home 2024. március 28., Gedeon napja
Online előfizetés
Nagy létszámú tagozat vagy a megmaradás?
Stanyó Tóth Gizella
2015.09.21.
LXX. évf. 37. szám
Nagy létszámú tagozat vagy a megmaradás?

Az idei tanévben mindent meg kell tenni azért, hogy ne szűnjön meg a magyar tagozat az újvidéki Sonja Marinković Általános Iskolában. Megannyi kérdés, vélemény hangzott el az ünnepélyes tanévkezdés óta: miért nem nyílt magyar első osztály az idén az újvidéki Sonja Marinković Általános Iskolában?

Mint ismeretes, a Petőfi Sándor Á. I.-ba végül tizennyolc kisdiákot írattak be a szüleik, a József Attila Á. I.-ba kilencet, a Sonja Marinković Á. I.-ba pedig egyet. A szomorú, kételyeket is felvető tapasztalatok ellenére az iskolában megpróbálnak előre nézni, s már most elkezdeni az előkészületeket, hogy jövőre ne ismétlődhessen meg, hogy elsősök nélkül kezdik meg a tanévet, mert az előrevetítené a magyar tagozat megszűnését a nagy múltú iskolában. Ehhez, az ígéretek szerint, az illetékes vajdasági intézmények minden támogatást megadnak.

A gyermekzsivajtól hangos iskolaudvarba belépve gondolataim egy emberöltőnyire repítettek vissza a múltba. Eszembe jutottak azok az évek, amikor itt kezdtek iskolába járni a fiaink, s itt fejezték be az elemit, egy — a mai viszonylatban még — szép létszámú osztályban. Érdemes lenne kiszámítani, hogy az idén ötvenöt éves két tannyelvű iskolában hány diák tanult összesen, és közülük hányan jártak magyar tagozatra. Legalábbis ebben az iskolában, melyet 1959 őszén a régi helyén kezdtek el építeni, és a következő tanévben, 1960 szeptember 15-én meg is kezdődhetett benne a tanítás elsőtől nyolcadik osztályig, szerb-horvát és magyar nyelven. Érdemes megjegyezni: az iskola archívuma szerint ezen a helyen 1892 óta mindig oktatási intézmény volt.

Az idei iskolakezdésről, a közben felmerülő gondokról, a lehetséges megoldásokról Muhi Gabriella, a Sonja Marinković Á. I. igazgatóhelyettese, magyartanára a következőket mondta:

— Az egész tanári kar legnagyobb sajnálatára iskolánkban az idén nincs magyar első osztály. A szülők már az előkészítő foglalkozások bejelentésekor jelezték, hogy azokon nem vesznek részt, mert a Petőfi Sándor-iskolába íratják gyermekeiket. Szabó Teréz, a leendő elsősök tanító nénije mégis elkészítette az iskolabemutatót, melyet csak három szülő jött el megtekinteni. Én is jelen voltam az igazgatónkkal együtt, meg is beszéltük a részleteket, a beiratkozás előtt azonban a szülők meggondolták magukat. Úgy véljük, meghatározó volt a külső hatás. Nem is mondanánk semmit, ha minden gyerek a Petőfi Sándor-iskola környékéről való volna. Ahogyan a politikusok és az MNT tagjai mondták: a szülőknek joguk van iskolát választani. Eddig éveken át az volt a gyakorlat, hogy abba az iskolába iratkoztak a gyerekek, amelyik közelebb volt a lakóhelyükhöz. A környékünkről a számítások szerint hat kiselsősünk lett volna. Nem gondoltuk, hogy bármi gond felvetődhet, és kérdésessé válik a magyar első osztály. A tények késztettek bennünket arra, hogy a médiához forduljunk, valamint az, hogy a Vajdasági Magyar Pedagógiai Intézetből és más magyar illetékes intézményből senki nem tanúsított érdeklődést az iránt, hogy mi is történik velünk. Azzal is megvádolták az iskolánkat, hogy nem versenyképes, holott az idén Đorđe Natošević-díjat kapott, és a felügyelőség is jelesre értékelte az oktatói-nevelői tevékenységünket, csakúgy mint a Petőfi-iskoláét.

Az volt a legbántóbb, hogy olyan érzésem volt, mintha egymás ellen dolgoznánk, hiszen annyira kevés magyar van Újvidéken. Le kellene ülnünk megbeszélni, mit hogyan tegyünk annak érdekében, hogy Újvidéken legalább ez a három iskola megmaradjon, amelyik még két tannyelvű. Akárcsak eddig, már most ősszel elkezdjük az előkészítő foglalkozásokat az óvodákban. Reméljük, közös erőfeszítéssel eredményesek leszünk. Már most gondolunk a jövő tanévre. Ha egy első osztály ki is maradt, ez ne ismétlődjön meg még egyszer. A szülőkben is jobban kellene tudatosítani, hogy a magyar gyereket ne szerb tagozatra írassák. Az idén például a Toza Marković-iskolában hat magyar kisdiák iratkozott a szerb elsőbe csak azért, mert az intézmény közelebb van a lakóhelyéhez. Másfelől érezhető a versengés a gyerekekért, de azt ne egymás, az iskolák ellen tegyük. Nálunk a tanító néni nem marad munka nélkül, a napközis foglalkozásokban vesz részt.

Az illetékeseknek azt is el kellene dönteniük, hogy mi a legjobb a szórványban élőkre nézve, mert már Újvidék is annak számít.

Ne szűnjenek meg a magyar tagozatok!

