés született, melyet aranyoklevéllel jutalmaztak.

* Hogyan bírtad a járvánnyal járó bezártságot?

— Nem panaszkodom, mert folyamatosan írtam, sok emberrel kommunikáltam, és rengeteget olvastam, vagyis türelmesen vártam, hogy véget érjen. A legnehezebb az volt, hogy a gyerekeink és az unokák Pesten élnek, és velük is csak Skype-on meg Messengeren beszélgethettünk. Elmúlt, de most egy kicsit ismét félek, mert úgy tűnik, a járvány következő szakasza súlyosabb lesz, mint az előző volt.


Egy hollandiai sajtkészítő farmon a nagyra nőtt vendéglátó asszonnyal

* Lesznek-e további könyvbemutatóid?

— Nagyon sok meghívásom van, országon belül és kívül is, de persze ez mind attól függ, mikor leszünk túl ezen a nyavalyán. Nagyon jólesett az érdeklődés, melyet a könyvem és a személyem iránt tapasztaltam, hiszen több mint százan jöttek el augusztus végén a könyvbemutatóra. Hadd mondjam el, hogy készül a másik kötetem is, egy novellaválogatás, és valószínűleg október végén vagy november elején jut el az olvasókhoz.

* Gratulálok, és köszönöm a beszélgetést. Remélem, Vajdaságban is hamarosan megismerkedhetünk a könyveiddel!


Kisimre Ferenc (Kuklis István felvétele)


A fotók forrása: Kisimre Ferenc archívuma

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Interjú rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!
E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.
Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Részletek mutatása" gombra olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..