A színház épületében a látogatók nemcsak hagyományos helyi süteményeket kóstolhattak és csodálhattak meg, hanem régi konyhai eszközökkel is találkozhattak, melyek a régmúlt háziasszonyainak mindennapjait idézték fel. A helyi Petőfi Sándor Művelődési Egyesület szervezte az eseményt, melynek lebonyolítása igen nagy háttérmunkát igényelt: bezdáni asszonyok vállalkoztak a korántsem könnyű feladatra, hogy a szemlére több mint húszféle édes és sós finomságot készítenek el. A munka már napokkal előbb elkezdődött, mindenki szorgosan sütött-főzött, hogy a nagy napra elkészüljenek a csemegék.

Az eredmény magáért beszélt: a sütemények illata és a régi tárgyak látványa egyaránt a múltba repítette a látogatót — minden falat, minden megkopott konyhai eszköz mögött ott rejtőzött egy-egy családi történet, egy hajdani ünnep vagy egy régi vasárnap délután emléke. A bezdániak keze nyomán nem pusztán sütemények születtek, hanem „időhidak” is, melyek összekötik a régit az újjal, a nagyszülők tapasztalatát az unokák kíváncsiságával. Az esemény így túlmutatott önmagán: a közösség egyszerre őrizte meg s adta tovább mindazt, amit az idő könnyen elsodorhatna, ha nem vigyáznánk rá közösen.

Vasárnap kora délután már elkezdődött a tálalás, a kalácsok, pogácsák, kiflik, csigák és torták elhelyezése a kiállítótérben. Minden tányérban vagy tepsiben — a sütemények mellett — helyet kapott egy papíron a készítő neve, és az adott finomság receptjéből is vihettek haza az érdeklődők. A látogatók természetesen kóstolhattak, illetve megcsodálhatták a régi konyhai eszközökből összeállított kis tárlatot is. Volt itt kézi mixer, kávédaráló, mézescsupor, hurkatöltő, rézmozsár — csupa olyan használati tárgy, amely a nagymama konyháját idézi. A gyerekek sem unatkoztak az eseményen: a kicsiknek egy műhelymunka keretében lehetőségük volt kipróbálni a tésztakészítés folyamatát. Gyúrhattak, nyújthattak, formázhattak, eközben a szülők és a nagyszülők önfeledten emlékezhettek vissza a rég elfeledett ízekre.

A kóstolásra kínált sütik közt akadt diós habcsók, vaníliás koszorú, diós mágnás, tepertős pogácsa és még sok más.

Az eseményen két helyi kézműves is bemutatkozott, ők külön asztaloknál kínálták portékáikat. Náluk agyagból készült díszes tálak, levendulás készítmények és házi szörpök, lekvárok is várták a kiállításra érkezőket.

Sipos Erzsébet, a bezdáni Petőfi Sándor Művelődési Egyesület elnöke kiemelte, hogy rendkívül jó volt látni, hogy ilyen sokakat megmozgatott ez a kiállítás.

— A vasárnap délutáni programunk igazi közösségi ünnep volt, ahol a legfiatalabbtól a legidősebb korosztályig mindenki megtalálta a maga örömét. Különösen fontosnak tartjuk, hogy a gyerekeket is bevonjuk: ők most például vaníliakoszorút készíthettek, így játékosan ismerkedhettek a sütés és a tésztakészítés fortélyaival. Hiszem, hogy kell valaki, aki majd átveszi az idősektől ezeket a hagyományokat, és továbbviszi őket a jövő felé. Hatalmas dicséret illeti a csoportunk minden tagját, hiszen mindenki lelkesen és önzetlenül dolgozott, s e nélkül nem születhetett volna meg ez a gazdag bemutató. Bár most az „ehető hagyomány” került előtérbe, fontosnak éreztük, hogy a régi konyhai eszközöknek is helyet adjunk — így a két téma szépen kiegészítette egymást. Ez volt az első alkalom, hogy megszerveztük a kiállítást, ám bízunk benne, hogy hagyományt teremthetünk belőle. Terveink közt szerepel például olyan összejövetelek rendezése is, ahol az autentikus ünnepi ételek kerülnek majd főszerepbe.

Az esemény fénypontja kétségívül a gazdag tombola volt. Bezdániak ajánlottak fel különféle dolgokat nyereményként. A főnyeremény egy dobostorta volt, de egyebek között süteményválogatást, konyhai eszközöket és őrölt paprikát is lehetett nyerni.

Ez a rendezvény nemcsak az ízekről és a régi emlékekről szólt, hanem a bezdáni közösség összefogásáról is. A helyiek odaadása és közös munkája bizonyította, hogy a hagyományok nemcsak múltunk részei, hanem jövőnk alapjai is lehetnek. A közös sütés-főzés, az emlékek felidézése és a fiatalok bevonása mind hozzájárult ahhoz, hogy a színházterem ezen a vasárnapon megteljen élettel és örömmel. A rendezvény üzenete egyszerű, mégis felemelő: amíg a közösség képes összefogni és együtt ünnepelni, addig a régi ízek és emlékek soha nem vesznek el, hanem újra és újra erőt adnak a jövőhöz.