Palatinus Aranka muzslyai helytörténész sokat foglalkozott ezzel a témával, kutatott a pásztorok életével kapcsolatban.

— Két ősi foglalkozásuk volt annak idején a Kárpátokból jövő ősmagyarjainknak, mégpedig az állattenyésztés és a halászat. Ahogy vándoroltak, az állatok kísérték őket, a tavakban pedig halásztak. Napjainkban a halászat még él, de a pásztorélet kihalt. A mi unokáink már csak a mesékből hallanak róla. Jómagam első kézből, a muzslyai határban élő juhászoktól hallottam az életmódjukról, megismertem a szokásaikat, a használati tárgyaikat. Elmondták, hogyan dolgozták fel a birka-, a bárány-, a tehénbőrt és a gyapjút, mi mindent készítettek ezekből, miként használták föl a fát, a nádat, a vesszőt, mely körülvette őket a határban. Ilyesmikre is volt idejük, mert Szent György napjától, tehát április 24-étől Márton napjáig, november 11-éig a határban a jószágok mellett töltötték az életüket, a faluba ritkán jártak be.

A tanyavilágban dolgozók megvásárolták tőlük a túrót vagy amit készítettek, például a vesszőből font kosarakat, gyapjút. Sok mondát is sikerült összegyűjtenem, mert a juhászok, pásztorok igencsak víg emberek voltak. A fűvel, a fával, az állatokkal beszélgettek, és egymás között is vetélkedtek a határban. Az eledelüket saját maguk állították elő, hű kísérőjük a szamár volt, meg persze a juhászkutyák segítettek nekik a nyáj terelgetésében, vagy ha ők pihentek, akkor az ebek álltak helyt. A pásztorok eljártak a nagybecskereki vásárokba, értékesítették a szűrt vagy a kidolgozott bőröket, és amikor eladták őket, kiszórakozták magukat, szemrevaló menyecskéket táncoltattak a vásári kocsmákban — mesélte Palatinus Aranka.

A Pásztornapon volt egy kiállítás, melyen végig lehetett kísérni a pásztoremberek életét, emellett régi tárgyakat és egy tanyamakettet is bemutattak. Az érdeklődők kipróbálhatták a nemezelést, és kukoricacsuhéból is készültek alkotások. Viorika Magda és Dorogi Erzsébet istápolta a kézművesség iránt érdeklődőket. Lele József ezúttal a saját mesterségét mutatta be, hiszen a cipészmesterség szerszámait hozta el.

Az idén több mint húsz bográcsban rotyogott az étel, volt, aki birkapaprikást főzött, mások a pásztorételek valamelyikével próbálkoztak. Az eredmény mindenképp nagyon jó lett, mert a kisebb-nagyobb főzőalkalmatosságok mind kiürültek. Mindez a művelődési egyesület kerthelyiségében történt, miközben gazdag kultúrműsorral szórakoztatták a főzőcskézőket, nézelődőket, vendégeket.

A hagyományápoló rendezvényt Kudlik Zoltán tartományi művelődési segédtitkár nyitotta meg.

Bacsó Mihály, a Rémusz egyesület elnöke a céljaikat vette számba.

— Elsősorban a hagyományainkat szeretnénk megőrizni, mivel tudjuk, hogy valamikor itt, a muzslyai határban rengeteg jószág volt, melyet a pásztoremberek vigyáztak. Az ő életük érdekel bennünket, hogy mindazt, amit tudunk róluk, átadjuk a fiataloknak.   

Budai Zoltán muzslyai gazda az egyik szamarát és az egyik birkáját hozta el. Szinte mindenki csodájára járt a két szelíd jószágnak, a gyerekek babusgatták őket, az állatoknak sok simogatásban volt részük.

A Pásztornap természetesen nem múlhatott el pásztorjátékok nélkül, valamint a házi pálinkákat és a hagyományos süteményeket — a sósakat és az édeseket is — versenyeztették. Este pedig juhászbállal koronázták meg az eseményt.