Az adai Vadvirág Hagyományápoló Kör 1991-ben alakult meg a fenyegető háború árnyékában kulturális értékek közvetítése és közösségmegtartó szándékkal. Céljait és feladatait a következőképpen fogalmazták meg az alapítók: a kör tevékenysége a népművelés, a Vajdaságban élő magyarok népművészeti hagyományainak ápolása, gyűjtése és dokumentálása, a népdalok, népzene és néptáncok megismerése, táncházmozgalom, a népszokások, népi hagyományok megismerése, megismertetése és felelevenítése.

Céljaik azóta sem változtak, a kijelölt úton haladnak huszonöt éve.

— Annak a titka, hogy a Vadvirág eddig is fenn tudott maradni, a közösség erejében rejlik. A rendkívül felgyorsult társadalmi változások miatt a hagyományos paraszti közösségek eltompultak, majd modernizálódva fel is bomlottak. A népi kultúra idősebb képviselőinek kihalásával az élő népi műveltség lassan eltűnik. Különös hangsúlyt helyezünk gyermekeink, a jövő nemzedék bevonására a Vadvirág minden tevékenységébe. Nem csupán a tehetségek gondozása a cél, hanem hogy mindenki otthonának vallja a Vadvirág Hagyományápoló Kört, érezve annak nemzetmegtartó és magyarságtudat-formáló erejét, jelentőségét — hangsúlyozta Varga Lívia, a Vadvirág elnöke. — Kezdettől fogva arra helyeztük a hangsúlyt, hogy a kör tagjai ne csak a tánc és a zene miatt járjanak csoportjainkba, hanem azért is, mert jól érzik magukat együtt. A próbák nemcsak a zenéről és a táncról szólnak, hanem emberi kapcsolatokról is. A hagyományok megélése egy életforma, mely időről időre tapasztalhatóan nagy lendületet vesz.

^{* A kör első tagjai visszatérnek?}

— Felneveltünk több néptáncos- és népzenész-generációt, mely szép sikereket ért el népzenei és néptáncvetélkedőkön, számtalan alkalommal öregbítették Ada község és a Tisza mente hírnevét a Kárpát-medence különböző területein. Többen közülük ma már oktatóként, művészeti vezetőként, csoportvezetőként dolgoznak az egyesületen belül. Büszkék vagyunk azokra a fiatalokra is, akik egykor a kör tagjai voltak, és ma már valamely művészeti ág jeles képviselői, mint: Mészáros Gábor, a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház diplomás színésze, Virág György, a Zentai Színtársulat diplomás színésze, Török Tilla Junior Príma díjas népzenész, Török Dancsó Ádám, a Kőrösi Csoma Sándor-program kiválasztottjaként a Kárpát-medence magyar népművészetének képviselője Clevelandben. A Vadvirág első tagjainak a gyermekei járnak ma hozzánk, és már ők is nagyocskák, vagyis sok idő múlt el, de mivel a szülők is jól érezték magukat nálunk, a gyerekek is oszlopos tagjai csoportjainknak.

^{* Hány csoport működik, és milyen lehetőségeket nyújt a kör?}

— Az oviscsoporttól a felnőtt korosztályig öt néptánccsoportja van a Vadvirágnak. Három korosztályban gyermek-furulyacsoport, valamint egy ifjúsági tamburazenekar működik, két leánykórus alakult, és egy eredményes asszonykórust is magunkénak tudhatunk. Természetesen a kézimunkakör is folyamatosan hallat magáról. Mindenki vágyik rá, hogy tartozhasson valahová. Igyekszünk bevonni a családokat a Vadvirág minden tevékenységébe, mert úgy látjuk, hogy a gyerekek sokkal nagyobb örömmel merülnek el a népművészet bármely ágában akkor, ha a családtagok is érdeklődést mutatnak iránta.

