A közel másfélórás esti műsoridőbe csomagolt színrelépésnek a helyi József Attila Művelődési Otthon biztosított befogadó helyszínt. Az a kulturális intézmény, melynek az 1994. évi rajt idején az ünneplő társulat is aktív szakcsoportja volt. Az önállósodásra 2009-ben került sor.

A szerző felvételei

Az azóta már megboldogult Esad Kreho, illetve Mile Đorđev koreografusok nyomába lépve a debütáló csapatot az akkor még csak zsenge tizenéves Đorđe Nađ vette át. Egy igen tehetséges és ambíciózus fiatal srác, akit és a reá bízott csapatot Valerija Đorđević ugyancsak torontálvásárhelyi/debelyacsai fogásznő vett pártfogásba. Tulajdonképpen a doktornő volt az a húzóerő, ki minden körülmény között tudott lelket önteni a fiatalokba. Egy elhivatott háttértámogató, akinek általában akkor is sikerült megőriznie higgadtságát, amikor a többieket már régen elkapta (volna) az indulat. Vagy olykor-olykor a csüggedés. Mert azért olyan napok is voltak…

A torontálvásárhelyi szerb néptáncegyüttesben, mely hosszú esztendőkön át komoly és ütőképes zenekarral is rendelkezett, a jegyzett két és fél évtized alatt többszáz gyermek forgolódott. Megannyi bel- és külföldi fellépés élményeinek aktív részeseiként.

Az ünnepi rendezvényen a (társ)szervezők ezúttal csak és kizárólag az utánpótlást jelentő formációikat küldték fel a színpadra. A helyi Banatsko Kolo fiatal táncosai és a balettszakcsoport serdülői mellett a pancsovai Abrašević, a belgrádi Dimitrije Koturović és a topolai Oplenac művelődési egyesület leánykái és legényei kaptak bemutatkozási lehetőséget.

Még több kép!▼