A tábor július 3-a és 14-e között valósul meg Magyarországon, az érintett városok Pécs, Miskolc és Budapest. A részvétel teljesen díjmentes, mivel a kanadai Rákóczi Alapítvány állja az összes költséget. A pályázat 15 és 18 év közötti középiskolásoknak szól, feltétel a magyar történelem, hagyományok, irodalom és műemlékek iránti érdeklődés, de a tábor célja a múlt megismerésén túl a barátságok kialakítása is. Ezt erősítették meg riportalanyaink is, akiket a táborban szerzett tapasztalataikról kérdeztünk.

A Rákóczi Alapítvány mozgótáborának fotóarchívuma

A szenttamási Szabó Robertina tavaly vett részt a táborban, mely leginkább a gondolkodásmódjára volt hatással.

— Elégedetlen voltam a vajdasági magyarok helyzetével és lehetőségeivel. A tábor során volt egy beszélgetés, ahol mindenki elmondhatta, milyen kisebbségben élni. Őszintén meglepődtem, különösen Erdély helyzetén. Rájöttem, hogy a határon túli magyar közösségek közül mi vagyunk a legjobb helyzetben. Számos lehetőségünk van magyar nyelven továbbtanulni, míg más régiókban ez sokkal korlátozottabb. Ott többnyire csak humán szakokon van erre mód, és ha valaki más területen szeretne tanulni, akkor vagy a többségi nemzet nyelvén kell folytatnia, vagy Magyarországra kell költöznie. Emellett nálunk több támogatás is elérhető, és a többségi nemzettel is jobb a kapcsolatunk — legalábbis én így látom. Ezért hálás vagyok a lehetőségeinkért. Emellett a tábor megerősített abban is, hogy folytassam a hagyományápolást, melyben már csaknem tíz éve tevékenykedem. Ráébredtem arra is, hogy ezt itthon, Vajdaságban, leginkább Szenttamáson szeretném folytatni, ahol élek. Úgy érzem, okkal vagyok még mindig itt. Mintha a Jóisten éppen ide teremtett volna, mert itt van feladatom. Hagyományápolással foglalkozom, és citerázom is. Több táborban jártam már, de sehol máshol nem éreztem ennyire erősen az összetartozást.

Robertina elmondta, hogy a táborban az ember sok mindenre rádöbbenhet önmagával és környezetével kapcsolatban. Lehet, hogy olyan tevékenységek iránt is érdeklődni kezd, amelyekre korábban nem gondolt. Sokan nehezen élik meg a jelent, de ebben a tíz napban ezt is megtapasztalhatják. Hangsúlyozta, hogy a tábor nem csupán a történelem és a hagyományok intenzív tanulmányozásáról szól, bár ezek a fő témák. Ezek adják azt az összekötő erőt, amely közösséggé formálja a résztvevőket, hiszen közös a múltjuk, a kultúrájuk és a nyelvük. Hangsúlyozta, a pályázatnál fontos a téma alapos kidolgozása és a magyar identitás megjelenítése. Megjegyezte, hogy a táboron kívül is adódnak lehetőségek, de ezekről nem kívánt részleteket elárulni, mondván, maradjon meglepetés.

A Rákóczi Alapítvány munkáját minden régióban helyi referensek segítik. A Délvidéken három éve egy új referensi csoport dolgozik: Sörös Dóra, Tóth Teodóra, Pálinkás Valéria, Berec Judit és Guzsvány Réka. A munkát Korom Maritól és Guci Mónikától vették át, akik korábban évekig koordinálták a régiót.

A kupuszinai származású Guzsvány Réka, a tábor egyik délvidéki referense többszöri próbálkozás után 2015 nyarán került be a táborba. Tíz évvel ezelőtt szerzett élményeit sorsfordítóként élte meg.

