home 2024. március 28., Gedeon napja
Online előfizetés
Négy faluból álló, kis oázis
Tóth Tibor
2019.01.28.
LXXIV. évf. 4. szám
Négy faluból álló, kis oázis

Pobeda (Pobedabirtok) Topolya község egyik legkisebb, elsősorban mezőgazdasági települése.

A körülötte megművelhető földek legnagyobb része az Engelmann, a Rudić és a Bajić nagybirtokos, valamint az Offner és a Raffai középbirtokos családok tulajdona volt. Az említett területek államosításával 1946-ban létrejött a Pobeda mezőgazdasági birtok. A Rudić-majorban levő központot harminc házból álló bérestelep alkotta, majd a későbbiekben munkásházakat és lakásokat építettek, a településen 1948-ban már 150-en éltek. A ’60-as években 900 lakos élt Pobedán, jelenleg mintegy 300-an lakják, 60%-ban 70 év feletti nyugdíjasok. A négy településen — a Pobeda helyi közösséghez tartozik Szvetityevó, Kispest és Kavilló is — valamikor több mint 1000-en éltek, mára ez a szám mintegy 500-ra tehető.


A felújított pobedai egészségház (a szerző felvételei)

A helyi közösséget dr. Vikor László vezeti, aki amolyan autós szafari keretében végigkalauzol a településeken. Beszélgetés vezetés közben a kocsiban, majd fényképezés egy-egy figyelemre méltó intézmény előtt.

— Gunarasi származású vagyok, az állatorvosi kar befejezése után Pobedán kaptam házat, és ott is maradtam. Pobeda a néhai Jugoszlávia kicsiben. Mindenki beszéli a másik nyelvét, a magyar ajkú gyerekek játszva megtanultak szerbül, a szerb ajkú társaik pedig ugyanígy magyarul. A falu infrastruktúráját az ’50-es években kezdték építeni. Elkészült a központi szennyvízelvezető rendszer, majd orvosi rendelő, óvoda létesült, mozi, bolt, posta és étterem is működött, szinte minden volt, ami a polgárok kényelméről gondoskodott. A mezőgazdaság fénykorát élte, a Pobeda birtok 3600 hektáron gazdálkodott, melyen 300 munkás dolgozott. Múltak az évek, majd elérkezett a privatizáció ideje, megkezdődött a hanyatlás, és a fiatalok szép lassan elmentek — mondja László, miközben mutatja a Pobeda Gunaras felőli bejáratánál fekvő benzinkutat, melyet egy magánvállalkozó felújított és üzembe helyezett, ami a mai világban nagy dolognak számít. A töltőállomással szemben a helyi sportközpont van a labdarúgópályával (mely a Topolya-Kishegyes-Verbász-Óbecse-Szenttamás Községközi Ligában szereplő Pobeda Labdarúgóklub otthona), a nagypálya mellett két kispálya, majd a játszótér, mely még csúszdával felszerelt őrtoronnyal is büszkélkedik. A játszótér éppen üresen áll, ami nem is csoda, hiszen mivel hétköznap van, a kis lurkók minden bizonnyal vagy a gunarasi, vagy a topolyai általános iskola padjait koptatják, merthogy az alsós tagozatokban összevont osztályokban működő, kétnyelvű általános iskolai oktatás már az 1970-es években megszűnt Pobedán, 2010 óta pedig nincs óvoda. Templomot és temetőt sem látok a faluban, hiszen a római katolikus lakosok a szomszédos Gunarasra vagy a Pobeda helyi közösséghez tartozó Kispestre temetik halottjaikat, a pravoszláv vallásúak pedig a nyegosevói vagy szintén a kispesti temetőbe temetkeznek. Időközben megpillantom a művelődési otthon épületét (művelődési egyesület sajnos nincs a településen), a birtok éttermét, majd egy enyhe balkanyar után abba az utcába fordulunk, ahol a helyi közösség épülete, a posta és az egészségház található.

