Tápi Lajos és Nagy Ferenc

Nagy Ferenc, a Magyar Köztársaság szabadkai főkonzulja Tápi Lajos vezetőkonzul társaságában látogatást tett a csókai önkormányzatban. A magas rangú vendégeket Predrag Mijiæ polgármester köszöntötte. A fogadáson jelen volt még Árok József, a községi képviselő-testület elnöke, Böröcz József, a Magyar Nemzeti Tanács alelnöke, valamint más tisztségviselők.
A polgármester ismertette a község nemzeti összetételét, és szólt a gazdaság nem éppen dicséretes helyzetéről. Véleménye szerint az elmúlt másfél év legnagyobb sikerének a húsgyár üzembe helyezése számít, annak ellenére is, hogy még nem folyik benne termelés, mert a vállalkozók tőkehiánnyal küszködnek. Tiszaszentmiklóson terveznek vámszabad övezetet létrehozni, szlovéniai befektetőkkel, gyér magyarországi érdeklődéssel, az országban uralkodó politikai helyzet miatt. A már lassan öt éve privatizált csókai borospince gazdaságosan működik, ellenben a padéi Menta gyógynövény-feldolgozó gyár még csak most bontogatja szárnyait. Üröm az örömben, hogy az európai uniós rekonstrukciós alap Csókának egy szociális intézmény felállítására szavazott meg jelentős összeget, nem pedig valamilyen fejlesztési programra.
Nagy Ferenc elmondta, ő már ,,öreg motoros" a szakmában, hiszen a Magyar Köztársaság belgrádi nagykövetségének gazdasági főtanácsosaként járt Csókán az első demokratikusan megválasztott önkormányzatban, és már bábáskodott a község magánosítási törekvéseiben. A főkonzul urat érdekelte a községben élő magyarság foglalkoztatottsága, mivel ebben a kis közösségben mintegy 1500 munkanélküli van nyilvántartva, és körülbelül ennyi azoknak a száma is, akik állandó munkahellyel rendelkeznek.
Tápi Lajos vezetőkonzul a vízumtörvényről, valamint a vízum különböző válfajainak a megszerzési módjáról beszélt. Minden jelenlévő örömmel tájékozódott arról, hogy a közeljövőben a két ország remélhetően újra bevezeti a kishatárforgalmi engedélyt, amely megkönnyítené a határ menti lakosság utazását.
A főkonzul úr fogadta a községben bejegyzett magyar egyesületek képviselőit. Figyelmesen meghallgatta a problémáikat, és a támogatásáról biztosította őket.
A magam részéről sajnálattal vettem észre, hogy a meghívásnak éppen azon magyar művelődési egyesületek a képviselői nem tettek eleget, amely egyesületek a közelmúltban a Magyar Köztársaság jóvoltából pénzbeli támogatásban részesültek. Hát igen, van még mit tanulnunk tapintatosságból!