Nyilas Mihály, a tartományi kormány alelnöke, oktatási, jogalkotási, közigazgatási és nemzeti kisebbségi — nemzeti közösségi titkár is sajnálatosnak minősítette mindazt, ami az idei tanévben az újvidéki Sonja Marinković Általános Iskolában történt:

— Nem szabadna elveszítenünk a magyar oktatást egyik olyan intézményünkben sem, ahol évtizedek óta létezik. Viszont a tényeket sem kerülhetjük meg: csak annyi gyermekünk van, amennyi nemzedékenként születik. Az az elsődleges célunk, hogy minden magyar gyerek anyanyelvű oktatásban részesüljön. Ezt a szórványban a legnehezebb elérni. Újvidéken a javuló tendencia ellenére még mindig vannak szülők, akik a gyermekük érvényesülésének lehetőségét a szerb nyelvű oktatásban látják. A Magyar Nemzeti Tanács más intézményekkel együtt azon dolgozik, hogy a kutatásokra alapozott programokkal — a szülőkben és a gyermekekben is — tudatosítsa az anyanyelvi oktatás előnyeit a személyiség fejlődésében, és azt is, hogy számukra ez az igazi perspektíva.

A Sonja Marinković-iskola esete más kérdés: a szülők döntöttek, és a választás, vagyis hogy melyik iskolába íratják gyermeküket, törvény adta joguk. A szülő mérlegeli, milyen oktatásban részesül majd a gyereke, kedveli-e a tanító nénit az előzetes foglalkozások alapján, stb. A szülők döntése után már késő bármit is tenni annak érdekében, hogy abba az oktatási intézménybe irányítsuk az elsősöket, amelyikbe kevesen iratkoztak. A nyomásgyakorlás tehát elképzelhetetlen. Szerintem is most kell megtenni mindent, hogy ez a helyzet ne ismétlődjön meg az iskolában, ezért már most cselekedni kell, és nagyon jó, hogy ezt a Sonja Marinković-iskolában is így látják. Az viszont természetes, hogy az iskolák versenyeznek egymással, hiszen nem a kommunizmusban élünk. Alaposan el kell gondolkodni rajta, hogy a szülők miért a Petőfi Sándor-, és nem a Sonja Marinković-iskolát választották.

A végső célunkért, mely szerint aki magyarnak született, annak anyanyelvi oktatásban kell részesülnie, minden meg kell tenni. Mérlegelni kell, hogyan tehetnénk vonzóvá, hogy a közeli településekről, melyeken nincs magyar tannyelvű oktatás, a diákok a városi iskolákba iratkozzanak be. De ha helyben megvannak a feltételek, azaz van elég diák, mint például Maradékon, akkor elsősorban ott kell gondoskodni magyar nyelvű oktatásról. Az MNT, a titkárságunk a felsőbb intézményekkel a jövőben is támogatni fogja a törvénnyel szavatolt lehetőségek megvalósítását iskoláinkban, így a Sonja Marinkovićban is, csak legyen elegendő létszámú gyerek. A jövőnk szempontjából tehát az a legfontosabb, hogy minél több gyerek szülessen, de ez már családtervezési, demográfiai kérdés, mely jórészt a gazdasági körülményektől függ.

Ütköznek az érdekek?!

Szeptember közepe táján várhatóan eldől: maradnak-e a kis létszámú osztályok, és mikor vonhatóak össze. Napjainkban még mindig intenzívek az egyeztetések az oktatási minisztérium és a tartományi titkárság között. A kérdésemre, hogy közeledtek-e egymáshoz az álláspontok, Nyilas Mihály ezt válaszolta:

— A racionalizáció időszakát éljük, szinte minden téren megszorításra van szükség, és ezt természetesen megérezzük a mindennapi életben, így az oktatásban is. A minisztérium egyre inkább a tagozatok, a diákok létszámától teszi függővé a pedagógusok létszámát is. Az idei tanévig rugalmasan viszonyultak az 1993-ban meghozott döntéshez. Az iskolák jórészt mindenről önállóan határozhat. A titkárságunk döntését — például a kis (ötfős) létszámú osztályokról — a minisztérium általában jóváhagyta, és anyagi fedezetről is gondoskodott. Az idei év ebből a szempontból bonyolultabb, mert az általános racionalizáció következtében meg kell küzdenünk a kis létszámú osztályokért. Jelenleg ennek a folyamatnak a közepén tartunk. Nem tudjuk, hogy ezek az osztályok a korábbi évekhez hasonlóan mindenütt megmaradhatnak-e Vajdaságban, vagy hogy hol lesznek összevont osztályok az alsó tagozatokon. Mi azt szeretnénk, ha minél több kis létszámú osztály önálló maradna! A minisztérium a fiskális szempontot követve a kérdéses osztályok esetében az összevonást szorgalmazza az alsó tagozatokon, azaz hogy a négy osztályból kettő (I. és II., valamint III. és IV.) legyen, mi viszont kitartunk a négy osztály mellett. A minisztérium érvelése szerint az összevonással nem csorbulnak a nemzeti közösségek jogai, illetve nem szenved kárt a kisebbségi oktatás, mi viszont azt bizonygatjuk, hogy ez hosszú távon leépítéshez vezet, és ezt el szeretnénk kerülni! Arra számítunk, hogy a következő években több diák indul iskolába. Fontos kiemelni: ami most, a tanév elején eldől, azt később már nem lehet megváltoztatni. Zomborban tévesen értelmezték a vonatkozó szabályt: a tanév elején jóváhagyott kis létszámú osztályt év közben nem lehet összevonni.

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..