Ne sértődjék meg a Tekintetes Hivatal, mert ezúttal csupán sértegetni szeretném, s attól ugyan nem változik meg semmi sem.
Most, hogy bevallottam őszintén szándékomat, rám se fognak haragudni, mert ugyebár egy komoly cég nem áll le traccsolni a magamfajta cégéres igaz emberrel. Ilyen ki-beszámíthatatlan témanyüvővel. Pedig az én parolám: ,,Élcnél maradandóbbat!”
Nos, adva van egy 85 éves ifiasszony, aki ingatlanügyben tartozik rendszeresen fizetni a Hivatalnak, s meg is teszi azt.
A maga részéről a Nagy Tekin Tetű is tartozik a rendült dámának némi rézpénzzel, de ahelyett, hogy fizetne, felszólítja, hogy nyisson folyószámlát, s akkor majd oda, bele, neki...
Elképzelhető, hogy az ágyban hervadozó mamuzsálem hordágyon bevágtat a bankba - Hitel-, Kommunális-, Beo-, vagy amit akartok! - folyószámla-nyílás idején. Csekk-könyvet vált, s egy héten egyszer visszamentőkocsizik megkérdezni: ,,Megjött már a tízesem?”
Ennyi jóság láttán se némultunk el, de sőt pimaszul odakérdeztünk:
- Tessenek mán mondani, mi lenne, ha a nem eléggé tisztelhető Címnek annyival kevesebbet fizetnők, amennyit éppenséggel vissza szándékszik passzolni?
Mondom a választ, hogyisne:
- Hogyisne!
De tulajdonképpen mit képzelünk mi?!... Még hogy egyik zsebéből áttegye a másikba? Azt már nem! Lehet, hogy a két zseb nem is ugyanazon a folyosón van.”
A derék hivatal hozzáidomult: sükettel szemben süketnek tetteti magát.
És perszehogypersze, hivatkozik a törvényre.
Azt sértegessem, ha merem!
Apellálhatok és trombitálhatok.
Az utóbbihoz szívesen kölcsönadják a hangszerüket is!