A kör szerepe fontos az értékek átörökítésében. Évente négy egész estét betöltő műsort készítünk: egyet a magyar forradalom emlékére, aztán a Tavaszi Vadvirág Fesztivált, majd a Márton-napi és végül a karácsonyi műsort. Az elmúlt évben huszonegyedik alkalommal rendeztünk népzenei és néptánctábort.

Szervezői voltunk a Vass Lajos Kárpát-medencei népzenei vetélkedő vajdasági döntőjének, valamint a gyermeknéptánccsoportok vezetőinek szóló szakmai továbbképzésnek. Vendégeink voltak Kóka Rozália magyar örökség díjas népművész, Berecz András Kossuth-díjas népmesemondó, Novák Ferenc — Tata Kossuth-díjas koreográfus, Sebestyén István népmesemondó, a Vaskarika Népzenei Együttes Kaposvárról, Salamon Beáta, a Méta népzenei együttes alapítója és vezetője, a Magyar Arany Érdemkereszt állami elismerés birtokosa, Törökné Csécs Lenke örökség és Csokonai-díjas néptáncpedagógus. 2011-ben Ada Község képviselő-testülete érdemérmet adományozott a Vadvirág Hagyományápoló Körnek a közösség művelődési életében, a népművészet és a magyar nyelv ápolásában, valamint a kulturális közösség egyben tartásában betöltött szerepéért.

^{* Mi a titka a Vadvirág közösségi erejének?}

— Immár tizenöt éve példaértékű kapcsolatot ápolunk a debreceni Főnix Gyermek- és Ifjúsági Néptáncegyüttessel, és attól függetlenül, hogy kilométerben nagy a távolság, mégis közel vagyunk egymáshoz, szakmai és segítségnyújtási szempontból is. A növendékek családjukkal együtt tartják a kapcsolatot, és a közösség ereje éppen ebben — az összetartozásban és az összetartásban — rejlik. (Szerzői megjegyzés: a debreceni főnixesek és az adai vadvirágosok egymás iránti ragaszkodásának hátterében Törökné Csécs Lenke, Lenke néni, a debreceni Főnix táncegyüttesének vezetője, illetve Varga Lívia, a Vadvirág Hagyományápoló Kör elnökének az összetartozás jegyében való évekre visszanyúló, gyümölcsöző együttműködése áll. Olyan távolságot nem ismerő, szoros kapcsolat megalapozói lettek, amelyet büszkén emelhetnek ki civil társszervezetek ritka példájaként, és amellyel új értelmet kap a közösséghez való tartozás.) Emellett a népzenei- és a néptánctáborunk is közösségformáló rendezvény. Az idei már a huszonkettedik lesz, és egyre népszerűbb, egyre terebélyesebb. Sok munka van vele, és persze folyamatos gondoskodást igényel, de mindez évről évre egyre jobban megéri.

A többéves múltra visszatekintő tábort a hagyományok megőrzése és továbbadása érdekében hoztuk létre, mára viszont maga a rendezvény is hagyománnyá vált, és több országból jönnek el ide. A családok is kiteljesednek benne, többen az évi szabadságukat is igyekeznek a tábor idejére időzíteni, hogy részesei lehessenek ennek a rendezvénynek.

A legértékesebb az a közösség, amelyért teszünk, amelynek aktív részesei vagyunk. A közösségépítés, az igazi közösség kialakítására tett tudatos törekvés nagy kincs a mai világunkban. Magyari Lajost idézve: „Csak ami tanít, csak azt érdemes őrizni, védeni, mint az érdemet.”

A negyed évszázada működő Vadvirág kiemelkedő eredményeivel és kulturális kapcsolataival kiérdemelte a Tisza mente népművelőinek tiszteletét. A térségünkben tapasztalható folyamatos társadalmi-politikai változások közepette is mindig biztos kapaszkodó volt a közösség számára, melynek tagjai — függetlenül a hátterük sokféleségétől — elfogadják és áthidalják a köztük lévő különbségeket, és a bennük fellelhető közös dolgokra helyezve a hangsúlyt együtt dolgoznak a kitűzött célok eléréséért.