Ördög Árpád hatalmas növénybirodalmában elsősorban arra voltam kíváncsi, mikor kezdődött nála ez a vonzalom. A válaszon gondolkozott egy kicsit, mert az édesanyjától örökölte ugyan a növények iránti szeretetet, viszont őt már inkább az egzotikus példányok érdekelték. Vannak huszonéves fái is, tehát ennyi idő távlatában kezdte vásárolni a különféle kedvenceket. Igazi gyűjtőre vall, hogy mindig újabbnál újabbakat szerez be, mert ami van, az sohasem elég. Így mára már egy igen impozáns gyűjteményt gondoz, benne számos olyan növénnyel, amelyet a hidegtől is meg kell védenie.

Ördög Árpád

Mint mondta, a pálmákkal sokat kísérletezett, nyolc-kilenc éve kiültette őket a kertbe, és eddig még mindegyiket sikerült megvédenie a fagytól. Az első megvásárolt növénye a télálló, basjoo banánfa volt. Egy újságcikk elolvasása után rendelte meg. Kapott is egy szép példányt, melyet ugyan megviselt egy kissé a postai szállítás, de végül egy év után kiültette, és már több mint húsz éve ugyanazon a helyen áll. Virágzik is, de olyan rövid a vegetáció, hogy a termése nem tud beérni, így inkább csak dísznövény.

Árpádnál lótuszbanán is van, mely törpebanánként is ismert, ez Kínából ered, és akár 2500 méteres magasságokban is megél, jól bírja a telet. Azután a maurelli banán, azaz a piros banán, melyet jól elszaporított, holott először csak egy kis növénykét vásárolt Szerbiából.

— Vannak itt alokáziák, kalokáziák, különféle banánfajták, citrusok, valamint sokféle agávé és filodendron, xanthosomából is több fajta, kordiniák, jukkák, begóniák… Ezek ápolgatásához, nevelgetéséhez nagyon nagy szeretet kell. A munka rendkívül időigényes, de ha kedveljük ezt a tevékenységet, akkor nem nehéz nap mint nap törődni a növényekkel. Minden évszakban megvannak a feladatok, például nyáron a mindennapos locsolás elkerülhetetlen. Tavasszal a növények kiültetésére, ősszel pedig a teleltetésükre való felkészülésre megy el a legtöbb idő. Megfelelően be kell takargatni a növényeket, hogy minél jobban átvészeljék a hideg hónapokat.

Bepillantottunk a teleltetőbe is, ahol hely már alig van, viszont a szabadban még mindig sok a cserepes növény. Általában egymás hegyén-hátán telelnek át, mert valóban rengetegen vannak, és évről évre mind többen lesznek. Viszont a lényeg a pihentetés, mert a növények a néhány téli hónapot „átalusszák”, és ilyenkor a meleg- és a fényigényük is kisebb.

Árpád a pálmák szerelmese, van is neki jó néhány fajta ebből a kecses növényből.

— Phoenix canariensis, azaz kanári datolyapálma, Washingtonia filifera, Brahea armata, vagyis sziklapálma, de mexikói kék pálmának is nevezik, Chamaerops humilis, azaz törpe lószőrpálma és Trachycarpus fortunei, vagyis kenderpálma — ezek a fajták tűrik el legjobban a fagyokat. Azoknak a pálmáknak, amelyek gyorsan fejlődnek, télire általában levágom a leveleit, mert így megmenthetem a növényt a gombásodástól, a pálmának ugyanis csak egy szíve van, és ha az kihal, akkor nem tud továbbfejlődni. A nagyobb pálmafáknál fűtőszálakat is használok a takarás alatt.

Ördög Árpádtól azt is megkérdeztem, hogy ha három kedvencet említhet, melyek volnának azok. Némi gondolkodás után következett a sorrend: Brachea armata, azaz a kék színű pálma, aztán a kolokázia black magic, mely egy lilás-fekete színű, óriási levelű „ádámcsoda”, végül pedig a piros banán, a maurelli. Azt is elmondta, hogy elég sok mindent szeretne még beszerezni, habár már most is 200-300 cserépnyi növénye van.

Árpád maga szereti istápolni őket, besegítést nem igényel és nem is engedélyez. Az oázis lakói pedig többszörösen viszonozzák a szeretetet, a törődést: pompáznak, egyik zölden, másik feketén vagy kéken, pirosan.

A Borki házaspár: Kornélia és Tamás