A szerbiai tanügyi dolgozók négy mérvadó, legtöbb tagot tömörítő szakszervezete november 17-étől sztrájkot jelentett be, mely során a hozzájuk tartozó iskolákban 30 perces órákat tartanak. A szakszervezetek egy része úgy döntött, követelései teljesítéséig mindennap tiltakozik, mások csak hetente egyszer tartanak rövidített órákat.
A tanügyesek azt szeretnék elérni, hogy rájuk ne vonatkozzon a tízszázalékos bércsökkentés, vezessenek be fizetési osztályokat az egész közszférában, és egyenlítődjenek ki az állami szektorban dolgozók bérei. Azt is szívesen vennék, ha nem módosulna az a törvényszakasz, amely szerint előbb a munkaerő-felesleget kell alkalmazni az iskolákban, és csak azután írnak ki pályázatot egy-egy betöltetlen állásra, valamint ragaszkodnak a jubiláris juttatások és a napidíjak megmaradásához, illetve az ágazatra vonatkozó új kollektív szerződések mielőbbi aláírásához, mert a jelenlegiek januárban lejárnak.
A sztrájk első napján a szerbiai oktatási minisztérium szerint az iskolák 63 százalékában (1106 oktatási intézményben) rendesen folyt az oktatás, tehát csak 37 százalékban (662) tartottak rövidített órákat. A szakszervezet képviselői más adatokat közöltek: a mintegy 1700 iskola közül 1005-ben csöngettek ki 30 perc után az órákról.
A Vajdasági Oktatásügyi Szakszervezetek Uniójának tagságához tartozó iskolák közül november 17-én 67-ben tartottak rövidített órákat. Tíz iskolában szintén rövidített órák voltak, ám a nem szakszervezeti tagok miatt 45 perc után szólalt meg a csengő, 11 iskola pedig nem csatlakozott a tiltakozáshoz. A Szerbiai Oktatásügyi Szakszervezethez tartozó vajdasági iskolákban a tagság 81 százaléka lépett sztrájkba, mintegy 110 iskolában tartottak rövidített órákat.
Muzslya: Megalázó, hogy a tanárok fizetése semmire sem elég
A szerbiai oktatásügyi dolgozók sztrájkjához a muzslyai Szervó Mihály Általános Iskola dolgozói is csatlakoztak, és csak 30 perces órákat tartanak, míg a különféle szakkörök munkája és az egyéb foglalatosságok, a szabad aktivitások elmaradnak.
Hallai Zoltán, a muzslyai tanintézmény igazgatója megerősítette, a szakszervezet illetékesei annak rendje és módja szerint bejelentették a sztrájkot, de véleménye szerint ez nem hoz semmi jót sem a pedagógusoknak, sem a diákoknak. Hozzátette azt is, hogy az értelmes embereknek a nyári szünidőben kellene tárgyalóasztalhoz ülniük. Akkor dönthetnének érdemben a gondokról, hogy szeptember 1-jén ne kelljen mindig attól rettegni, megkezdődik-e idejében a tanítás, vagy sem.
Kovács Jolánka, az iskola könyvtárosa nagyon megalázónak tartja, hogy egyetemi végzettségű emberekként nem tudnak megélni a fizetésükből, állandóan tartozásokat halmoznak, vagy kölcsönöket vesznek fel. Nagy csapásként éli meg, hogy novembertől tíz százalékkal csökkentik a pedagógusok bérét, és a kormány kijelentésében sem hisz, hogy így talpra állítható Szerbia, és egyszer, amikor majd az országunk „megerősödik”, valamiképpen visszafizetik a levont összeget. Arra a kérdésre, hogy milyen eredményt remél a sztrájktól, elmondta, a kimenetelét nem lehet előre megjósolni, de nem is hallgathatnak, mintha minden rendben volna.
Fárbás Repp Edit osztálytanító szerint a pedagógusok már régóta a létminimum határán élnek, és most, ha csökkentik a bérüket, még nehezebb lesz a helyzetük. Abban bízik, mint a többi pedagógustársa is, hogy összetartással, kitartással elérhetik a céljukat.
Az események kapcsán egy nyolcadikos diák elmondta, a tanulók szemszögéből nem tartja jónak a munkabeszüntetést, mert a rövidített órán nem tudják teljes egészében feldolgozni a tanulandó anyagot, és az ellenőrzőkre, írásbeli dolgozatokra sem mindig elegendő a 30 perc. Attól is tartanak, hogy a sztrájk az osztályzatokra is kihatással lesz.
Zenta: Legyenek egyenrangúak a közszférában foglalkoztatottak
November 17-étől a zentai Stevan Sremac Általános Iskolában (az intézmény öt munkaegységből áll, három Zentán, egy-egy Felsőhegyen és Tornyoson, valamint kihelyezett tagozatok Keviben és Bogarason) 30 perc után csengetnek ki az órákról. A mintegy 250 foglalkoztatottból 175-en a Szerbiai Oktatásügyi Szakszervezethez (Sindikat radnika u prosveti Srbije) tartoznak. Akik nem tagjai a szakszervezetnek, azok a kollégáikkal való szolidaritásból szintén rövidített órákat tartanak.
