Bata Ellák szaval az emlékkereszt előtt

A középkorban nagy becse volt a Tiszának a Délvidéken. Olyannyira, hogy 1091-ben a bal partján felépítették Becse várát, a castellumot, s Becse kerekével, Nagybecskerekkel egyetemben Temesvárig ez volt a déli végek védőbástyája a török hordákkal szemben. Az ország és egyben Európa biztonsága felett őrködő vár később királyi adományként váltogatta gazdáit. Így került többek között Losonczy István és Brakovics György tulajdonába, mígnem 1551. szeptember 19-én a törökök elfoglalták, védőit kardélre hányták. A Karlócai béke után végül, 1701-ben immár a mai Törökbecsén állt Becse várát is lerombolták. Mára csupán mintegy kétszer másfél méternyi alap és a történelemkönyvek leírásai tanúsítják a létfontosságú, nagy hasznú, nagy becsű vár meglétét, valamint Tinódi Lantos Sebestyénnek a Becse ostromáról, a védők tragédiájáról szóló krónikáséneke. Az ő emlékükre és velük együtt valamennyi áldozatunk emlékére emeltetett emlékkeresztet a törökbecsei Aracs Társaság civil szervezet október 16-án a fákkal, bokrokkal sűrűn benőtt ,,vár' feltételezett udvarán.
- Nagyon vastag gyökereink vannak ezen a helyen, dicső múltunk, történelmünk tanúsítja ezt, csupán rá kell döbbennünk végre. A keresztet most azért állítjuk, hogy elődeink értünk hozott áldozataira emlékezzünk, mert múltunk a reményünk, Krisztus a jövőnk - emelte ki Sóti János jezsuita atya a kereszt megáldásakor. A keresztszentelést követő alkalmi műsorban szavalatok, katonadalok hangzottak el, Link Sándor szervező pedig rövid történelmi összefoglalót mondott a várról. Magyar politikai pártjaink közül koszorút helyezett el az emlékkeresztnél a Magyar Polgári Szövetség, a VMDP és a VMDK, valamint az Aracs civil szervezet és a tóthfalui Rákóczi Szövetség, majd a Magyarok Világszövetségének elnöke, Patrubány Miklós szólt az egybegyűltekhez. Mint elmondta, a hatalmon levő magyarországi politikai pártok most legfőképpen az európai igazodással vannak elfoglalva, de a többieket sem a magyar nemzet sorsa érdekli igazán.
- Mohács óta ennyire mély erkölcsi válságban nem volt még az ország, mint napjainkban! Kétségek gyötörnek, képes lesz-e Magyarország népe kilábalni ebből, hiszen a pazar villáikban házi őrizetbe helyezett banditák, rablók ellen tiltakozó csoportokat rendőrséggel oszlatják fel. A pártvezetők pedig a kettős állampolgárság kedvezményezett megadásakor rendre abbéli aggályaikat fejezik ki, hogy a határon túli magyarok ezáltal elhagyják majd szülőföldjüket. A hárommillió külhoni magyartól félnek, miközben az 500 millió európai közül bárkinek lehetővé teszik, hogy a magyar adófizetők pénzéből bankkölcsönökből lakást és vállalatokat vásároljon. A hárommillió magyartól féltik a munkahelyeket, miközben 40 millió lengyel, tízmillió litván és több millió szlovák, török állampolgár pályázik a munkahelyekre. És mennyire érdekli Magyarországot a nemzeti öntudatra ébredés? Tegnap, október 15-én délelőtt a Bocskai szabadságharc 400. évfordulójára szerettünk volna emlékezni a Hősök terén, de elutasítottak bennünket, mert délután négy órától a Mazsihisz tartott ünnepséget. Számunkra csak este kilenc órakor vált lehetővé, hogy emlékezzünk a sorsfordító eseményre, amelyet összekötünk a kettős állampolgárság megadására december 5-ére kiírt kötelező, ügydöntő országos népszavazás kampánynyitójával, amelynek címéül Wass Albert versének címét adtuk: Üzenet haza. Nem a külföldre szakadt magyarok érdeke, hogy állampolgárságot kapjanak, hanem az anyaországé, mert nélkülük nem tudnak talpra állni. Nekünk, külföldön élő magyaroknak is szövetkeznünk kell a népszavazás sikeréért. Kérjük fel papjainkat közös imák tartására, mert Isten segítsége nélkül nem sikerül az ügydöntő népszavazás. Emellett pedig írjunk leveleket magyarországi ismerőseinknek, szavazzanak igennel a szavazólapokon, mert a nemzet sorsa múlik rajta. Innen a Tisza-parti bozót közül adjuk hírül: Becse várának védői is vérüket adták Magyarországért, a kereszténységért, Európáért - mondta többek között a Magyarok Világszövetségének elnöke.