Tősgyökeres bajmokiként valószínűleg szégyen azt mondanom, hogy alig néhány évvel ezelőttig nem tudtam, hogy van tavunk. Nem is egy, három! Fogalmam sem volt. Tudtam a Skenderevói-tóról, ismertem a palicsit, a ludasit, a topolyait, de ki hallott a bajmokiról??? Persze arra emlékszem, hogy még iskolásként volt olyan osztálytársam, aki rendszeresen mesélt a kirándulásairól a „kendergyárba”, de sosem kérdeztem rá, hol, merre van az, és egyáltalán: mi is van ott. Az évek múlásával azonban egyre többször, egyre többen emlegették, hogy a bajmoki tavakat meg kellene menteni, hiszen a közelükben lévő gyár szennyvize hosszú ideig fenyegette az élővilágát, mely időről időre el is tűnt. Legutóbb körülbelül két évvel ezelőtt kezdett újra működni a tavak közvetlen közelében található alkoholgyár, akkor sokan féltek egy természeti katasztrófától, hiszen a gyárból szennyezett víz szivárgott a környező földterületekre, és félő volt, hogy a tavakat is eléri. Szerencsére akkor sikerült elkerülni a bajt, ma pedig már léteznek korszerű szűrőberendezések, melyekkel megakadályozható egy újabb szennyezés lehetősége.

Az elültetett fákat és minden mást kamerarendszer védi majd a jövőben

De vissza az elejére, amikor még nem tudtam, hogy létezik tó Bajmokon. Persze addig fúrta az oldalamat a kíváncsiság, addig hallgattam a történeteket a kendergyárról, hogy elhatároztam: utánajárok, valóban létezik-e, vagy csak városi (pardon, falusi!) legenda az egész. Ez körülbelül tíz éve lehetett.

Mit mondjak? Nagy csalódás volt, amikor megtaláltam a helyszínt. Inkább mocsárnak tűnt, mint tónak, derékig érő fűvel, elhanyagoltan, szennyezetten várta a jobb napokat a vasút mentén, a falu peremén. Aztán évekig nem történt semmi, majd egyszer csak elkezdtek érkezni a jó hírek: vannak, akik foglalkoznak a tóval! Sőt, halastavat csináltak belőle! Mostanra pedig eljött az idő, hogy a környék egyik legszebb kirándulóhelyévé váljon, hiszen a Kudeljara Horgászegyesület tagjai évek óta ezért dolgoznak. Ahogyan sokan közülük elmondták már: a horgászat nemcsak hobbi, hanem életérzés is, és miért kellene ezért az élményért kilométereket utazni, ha itt helyben, a falu határában is volna lehetőség a szenvedélyüknek hódolni? Elkezdték hát rendezgetni, szépítgetni a tavakat, melyek közül a legnagyobb hosszú ideje halastó, mostanra pedig már a kisebbek vízminősége is lehetővé teszi a halasítást. Körülbelül egy hónapja tetőt is emeltek a tó partján, alatta kényelmesen leülhet, pihenhet minden kirándulni vágyó, rendszeresen nyírják a füvet, fákat ültetnek, így a Kendergyár-tó környéke már most teljes kikapcsolódást nyújt mindazoknak, akiknek a természet közelségén kívül nincs is más vágyuk.

Slobodan Lebović, az elnök, aki mindenre figyel

— Ez nem a miénk, nem magunknak csináltuk — mondja Slobodan Lebović, a Kudeljara Horgászegyesület elnöke. — A gyermekekért, a bajmokiakért dolgoztunk, hogy végre történjen valami a faluban, hogy az emberek kijöjjenek ide, barátkozzanak egymással. Eddig nem sok lehetőségük volt ilyesmire, alig van esemény a településen. A gyermekek horgászversenye volt az első szervezett rendezvényünk az idén, május 15-én. Láttuk, hogy sokan eljöttek, jól érezték magukat, és nekünk ennél nem is kell több, pontosan erre a képre vágytunk, amikor megkezdtük a szervezést.

Slobodan azt mondja: eddig nem érte őket kellemetlenség, de biztosak benne, hogy lesz majd ilyen eset is, és erre is felkészültek.

Az egykori gyár „árnyékában”

— Persze, tartunk tőle, hogy lesznek rongálások, valahol ez sajnos „normális”, hiszen például nem tudjuk éjszaka is őrizni a területet, és hát tudjuk, hogy az éj leple alatt sok minden történik… Előfordult már illegális fakivágás, ezeket a fákat pótoltuk, de ez nem megoldás. Ezért természetes, hogy amint villamosítjuk a környéket — és erre már ígéretet kaptunk az illetékesektől —, kamerás megfigyelőrendszert is kihelyezünk a biztonság érdekében. Addig néha mi is kijárunk éjjel, és a rendőrséget is megkértük, éjszaka is járőrözzenek errefelé rendszeresen. Ismétlem: nem magunk miatt. Egymásért, a fiataljainkért dolgozunk, hogy kilépjenek egy kicsit a digitális világból, hogy ne csak a számítógépek, mobiltelefonok által értekezzenek, hanem legyen egy hely, ahová kijöhetnek akár sportolni, akár csak barátkozni. Ami a tavakat illeti, megyünk tovább. A legnagyobb ma halastó, a kisebbeket is rendezgetjük, ehhez kellenének támogatók, segítők, bízunk benne, hogy sokan állnak mellénk. Folytatjuk a fásítást, rendszeresen nyírjuk a füvet, és egy játszóteret is szeretnénk kialakítani a legkisebbek számára.

Aki mostanában jár a kendergyár környékén, nehezen hiszi el, hogy alig néhány hónapja itt még a tavakon kívül nem volt semmi. A lelkes önkéntesek munkája, a támogatók adományai azonban mind-mind hozzájárultak ahhoz, hogy mostanra az első szervezett csoportok is bejárhatták a környéket, gyalogtúrák és rekreatív programok váltják egymást.

— Körülbelül egy hónapja dolgozunk aktívan a környék rendezésén, de már jelentősek az eredmények — mondja Slobodan. — A gyermekek számára szervezett horgászverseny is bebizonyította, hogy az embereknek szükségük van a kikapcsolódásra, több százan eljöttek, mindenki mosolygott, vidám volt. Magának a horgászegyesületnek pillanatnyilag körülbelül húsz tagja van, de újakat is szívesen fogadunk. A tagsági díj egy évre 4000 dinár, ez elsőre talán soknak tűnhet, de ha belegondolunk, csak valamivel több mint 300 dinár havonta, ezt a pénzt pedig teljes mértékben a tó és környéke rendezésére fordítjuk. Zsebre semmit nem teszünk, kizárólag építésre, szépítésre, halasításra fordítjuk a pénzt. Bárki kijöhet ide, bármikor: kikapcsolódni, pihenni egy kicsit, akár messzebbről is, mindenkit szívesen látunk. Ha pedig horgászni szeretne valaki, kapcsolatba léphet az egyesület tagjaival, maga is taggá válhat.

A Kudeljara Horgászegyesület a Facebookon is megtalálható (Ribolovacko Udruzenje Kudeljara Bajmok), akár itt is jelentkezhetnek a horgászat szerelmesei. Hogy mikor lesz a következő szervezett rendezvény a tónál, azt egyelőre nem tudni, de az biztos, hogy a nyár folyamán többször is lesz lehetőség a barátkozásra, az egymással való találkozásra a kendergyárnál, melyet a vasútállomástól néhány száz méternyire, az átjárónál lekanyarodva találhatnak meg a távolabbról érkezők.

A kirándulóhely lehet a bajmokiak új büszkesége