— A topolyai Kisbácska Szklerózis Multiplex Egyesülettel való kiváló együttműködésnek köszönhetően intézményeink akadálymentesek. A helyi közösséghez tartozó településeket megpróbáltuk azonos arányban fejleszteni. Itt, Pobedán befejeztük az egészségház és a helyi közösség irodájának felújítását, kívülről és belülről is bemeszeltük az épületet, továbbá vadonatúj bútorokkal rendeztük be — tudom meg, és máris robogunk Kispestre. Ez a település egy 200 méter hosszúságú utcából áll, melynek mindkét felén házak sorakoznak. — Igaz, hogy itt nem sokan élnek, de az egyetlen utcát is kemény burkolattal vontuk be, így már a kispestieknek sem kell a sárban közlekedniük.


Hamarosan elkészül a szvetityevói székelytornyos

Szvetityevóra érve azonnal megakad a tekintetem a 11 km hosszúságú, madárvilágban rendkívül gazdag tavon, mely a falusi turizmus záloga lehetne. László elmondása szerint ezzel kapcsolatban több ötletük is van, próbálkoztak is a megvalósításukkal, ám magasabb fórumokon egyelőre még nem találtak megértésre. Egy kicsit még gyönyörködöm a nem mindennapi, jéggel fedett tóban, majd beérünk a falu központjába, ahol a helyi autóbusz-megálló felújítása folyik éppen, egy kicsit odébb pedig a szvetityevói székelytornyos épül, hogy a márciusi átadásra már teljes pompában várja az érdeklődőket. Betelepülésük után a bukovinai magyarok a szegedi Szent László Egyesülettől egy harangot kaptak, mely a történelem viharait is túlélte, és melyet a településen állítanak fel. Köré kis parkot létesítenek, megvilágítják, így a szvetityevói székelytornyos valóban a falu méltó központja lehet. Körbejárjuk az épülő létesítményt, majd a hideg, metsző szél elől újra a kocsiba „menekülünk”, és néhány perc elteltével megérkezünk Kavillóra, mely falucska a Tanyaszínház révén vált ismertté a nagyvilágban.


A Tanyaszínház otthona Kavillón

— A Tanyaszínház otthonát a helyi közösség szerette volna rendezni, karbantartani, tehát az épület gondnokai lettünk volna. Amikor a művészek nem használják, akkor a pobedai, gunarasi és törökfalui helyi közösségek közösen tartottak volna benne rendezvényeket. Ez a tervünk sem vált valóra, pedig a Pobeda birtokkal már megbeszéltem, hogy a szemközti földterületen parkolót építenénk. A központot át szerettük volna alakítani, a faluházat megvásárolni, és egy olyan épületet is béreltünk volna, amely megfelel a közegészségügyi előírásoknak, hogy a kistermelők megfelelő körülmények között készíthessék elő és csomagolhassák termékeiket.

Kavillóról visszafelé haladva László kiemelte, hogy mindhárom településen sor került a vízórák hitelesített szerkezetekre való cseréjére, a költségek egy részét a helyi közösség állta. A polgárok fejenként havonta 100 dinár vízdíjat fizetnek — amit elsőre hitetlenkedve fogadtam —, a szemetet pedig ingyen viszik el a házaktól, de egyesek még ennyit sem hajlandóak fizetni. A további tervek felől érdeklődve a tanácselnök leszögezte, hogy Pobeda és Szvetityevó is két kútról kapja a vizet, Kavilló viszont csak egyről, ezért az idén Kavillót összekötnék az egyik szvetityevói kúttal, és Kavilló is kapna még egyet.

Körutunk vége felé megállapítottuk, hogy törekedni kell a fiatalok faluban tartására, ez pedig a legkönnyebben úgy érhető el, ha vállalkozást nyithatnak. Kavillón egy fiatalember meggybort készít és paprikát termel, illetve egyre több mogyoró- és szederültetvény is látható a határban, ami azt mutatja, hogy a mezőgazdaságban struktúraváltás kezdődött. Lehet, hogy éppen ez a megoldás, és az új kultúrák térhódítása marasztaló erővel hat az ifjúságra.

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..