A lopás, a rablás, az áruval való spekulálás nálunk szinte láncszerűen összefügg egymással. Például arra az elítélendő cselekedetre, hogy az állami tartalékok megőrzéséért bérelt silókból 46 000 tonna merkantil búzát és 32 000 tonna merkantil kukoricát loptak el, úgy jöttek rá, hogy felfedték a Pancsovai Nitrogénművekben (Azotara) történt sikkasztásokat: hogy a gyár legfőbb főnökei maszekokkal üzletelve adtak el műtrágyát úgy, hogy nem számították fel az áfát, illetve hogy az államilag dotált vegyszereket a rendes árán továbbították társaiknak, az államtól kapott pénzen pedig később megosztoztak. A termelőknek szánt olcsó műtrágya így nem juthatott el hozzájuk. A gyanúra és a vizsgálódásra az elhíresült aflatoxinügy is okot adott: föltétlenül meg kellett nézni, van-e a fekvő gabonában, különösen a kukoricában ilyen fertőzés.
Mi köze ennek az ellopott búzához, kukoricához? Nos, annyi, hogy a felfedett csalások nyomán belenéztek egy-két silóba, s volt közöttük olyan, amelyben pár szemnyi gabona se maradt még mutatóban se az egereknek, másutt pedig jócskán híján volt ez a stratégiai fontosságú két élelmiszercikk. A felfedezéstől kedvet kaptak a kutató ellenőrök, s végigjárták azt a 77 silót (közülük csak egy az államé, a többit malomipari vállalatoktól bérlik), amelyben az állami tartalékokat elhelyezték. Három silótulajdonos megpróbálta megtéveszteni a hatóság embereit, mondván, csak egymás közötti cseréről, szellőztetésről van szó, de a partnereiket nem lehetett megtalálni. Az említett búza- és kukoricamennyiség 17 silóból hiányzott, ezért 26 gabonatárolót még egyszer és még alaposabb vizsgálatnak vetik majd alá: az első próbákon ugyanis nagy különbségek mutatkoztak a papíron feltüntetett és a lemért áruk mennyisége között. Az eddiginél nagyobb szigorra van szükség, mert például rábukkantak három dupla fenekű silóra is. E turpisság akár követendő példa is lehet, és újításként is elkönyvelhető. A két szint közé helyezett létrákat pedig, miután megneszelték az ellenőrök érkezését, a tulajdonosok sürgősen kiemelték, és tagadták, hogy lett volna ott ilyesmi.
Az átvizsgált 77 siló közül csak 32-ben egyezett meg a szerződésben szereplő és a tározóban lévő mennyiség!
Az is kiderült, hogy a Pancsovai Nitrogénművek főnökei olyannyira biztosak voltak a dolgukban (hiszen egyik-másik párt bizalmi embereiről, egykori miniszterekről, államtitkárokról van szó), hogy az általuk forgalmazott áru rendes megfizettetéséről sem gondoskodtak. Ennek eredményeként a gyár jelenleg 500 millió dinárral tartozik a tartalékok igazgatóságának, az ügyben legjobb partnernek számító Állami Állategészségügyi Intézet pedig a maga 160 milliójával járul hozzá az adóssághegy növeléséhez. Mivel az üzelmekbe a külkereskedelem is „beszállt”, a tartalékoknak okozott kár 20 millió euróval „egészült” ki.
Egyik-másik silótulajdonos „majd visszateszem” alapon úgy vélte, neki szabad olykor kisebb-nagyobb mennyiséget kölcsönvennie a raktárból. Nos, mivel a miniszter is kijelentette, meg az ellenőrök is mondták, hogy van mód a hiányzó búza és kukorica haladéktalan visszaadására, barátaik és partnereik segítségével gyorsan összekaparták a hiányzó mennyiséget, és máris megindultak a megrakott tehergépkocsik a kérdéses silók felé, és gyorsabban megy az ürítésük, mint a betakarítás idején.
Aratás előtt állunk, s bizony jó lenne, ha a tartalékok igazgatósága nagyobb körültekintéssel fogna hozzá a megbízható ügyfelek megkereséséhez.