home 2024. március 29., Auguszta napja
Online előfizetés
Most húzzam, vagy ne húzzam?
Huzsvár József
2013.11.13.
LXVIII. évf. 46. szám
Most húzzam, vagy ne húzzam?

Az ősz beköszöntével a békés halak nyugovóra térnek, nekünk, megrögzött horgászoknak tehát marad a ragadozók zargatása. Süllős vizünk igen kevés van, és felénk a sügérek sem akkorák, hogy érdemes volna fagyoskodni értük a parton. Maradnak a sokak által lebecsült csukák, de belőlük sincs annyi, hogy ne tudnánk számon tartani az elrontott kapásokat.

Régen olyan egyértelmű és világos volt minden: ha eltűnt az öklömnyi sztiropor (Magyarországon hungarocellnek nevezett) úszó, akkor bevágás, csukakihúzás, otthon sülthalevés. Egy idő után az úszós horgászat számomra már nem volt kihívás, a mostani technikámnak több előnyét látom. A változtatást a messzi dobások szükségessége indokolta. A nagyméretű könnyű dugók nagy légellenállása miatt jókora ólomnehezékre van szükség, valamint erősebb botokra a távoli helyek „meghorgászásá”-hoz. Az ilyen suhogtatós behajítások alkalmával sokszor leszakadnak a csalihalak. Ezzel feleslegesen veretjük a vizet, az elszabadult kishal pedig szabad préda az éhes ragadozóknak. Szerencsénk van, ha egyáltalán észleljük a lemaradást. Ellenkező esetben óraszám ücsöröghetünk az üres horog mellett. A klasszikus úszókkal való horgászáskor — ha rögzített, fenékre süllyesztett ólmot használunk — mindig pontosan be kell állítani a mélységet. A változatos folyómeder minden dobás alkalmával más-más beállítást igényel, mert vagy vízfenékre kerül a kishal, vagy elsodorja az áramlás a szereléket, ha nem találjuk el az ólom és a dugó közti megfelelő távolságot. A harmadik oka a pirosbóbitás úszók elhagyásának a téli napsütés volt. Ilyenkor a nap sugarai kisebb szögben érik a vizet, és ebben a fényben nem lehet jól látni a távolban imbolygó buktatókat. A késő őszi, tél eleji hónapokra jellemző a gyakori köd is, mely miatt szintén nehezebben tartható szemmel az úszó. Az efféle gondok elegendő okot adtak arra, hogy megváltoztassam a csukázó-felszerelésemet.

A megoldás pofonegyszerű volt: az öklömnyi buktatók helyett csak kis felhajtóerejű (10-15 g) merülő úszókat kezdtem használni, csak éppen akkorákat, hogy a csalihalat elemeljék a fenéktől. Az ilyen szerelékhez kevesebb ólom kell, és dobáskor sem sérül a csali. A kis úszót 40-50 centire teszem a kishaltól, így a mélységtől függetlenül az mindig a kellő vízrétegben tartózkodik. A halak észleléséhez kapásjelzőket kell használni, leginkább rikító műanyag karikákat. Bármilyen időjárás legyen is, csak a botvégeket kell figyelni, nem pedig a távolba révedni.

Kezdetben csak élveztem az új módszer előnyeit. Nagyon egyszerűnek tűnt a dolog: karika fel, görbül a botvég, bevágás, fárasztás, otthon sülthalevés. Azután számolni kezdtem a sikeres és a sikertelen bevágások arányát, és nem nagyon tetszett az eredmény. A tavaly őszi Bálint-tavi csukaversenyen hét kapásból négy halat fogtam, ezzel második lettem (öt kellett volna az első helyhez). Igaz, az első csukarabláskor nem voltam a botoknál, hanem elmentem megnézni, hogy a szomszédom ugyan hol fogta ki olyan rövid idő alatt a két csukáját. Mire visszaértem, a szerelék zsinegje ernyedten csüngött a vízen, és az üres horgot a móló alól húztam ki. A másik két kapást minden bizonnyal elsiettem. Az idei tavaszi versenyen háromból három halat fogtam, harmadik lettem tehát. Ez a százszázalékos teljesítmény megnyugtatott, de az első őszi versenyen három kapásból egyetlen halat sem fogtam. Az elsőt megint elmulasztottam, mert elmentem barátkozni. A másodikat elsiettem, emiatt a harmadikat tovább nyelettem, de a hal egyszerűen otthagyta az összerágott kishalamat. Ezen a versenyen is elég lett volna három jó csuka a dobogós helyezéshez. Az utolsó ilyen megmérettetés során ismét csapnivalóan reagáltam a kapásokra: három jelentkező csukából csak egyet sikerült kifognom. Maradt a mérgelődés, három hal ugyanis bőven elég lett volna a jó helyezéshez.

Összesítéskor kiderült, hogy döntetlenül végződött a csukákkal vívott párharcom, a 16 kapásból 8 halat sikerült kifognom. Ahol kaszakő nagyságúak ezek a halak, ott természetes a sok lemaradás, de ahol én horgászom, ott bizony két kilón felül van az átlagsúly. Egyértelmű, hogy vagy a szereléken kell változtatnom (esetleg nagyobb horgokat használnom), vagy az időzítést kell eltalálnom. Az már biztos, hogy ezentúl nem fogom otthagyni a botjaimat. Az első kapást is mindig elsiettem, mert ha az ember sokáig vár az első mozdításra, akkor türelmetlenül reagál. Erre vigyázni fogok, és az ejtős kapásokat is elemeznem kell. A látható úszó nélküli csukahorgászat sem olyan egyszerű, mint amilyennek kezdetben látszott. Ha hosszú lesz az ősz, akkor még kísérletezhetek, ha meg befagynak a vizek, akkor elméletben csiszolom a módszert.

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..