„Mindannyiunknak szüksége van olyan közösségre, amelyben az emberek ismerik és megbecsülik egymást, örülnek a másik létének, beszélgetnek, tanulnak egymástól, jól érzik magukat együtt.”

Kezdődött az egész egy élő népzenével gazdagított kiállításmatinéval. A darabszámra tíz hordozható vászonra felvitt nagykép Oláh Tamás fotográfus munkáját dicsérte, azok tartalma pedig a Szászcsávási Zenekar (Mezei Sanyika, Mezei Alin, ifj. Mezei Alin és Mezei Pali) szakmai mindennapjaiba engedett betekintést.* A műhelybeszélgetés alatt, midőn a moderátor nemcsak a fiatal fotóst, de a zenekar bőgősét és menedzserét, Németh Tímeát is kérdezte, maga az erdélyi zenekar is többször megszólaltatta hangszereit. Ekképp is ráhangoltatva a publikumot az akkortájt éppen javában zajló XLIV. Országos Táncháztalálkozóra. A projektum a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) és a Halmos Béla Program védnökletével valósult meg.

*részletek a képaláírásokból: A cigánysorról szinte az egyetlen kitörési lehetőség a zenén keresztül vezethet. A jelenlegi zenekari felállásnak újra növekszik a népszerűsége, így az erdélyi lakodalmak, bálok mellett egyre több magyarországi táncházban vagy koncerten muzsikálnak. A szászcsávásiak koncerteken és táncházakon kívül mesterkurzusokat is tartanak, ahol a táncházmozgalom résztvevői közvetlenül a falu zenészeitől tanulhattak muzsikálni. A Szászcsávási Zenekar sikeréhez hozzájárul a zenészek közvetlensége és a szászcsávási muzsika sodró lendülete, mely minden korosztályt képes megmozgatni. A zenekar egyik legfrissebb sikere a Magyar Zene Házában adott koncert volt.

Majd folytatódott a történet, néhány órácskával később a Költészet és valóság munkacímmel felruházott, kötetlen irodalmi (szombati) beszélgetések második epizódusával. Az április 5-ei nyitányban az alkalmak moderátora, Török Nándor (1965) költő és az egybegyűltek — alkalmasint Kosztolányi Dezső Halotti beszéd című versének sorait ízlegetvén — a közelmúltban (március 27-én) 84 éves korában elhunyt Tolnai Ottó (1940—2025) délvidéki költőnk emléke előtt is főt hajtottak.

A sorozat legutóbbi előadója dr. Bencsik Attila (1947) költő („civilben” az óbudai egyetem tanára) volt, aki — a küszöbön álló költészetnaphoz választott Petőfi-idézet mellé /„…a költészet! olyan épület, mely nyitva van boldog-boldogtalannak, mindenkinek, ki imádkozni vágy, szóval: szentegyház, ahová belépni bocskorban, sőt mezítláb is szabad”/ Rózsa Endre (Pécs, 1941. október 30. — Budapest, 1995. április 18.) József Attila- és Bethlen Gábor-díjas költőnek, a Kilencek költőcsoport tagjának életét és költészetét mutatta be.

„sosem halunk meg ezen a csatatéren / mert nem csatatér ez s mi nem harcolunk / csak kínjában megrepedt föld ez itt dehogyis lövészárkok / mesebeszéd hogy ágyú tátog csak kitárt szánkat / szövi be a pók” (Rózsa Endre: Elsüllyedt csatatér /részlet/)

A nevezett irodalmi sorozat — aposztrofálva bennük a köztünk élt költőket, a kánonon túli irodalmat, a költői szerepbe került múzsákat, az irodalmi értékeink ápolását… — következő dátumai május 3-ára, június 7-ére, szeptember 6-ára, október 11-ére, november 8-ára és végül december 6-ára lettek meghirdetve.

Fotóink a helyszínen készültek.