Msgr. Slavko Večerin, szabadkai megyéspüspök húsvéti üzenete
2022.04.13.
LXXVII. évf. 15. szám
Msgr. Slavko Večerin, szabadkai megyéspüspök húsvéti üzenete

A Húsvét az élet diadalának napja: győzelem a rossz, a bűn, és a halál felett. Nem emberi kéz műve, hanem Istené, a Mindenható cselekedete. Ezt a napot Ő adta, Aki még az Édenben, itt a földön új életet ígért: új Embert, új Eget és új Földet. Igen, a Húsvét valóban Isten műve, de nem az ember nélkül. Isten az ő művébe bevonta a „régi” embert is, hogy ő legyen az, aki majd a feltámadás hírét továbbadja generációról generációra. Az ember tehát részese lett Isten nagy tettének, minden jó és kevésbé jó tulajdonságával együtt. Mert amit Isten tesz, mindent az emberért tesz. Őérte lett emberré és őérte halt meg a kereszten, hogy az új Ember feltámadásával mindenkit új életre keltsen. Ezt a diadalt, Fiának, Jézus Krisztusnak – az Istenembernek – feltámadását, az abba vetett hitet és annak terjesztését Isten újfent az emberre bízza: elsőként Mária Magdolnára, majd Péterre és Jánosra meg a többi apostolra, ma pedig miránk bízza, az ő Egyházára.

Érdekes megfigyelni, hogy a megváltás történetének legnagyobb eseményét Isten az emberre bízza és azt egy embernek fedi fel – Mária Magdolnának. Kora reggel, még pirkadat előtt Mária Magdolna Mesterének sírjához megy. Az Urat keresi, ám csak üres sírt talál. Mária ezt nem tudja elviselni, nem hallgathatja el. Péterhez és Jánoshoz siet, hogy hírt adjon nekik. Az Úr után ők az első bizalmasai. Mária Magdolna aggódik, szomorú és bánatos azért, mert nem találta Mesterét a sírban. Akkor lett volna a legboldogabb, ha megtalálta volna az Urat és még egyszer köszönetet mondhatott volna neki. Örült volna, ha „szemmel tarthatja”, ő meg nincs sehol. Még a legbiztosabb helyen, a sírban sincs. Mária Magdolna nem késlekedik. Elmegy, hogy hírül adja a történteket másoknak, olyan embernek, akikben megbízik. Nem megy haza, hanem továbbra is fáradhatatlanul nyomoz és érdeklődik mindenkinél, akivel csak találkozik. Sírva, két fehérbe öltözött angyalra bukkan. Ők a sírban ülve megkérdezik tőle: „Asszony, miért sírsz?” Ő az Urat keresi, és nincs most ideje velük beszélgetni. Az ember – Mária Magdolna keresi az ő Urát. Oly hevesen kutat holléte után, hogy amikor az megjelenik, őt magát sem ismeri fel: „Uram, ha te vitted el őt, mondd meg, hová tetted, és én elviszem”. Nem bír Ura nélkül lenni. Ő adott értelmet létezésének. Magdolna Urának erejével lélegezte be az életet.

„Elvitték az Urat a sírból és nem tudjuk, hová tették.” Ez borzasztó. A legbiztosabb helyről tűnik el a szeretett személy teste. Ő, akit magunknak akartunk megtartani, most nincs sehol: „mondd meg, hová tetted, és én elviszem”. Mária Magdolna Urát keresi, Péter és János pedig a sírhoz futnak. Őket jobban érdekli az üres sír, mint az Úr. Ők nem keresnek sem holtat, sem élőt, hanem az üres sírról szóló hírt jöttek leellenőrizni. Meggyőződtek az üres sír igaz voltáról. Az üres sír jelei pedig a gyolcsok voltak és a kendő Jézus testéről. Azonban a hithez valami más kell. Az kell, amit Magdolna keres. Ő az Urat keresi. Ahhoz, hogy az ember higgyen, meg kell ismernie azt, akiben hisz, és ezt az Írásokon át, ahol az áll „Jézusnak fel kell támadnia a halálból”. Ezért Magdolna, János és Péter nem maradnak az üres sírnál. Hirdetik a feltámadt Urat, de nem holmi mesével, hanem élettel. Mária Magdolna fáradhatatlanul keresi Urát: érdeklődik, megy, kérdez, beszélget és a beszélgetésen át felismeri az Úr hangját. Mert mindaz, aki keres, talál, és aki zörget, annak ajtót nyitnak. Ezek az Úr szavai. Ahhoz, hogy az ember találkozhasson az élő Istennel, el kell mozdulnia helyéről, elfordítva tekintetét az üres sír képétől. A tanítványok a mindennapokban találkoznak majd az Úrral: a csónakban, halászás közben, éppen úgy, ahogyan vele Mária Magdolna találkozott, amikor őt a kertésznek vélte. Azoknak, akik őszinte szívvel keresnek, Isten megengedi, hogy ráismerjenek, tekintet nélkül arra, hol vannak. Mária Magdolna hitének erőssége az Úr keresésének útján nyilvánult meg. Az üres sír annak a jele, hogy az Úr feltámadt, hogy él. A sír üressége legyen számunkra az élő Úrhoz elvezető út, általa váljunk mi is a Feltámadás Húsvétjának részeseivé.

Ezekkel a gondolatokkal kívánom, hogy mindannyiukban ott éljen a Húsvét öröme, reménye és világossága, amit a feltámadt Krisztus ajándékoz nekünk.

Örömteli, áldott húsvéti ünnepeket!

+ Slavko, s.k.
szabadkai megyéspüspök

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Képmás rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!
E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.
Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Részletek mutatása" gombra olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..