Ezzel a mottóval zajlott le az idei Dél-Alföldi Regionális Háló Találkozó Szegeden. A szép számban megjelentek Kalocsa-Kecskemét, Szeged-Csanád, Szabadka, Nagybecskerek és Temesvár egyházmegyék közösségeinek a tagjai voltak. Habár az anyaországi testvérek szerény számban képviseltették magukat, annál nagyobb volt a romániai és a vajdaságiak érdeklődése. Örömüket, de otthoni bántalmaikat is megosztották velünk a resicabányaiak, temesváriak, aradiak, szalontaiak, dél-bánságiak, nezsényiek, muzslyaiak, kikindaiak, padéiak, zentaiak, szanádiak. Távolságot és fáradtságot nem érezve, ha kicsiben is, de együtt ünnepelt a nemzet, hallgatva az előadókat, élményeinket és gondolatainkat megosztva a kiscsoportos beszélgetésekben, az úr asztala mellett a szentmiséken, a röpke szünet nyújtotta alkalmakat megragadva. A Hálós rendezvény házigazdája ezúttal az alsóvárosi Havas Boldogasszonyról elnevezett plébániatemplom és a kultúrház volt, valamint a Miasszonyunk Szegény Iskolanővérek által létesített Karolina Gimnázium és a szomszédos diákotthon. Az érkezőknek Jónás atya, ferences testvér, bemutatta a Havas Boldogasszony tiszteletére emelt templomot, és a múltat idézte. Azt is elárulta, hogy a nemrégiben felújított oltár csillogása 80 ezer arany lemezecskének is köszönhető. A kegyképet sok legenda övezi, így a templom évszázadok óta zarándokhely.
Janig Péter atya kórházlelkészként dolgozik a budapesti Onkológiai Intézetben. Munkája az évek hosszú során a legnehezebb betegek ágya mellett folyik. Hogyan sikerül neki naponta a halállal küzdő embertársai szemébe nézni, és vajon az embert vagy a lelkészt keresik-e benne? Szerinte a találkozás a lényeg, ahol az Úristen megmutatja magát álarc nélkül. å elmondta, hogy minden látogatását imádság előzi meg, amely találkozás az Istennel. A beteg emberhez Krisztust kell vinnünk. A keresztény ember arra van hivatva, hogy azt tegye, amit Krisztus tett, hogy lelki társai tudjunk lenni a betegeknek. A betegekkel való találkozásokon olykor felesleges beszélni, sokszor a jelenlét a fontos, akár a kézfogás is sokat jelent. A betegeket szeretetből és nem kötelességből kell meglátogatni. A másik előadó Deák V. Hedvig nővér volt, a budakeszi Sapientia Egyetem tanára. Előadásában, amelynek címe: Látjátok, csak boldoggá kell tenni az embereket volt, Szt. Erzsébet életét, küldetését mutatta be.
Bizonyos, hogy ez a találkozó sokak szívében megfogalmazott egy döntést: nyitott szívvel kell lenni az emberek iránt! Környezetünkben, családunkban szinte nincs olyan, akinek ne lenne beteg vagy magányos idős hozzátartozója, ismerőse. Tegyünk valamit érettük! Szakítsunk egy kis időt a rohanó világunkban, és látogassunk el hozzájuk. Éreztessük velük, hogy akkor sem feledkezünk meg róluk, amikor betegek.