— Gyerekkoromban introvertált és visszahúzódó voltam, ezért nem tudtam, mire számítsak. Mégis, a korábbi tábori élménybeszámolók és tapasztalatok, melyeket hallottam, csak megerősítették bennem az érzést, hogy részese szeretnék lenni ennek az élménynek. Amikor elindultam, senkit sem ismertem, de éppen ez adott lehetőséget arra, hogy kilépjek abból a szerepből, amelybe a környezetem vagy saját magam szorítottam. Önmagam lehettem. Szabad akartam lenni — és ezt sikerült is megélnem. Mire a délvidéki csoporttal Miskolcra értünk, ismét azt éreztem, hogy új emberek vesznek körül, hiszen csatlakoztak hozzánk a felvidéki, kárpátaljai és erdélyi fiatalok. Ekkor kezdődött el egy különleges utazás — nemcsak földrajzi, hanem önismereti értelemben is. Hasonló nehézségekkel küzdő embereket ismertem meg, akikkel máig tartom a kapcsolatot. Ez a tábor az élmények és barátságok tábora, mely valóban határokon ível át. Itt nincs kiközösítés, csak szeretet és elfogadás. Itt mindannyian egy vérből valók vagyunk. Itt biztonságban érezheted magad, és otthonra lelhetsz. Egy második családot kapsz, melyre mindig számíthatsz, bárhol is legyél a világban. Én itt szerettem bele Pécsbe, ahol annak idején azt kántáltuk: „Pécs a legjobb táborhely!” A sors iróniája, hogy végül valóban ott kötöttem ki — ma már nyolc éve itt élek. És ha ez még nem volna elég: bármerre is mész, biztosan találkozol egy volt rákóczis táborozóval. És amint rájöttök, hogy közös ez az élmény, azonnal kialakul egy különleges kapocs: „Mintha ezer éve ismernénk egymást.” Egyébként én többször próbáltam bejutni a táborba, és bár akkor csalódásként éltem meg a sikertelen pályázatokat, ma már nem bánom, hogy csak később sikerült. Háromszoros túljelentkezés volt, én tizennégy évesen próbálkoztam. Utólag úgy érzem, a kitartás és a többszöri próbálkozás még értékesebbé tette a sikert. Addigra jobban megértem a táborra, jobban át tudtam érezni a súlyát, az egyszeri és megismételhetetlen voltát. A tábori közösség azóta is a szívem csücske, mert minden egyes ember, aki ott van, különleges és tehetséges. Más-más élethelyzetből érkezünk, és sokunk múltjában, családjában vannak olyan traumák, amelyeket akaratlanul is hordozunk. A történelem ismétli önmagát, ezért ismernünk kell, hogy tanuljunk belőle, és építsük a jövőt. A tábor pontosan erről szól. Múlt, jelen és jövő találkozik benne: a pályázók kutatják és megismerik a múltat, a táborban átélhetik a jelent, új élményeket és barátokat szerezhetnek, mindezt továbbadva pedig építhetik a jövőt. És ami talán a legfontosabb: tudják, hogy bárhol is legyenek, nincsenek egyedül.

Azt javasolta az érdeklődő fiataloknak, hogy egy hozzájuk közel álló témát válasszanak ki, és alaposan dolgozzák ki, valamint szerezzék be a szükséges dokumentumokat. Hozzátette, bár a pályázati folyamat elsőre bonyolultnak tűnhet, a befektetett munka sokszorosan megtérül.

A magyarkanizsai származású Berec Judit is a délvidéki referenscsapat tagjaként segíti a Rákóczi Alapítvány munkáját. 2014-ben a zentai Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium diákjaként vett részt a táborban, melyről nővérétől hallott, aki 2009-ben maga is táborozott.

— A táborban nemcsak Vajdaság legkülönfélébb pontjairól ismerhettem meg velem egykorúakat, hanem az egész Kárpát-medencéből is, hiszen minden helyszínen másokkal aludtunk egy szobában, a buszon pedig mások mellé ültettek bennünket. Minden évben a három fő helyszín állandó: Pécs, Miskolc és Budapest, de a programok változhatnak. Számomra a legemlékezetesebb élmények közé tartozik, amikor Kassán megnéztük II. Rákóczi Ferenc sírját és a rodostói házának másolatát, Miskolctapolcán elmentünk a barlangfürdőbe, Villányban és Tállyán borkóstolón vettünk részt, Pécsett pedig éjszakába nyúlóan beszélgettünk. Mi abban az évben a Balatonnál nem voltunk, de más években az is szerepelt a programban. A kirándulások mellett történelmi előadásokon is részt vettünk, például Miskolcon a málenkij robot borzalmairól, Pécsett pedig a csúrogi vérengzésekről hallhattunk. Pécsen emberi jogi előadásokon tárgyaljuk meg a fiatalokkal, hogy kisebbségi magyarként milyen jogaik vannak a többségi társadalomban. Résztvevőként és később helyi vezetőként is láttam, hogy egy nagybecskereki fiatal hasonló problémákkal küzd, mint egy ungvári, és hogy a magyar oktatás helyzete Kolozsváron is majdnem olyan, mint Dunaszerdahelyen. A többségi nyelv elsajátítása pedig minden régióban kihívás, sokan igyekeznek leküzdeni az államnyelv iránt érzett ellenszenvüket.

Berec Judit továbbá elmondta, hogy a táborban szerzett élmények hatására megpályázta a Nemzetpolitikai Államtitkárság Kőrösi Csoma Sándor Programját, melynek köszönhetően ösztöndíjasként 2022/23-ban a Rákóczi Alapítvány és a Kanadai—Amerikai Magyarság hetilap munkáját segíthette. Itt betekinthetett a Rákóczi Mozgótábor szervezésének háttérmunkájába, valamint megismerte az alapítvány támogatóit, akik között II. világháborús és ’56-os menekültek, valamint a ceaușescui diktatúra és a délszláv háború elől emigrált értelmiségiek is vannak. Hozzátette: a Rákóczi Alapítvány a Diákok Határok Nélkül Programon túl ösztöndíjprogramot is szervez. Évente kétszer azok a fiatalok pályázhatnak az ösztöndíjra, akik valamelyik évben részt vettek a mozgótáborban.