Milica Popović szakszervezeti elnök arra a kérdésre, hogy a sztrájknak lesz-e valamilyen hátrányos következménye a diákok számára, és pótolni kell-e majd a hiányzó órákat, a következőket válaszolta:
— Ezt most, a sztrájk negyedik napján még nehéz megmondani, minden attól függ, hogyan haladnak a tárgyalások, és mikor teljesítik a követeléseinket. A tanárok természetesen mindent megtesznek azért, hogy a tanulók érdekei ne sérüljenek. Az ellenőrzőket a rövidített órákhoz igazítjuk, a dolgozatok írásakor azonban a tanárok 45 perces órát tarthatnak: vagy 15 perccel előbb kezdik, vagy ennyivel később fejezik be. A kollégák, ha szükségesnek ítélik, megtartják a pótórát és az emelt szintű órákat is, különösen, ha versenyre készülnek. Ezt senki sem tilthatja meg nekik, de a tanórák 30 percesek. A munkabeszüntetésnek ez a fajtája törvényes, emiatt senkinek sem mondhatnak fel, és a vezetőknek sincs joguk megfélemlíteni a sztrájkoló dolgozókat.
A követeléseikről Milica Popović elmondta, a tanügyesek kapják a legkisebb fizetést a közszférában, ezért rendkívül igazságtalannak tartják, hogy még ebből a kicsiből is levonnak.
— A köztársasági átlag 44 000 dinár, a mi átlagfizetésünk 43 000, miközben a többieknek, akik a közszférában dolgoznak állítólag 65-70 000 dinár az átlagbérük. Ez nagyon megalázó számunkra, hiszen felelősségteljes munkát végzünk, a tanügyesek 80 százalékának felsőfokú végzettsége van, és a bérünk 2008 óta nem változott. Emellett fontos az új kollektív szerződés is, meg a fizetési osztályok törvény általi meghatározása, hogy a közszférában foglalkoztatottak egyenrangúak legyenek. Akkor talán nem fordulhatna elő, hogy a minisztérium takarítónője vagy gépkocsivezetője nagyobb fizetést kap, mint mi, tanárok. Úgy tűnik, a harmadik pont — hogy a szakszervezetek vegyenek részt az oktatási-nevelési törvény módosításában és kiegészítésében — meg fog valósulni, hiszen a miniszter úr új munkacsoportot alakított, melybe bekerültek a képviselőink is. Mi sem szeretjük ezt a helyzetet, hiszen nem könnyű úgy megtartani a 30 perces órát, hogy tisztességesek legyünk a diákokkal, magunkkal és a hivatásunkkal is. De ebben a pillanatban ez volt az egyetlen lehetőségünk, hogy felhívjuk a tanügyben dolgozók áldatlan helyzetére a figyelmet.
Szülők: kit büntetnek ezzel?
Egy apuka szerint, akinek két általános iskolás lánya van, jogos a tanárok felháborodása, de a diákokon kívül a sztrájknak senki sem örül.
— Ez a hivatás az elmúlt évtizedekben sokat devalválódott, jogilag megbéklyózták, a tekintélyét lerombolták, és még anyagilag is lezüllesztik. Az a társadalom, amely a pedagógusaihoz így viszonyul, magát építi le. Vannak már elpuskázott nemzedékeink, most az anyagi csőddel még néhányat tönkreteszünk. Nem a diákokat kellene büntetni a felemás hozzáállással, mert ez mindaddig csak a pedagógusok magánakciója marad, amíg a többi szakszervezet, más ágazatok nem csatlakoznak hozzájuk — mondta.
A másik apuka, akinek a fia az egyik zentai általános iskola nyolcadik osztályába jár, úgy vélekedett, mindenkinek joga van a sztrájkhoz, s mindenki akkor és úgy sztrájkol, ahogyan neki tetszik, de nap mint nap érezzük, mennyire fontos, hogy tanult, jól felkészített gyermekek kerüljenek ki az iskolapadból, akik majd megállják a helyüket az életben.
— A pedagógusok azon is elgondolkozhatnának, kit fognak ezzel büntetni. Csakis az írni-olvasni tanuló kicsiket, az érettségire készülő nagyobbakat, a szülőket. Sajnos kevés az elhivatott tanár, annál több azonban a „pártkönyves” munkaerő. Ezért nem is várhatjuk el, hogy megszólaljon a lelkiismeret. A tanár tanítson, ne büntessen, a bértárgyalást meg bízza a szakszervezetre.
További szülőkkel beszélgetve arra a következtetésre jutottam, többen nemcsak attól félnek, hogy a diákok lemaradnak a tananyaggal, hanem attól is, hogy a sztrájk miatt majd sokat kell pótolniuk, nem lesz szabad szombatjuk. Több helyen a család életét is át kell szervezni, hiszen a diákok a rövidített órák miatt korábban jönnek haza, úgyhogy meg kell oldani a felügyeletüket.
