A fenti idézetet egy ízlésesen megmunkált, illetve saját kezűleg fabrikált könyvjelzőre rányomtatva minden résztvevő megkapta. Maga a vetélkedő pedig ezúttal is hozta a „kötelezőt”.

Történt mindez jelen esztendő enyészet havának negyedik szombatján (november 23-án). Helyszínileg a dél-bánsági Ürményházán, ahol immáron huszonnegyedik alkalommal találkozhattak egymással a torontáli múlt vallatóinak felsős diákcsapatai.

A tesztlapok kitöltése

A Mit tudsz Torontál vármegyéről? honismereti vetélkedő az újvidéki székhelyű Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesülete (VMPE) és a helyi Ürményházi Ifjúsági Klub (ÜIK) közös rendezvénye, mely évi rendszerességgel szólítja meg, majd gyűjti egybe a história rajongóit. (Vár)megye- és országhatáron innen s túlról. Remek találkozási alkalmak egyike ez a jelenlegi zichyfalvi község egyetlen, egykoron színmagyar etnikumú falucskájában, ahová csak érkezni lehetséges. Vagy legfeljebb átrobogni annak nagyuccáján, különösebb hezitálás nélkül. Ki gépen száll(ana) fölébe, annak térkép e táj, de a lennebb élők a DTD-csatornát, a kifolyós kutakat, az út menti kőkereszteket, a Berzavát, az Orczy-pusztát… is üsmerik.

Mindenki, akinek része volt a vetélkedőben

„Ürményháza. A Mária Terézia-csatorna mellett fekvő magyar nagyközség. Házainak száma 289, lakosaié 1618, a kik mindannyian magyarok és római katholikus vallásúak. Postája és távírója helyben van, vasúti állomása pedig Ujzichy-falván. A XIX. század első felében még puszta, 1838-ban azonban már 674 lakosa volt, a kik a kamara földesúri hatósága alá tartoztak. 1848 szeptember 23-án a szerb felkelők megrohanták a helységet s a védelmül egybesereglett 2000 magyar népfelkelőt onnan kivervén, a falut felgyújtották. A magyar lakosság nem érezvén itt magát többé biztonságban, elmenekült s csak 1850-ben tért ismét vissza” — áll Borovszky Samu Magyarország vármegyéi és városai című monográfiájában. A vetélkedő kötelező (tan)anyagát összefoglaló kiadványban, mely utóbbiból a szervezők ezúttal a hajdani vármegye mezőgazdaságára, állattenyésztésére, éghajlatára, talaj- és birtokviszonyaira, valamint a néhai munkásviszonyokra és a századfordulón preferált gazdasági rendszerekre vonatkozó lexikális tudnivalókat kérdezték vissza. Klasszikus tesztlapok kitöltésével, majd játékos tudásfelméréssel. A megérdemelt pihenő és uzsonnaszünet után a vetélkedő kéttagú szakzsűrijének rangidős tagja értékelt, mondta el az általa átnézett tesztlapok helyesírási és nyelvhelyességi észrevételeit. Mindezek után, midőn az eredményhirdetés is megtörtént, továbbá a könyvjutalmak és a 2025. év nyarán esedékes zánkai jutalomkirándulásra feljogosító meghívók is kézbesíttettek a legsikeresebben teljesítő csapatok tagjai számára, az egybegyűltek egy mini-mezőgépkiállítás részesei lehettek. 

Csoportkép tanárokkal és szervezőkkel

Az idei megméredzkedésre hat csapat nevezett be a Temesközből. Egy-egy Oroszlámosról, Nagybecskerekről, Nezsényből, Székelykevéről, Torontálvásárhelyről és a zichyfalvi általános iskola kihelyezett tagozatáról. Vagyis Ürményházáról. A felkészítő tanárok (Subašić Mészáros Ágota, Vencel Julianna, Mirčić Ábel Kornélia, Bíró Zoltán, Onjin Hartig Viktória és Huszka Endre), a VMPE jelen lévő vezetősége (Lukács Gabriella elnök asszony és Korenchy László alelnök), illetve a vetélkedő korábbi és jelenlegi szervezője (mgr. Viola Lujza és Móricz Elvira) egy rendhagyó fényképezkedést is „bevállaltak”.

Megkülönböztetett köszöntés illeté továbbá a VMPE keretében működő vajdasági anyanyelvápoló csoportok vezetőit is, akik az alkalmon ún. megfigyelőként voltak jelen. Magyarán: tanulmányúton. Szórványaink szórványában, ahol ilyen alkalmakkor hatványozottan több a résztvevők száma, mint amennyi diákja a szervező település tanintézményének egyáltalán van. Elsőstől nyolcadikosig összesen. A vetélkedő sikeres lebonyolításában az ürményházi szervezők Móricz Róbert helybéli gazdálkodó, valamint Kürtössy Péter, az anyaországi Petőfi Program ösztöndíjasa önzetlen segítőkészségére is támaszkodhattak. 

A bajnokok: Gogány Albert, Antal Dávid, Kácsápor Gáspár Hanna és Onjin Hartig Viktória tanárnő

A rendezvény pályázati és egyéb támogatásokból valósult meg. Nyertesei lőn pedig mindazok, akik vállalták a se szeri, se száma pluszmunkával járó szervezési, koordinálási, felkészítési és felkészülési feladatok bármelyikét. Végső rangsortól és helyezéstől függetlenül, bár ez utóbbiak sem maradtak el. A képzeletbeli dobogó legfelsőbb fokára a torontálvásárhelyi Torontáli Betyárok, a másodikra az ürményházi Pusztai Suhancok, a harmadikra pedig az oroszlámosi Oroszlánok és a nezsényi anyanyelvápolók Temes Quattro nevű csapata léphetett fel. Egybevágóan azonos pontszámmal! A nagybecskerekiek Béga csapata a negyedik lett, a székelykevei Keve Kapitány legénysége pedig az ötödik. Mindvégig szoros és nemes küzdelemben, az újbóli találkozások és viszontlátások izgalmának, örömének megkapó hangulatában.

Reményeink szerint jövőre, az előttünk felsejlő 2025. esztendőben sem lesz ez másképp! A tervezgetés, az ötletelés ugyanis máris napirendre került. Elvégre a vetélkedő, mely ennyi esztendő során nemcsak talpon tudott maradni, megőrizve egyediségét, de fontosságát és létjogosultságát is igazolni tudta, immár negyed évszázados jubileumához érkezett.

Mezőgépek kiállítása