home 2023. február 09., Abigél napja
Msgr. Večerin Slavko Szabadkai megyéspüspök karácsonyi üzenete
2020.12.22.
LXXV. évf. 51. szám
Msgr. Večerin Slavko Szabadkai megyéspüspök karácsonyi üzenete

Az élet megjelent, láttuk, tanúságot teszünk róla”.

„Ami kezdettől fogva volt, amit hallottunk, amit a szemünkkel láttunk, amit szemléltünk és amit a kezünkkel tapintottunk: az élet Igéjét hirdetjük nektek. Igen, az élet megjelent, láttuk, tanúságot teszünk róla, és hirdetjük nektek az örök életet, amely az Atyánál volt, és megjelent nekünk. Amit láttunk és hallottunk, azt nektek is hirdetjük, hogy ti is közösségben legyetek velünk. Mi ugyanis az Atyával és az ő Fiával, Jézus Krisztussal vagyunk közösségben.” (1 Jn 1,1-3)

Közeledünk egy újabb Karácsony megünnepléséhez. A karácsonyi szenteste liturgiája ismét bevezet bennünket a betlehemi éjszakába és annak csöndjébe, melyben kétezer évvel ezelőtt megtestesült az Élet. „Én azért jöttem, hogy életük legyen, és bőségben legyen” (Jn 10,10). A hívek ebben az évben is elmennek a templomba, otthonaikban fenyőfákat díszítenek és jászlakat építenek, ajándékokat vásárolnak és felköszöntik egymást. Tulajdonképpen azt is mondhatnánk, hogy minden úgy fog történni, mint eddig általában. Egy újabb Karácsony, azután megyünk tovább. Hamarosan újra visszatérünk a mindennapi életbe. Mintha nem is lett volna Karácsony.

Az élet megjelent, láttuk, tanúságot teszünk róla”. Szemeink nem ragadnak-e le azonnal e két szónál: látni és tanúságot tenni? Lényeges kérdés, hisz ezen a Karácsonyon éppen erről a két igéről fogunk elmélkedni. Gondolom, sokunkra igaz, hogy életünk során több alkalommal is részt vettünk már az éjféli liturgián. Biztosan tapasztaltuk ezen a különleges alkalmon a pillanat titokzatosságát, az Élet ünnepének egyfajta bizsergető és felemelő érzését, miközben meghallgattuk az éjszakai Eucharisztián elhangzó bibliai történeteket. Ezek a tapasztalatok jelentik a mi „látásunkat”. Általuk ugyanazokat az érzéseket éljük meg, melyeket azon a nagyon távoli éjszakán megéltek a pásztorok, akik eljöttek, hogy a kis Jézust láthassák. Úgy tűnik, azonban, hogy amint elhagyjuk a templomot, éppen ezeket az érzéseket, a már említett látásunkat veszítjük el, és a tanúságtétel elmarad. Nem elegendő csak látni, hanem amit láttunk, azt hirdetnünk is kell. Mindezt annak érdekében, hogy keresztény hívatásunknak megfeleljünk, hogy a föld sója és a világ világossága legyünk, hogy élesztője legyünk annak a társadalomnak, amiben élünk. Nyilvánvaló, hogy társadalmunkban letargia, kilátástalanság és ötlethiány uralkodik. Nekünk, keresztényeknek egy ilyen helyzetben arra van küldetésünk, hogy újra optimizmust és reményt adjunk környezetünknek, bármilyen nehéz is legyen az. Bármennyire is sújtsanak bennünket kudarcok, rossz igazgatás vagy rossz gazdasági lépések, nem adhatjuk át magunkat a már említett kilátástalanságnak. Meg kell felelnünk annak a hivatásunknak, amelyet a keresztségben elnyertünk, hogy remény és optimizmus, öröm és vigasz közvetítői legyünk. Éppen ez a remény és optimizmus a „tanúságtétel”. Saját életünkben kell megmutatnunk, hogy tanúságot teszünk arról, amit láttunk.

Ennek a tanúságtételnek kiindulópontja a család. A társadalmi bajok, ugyanis, nem a véletlenből születnek, hanem a családok válságából. Vajon családjainknak fontos az imádság? Hány család vesz részt rendszeresen a vasárnapi eucharisztikus ünnepen? Sajnos a válasz ezekre a kérdésekre eléggé lesújtó. Vajon hány szülő beszél a gyermekével? Vajon hány gyermek tiszteli a szüleit? Hány olyan család van, amelyben a szülők nem élnek házasságban, és így fájdalmat okoznak gyermekeiknek? Hány olyan család van, amelyben a házastársak megbíznak egymásban?

Amennyiben újra reményt és optimizmust akarunk adni a társadalomnak, és erre vagyunk hívatottak, akkor adjuk vissza a családoknak azt a helyet, amely őket a társadalomban megilleti. A keresztény család legyen az élet védelmezője, ne pedig annak elpusztítója! Támadjon fel, és legyen a tanúságtevés iskolája! Legyen élesztő, mely hozzájárul annak a környezetnek az egészségesebb és jobb fejlődéséhez, melyben élünk! „Itt az óra, hogy fölébredjünk az álomból, múlóban az éjszaka, a nappal pedig közel” (vö. Róm 13,11k)

„Az élet megjelent, láttuk, tanúságot teszünk róla”. Mindnyájatoknak szívből kívánom, hogy lássatok és tanúságot tegyetek. Legyen részetek egy valóban derűs és áldott Karácsonyban, amit családotok körében, békességben és csendben tölthetek el, hogy azután ebből erőt merítve lépjetek át a 2021. esztendőbe.

✠ Slavko, megyéspüspök

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Képmás rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!
E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.
Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Részletek mutatása" gombra olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..