Ezen a napon alkalmi műsort tartottak, de mielőtt erre rátérnék, lássuk, mit mondott el Gizella nővér a Szeretetházról.

— Lassan húsz éve, hogy minden szerdán összejövünk. Nagy-nagy szeretettel várunk mindenkit, örülünk, hogy együtt lehetünk. Itt egy kicsit kibeszélgetjük magunkat, kisírjuk magunkat, elimádkozgatunk, és ez nagyon jó érzés. Szent Pál apostol a korinthusiakhoz írt levelében azt mondja: „szóljak bár angyalok vagy emberek nyelvén, ha szeretet nincs bennem, semmi vagyok”. Tehát a szeretet az, ami összehoz, összetart bennünket, és elkísér majd egy másik, szebb életbe is. Mindannyiunkban van ebből a szeretetből, meg tudjuk egymással osztani, át tudjuk adni egymásnak, és ez olyan szép. Amikor szerdán jövünk, mindenki mosolyog, üdvözöljük egymást. Természetesen mindig vannak terveink, sok mindent meg szeretnénk valósítani, mert álmodni szabad, és bízunk benne, hogy egyszer valóra válik. Egyes álmaink már beteljesültek, a többiek még váratnak magukra.

Gizella nővér

* Mondjon valamit ezekről az álmokról. Mi az, ami eddig beteljesült?

— A kis házból átjöttünk ide, ami nagyon jó, mert melegben vagyunk. A Caritastól elkaptuk a kisbuszt, és szinte minden szerdán kettővel utaztatják az időseket hozzánk, mert sokan vannak, akik másként nem tudnának eljönni. Ez sokat számít, mert ha fúj a szél, ha szakad az eső, mi itt vagyunk. A nénikéink már reggel 7 óra után érkeznek biciklikkel, készítik az időseknek az uzsonnát, kávét, teát. Hogy mi a tervem a jövőben? Nagyon szeretném, ha többször is összegyűlhetnénk, és néha egy ebédet is tudnánk adni az időseknek. Ez egyelőre várat magára. Meg az is nagyszerű lenne, ha egy kicsit többet tudnánk kirándulni. Én is azt mondom, addig menjünk, amíg bírunk. Az idén voltunk egy kiránduláson. Arról beszélgettünk, ellátogatunk Erzsébetlakra a Lujza-tanyára kecskéket simogatni, és végül nem oda, hanem Doroszlóra mentünk, mely nincs közel. Őszintén megmondom, nagyon féltem, mert baj is történhetett volna, de a sok idős nénivel útnak indultunk, és mindnyájan kibírtuk. Nem történt semmi rossz, és mindenki jól érezte magát. Magunk voltunk, kértünk egy szentmisét, nagyon szép volt, lementünk a Szentkúthoz, ki a szemét, ki a térdét mosta meg.

A jelenlévők egyik…

* Ebben az új otthonukban nagyon szép minden, van oltár is, ettől a hónaptól kezdődően pedig havonta egyszer lesz szentmise.

— A múlt héten volt nálunk az új püspök atya, meghívtam, és meglátogatott bennünket. Ő adott engedélyt, hogy tarthatunk Oltáriszentséget. Azt kértem Éliás atyától, hogy ne csak nekünk, négyünknek misézzen, hanem olyankor legyen a szentmise, amikor a nagy családom is itt van. Én mindenkinek mondom, hogy nekem két családom van. Az egyik a kis család, a nővérközösség, a nagy család meg a Szeretetház, ahova alkalmanként huszonöt—harminc személy jön el.

Bajtai Ilona egy alkalmi verset is felolvasott, egy kis visszaemlékezést nemrég elhunyt férjére. Ő is megerősítette, a Szeretetházban kap egy kis vigasztalódást, erőt a továbbiakhoz. Hallai Magdolna József Attila Mama című versét mondta el. Csíkos Anna a Szeretetház egyik idős tagjáról, Varga Annáról beszélt, aki kilencvenhárom évesen egyedül látta el magát, dolgozgatott a kertjében, tett-vett az udvarán, de tavaly már érezte, nem bírja tovább, ekkor segítséget kért, hogy be szeretne menni az idősek otthonába. Az idén, Anna-napkor beköltözött, nagy szeretettel fogadták, jól érzi magát.

…és másik csoportja

Kardos Irén Katona Bálint A maradék idő című versét olvasta fel. Azt is hozzáfűzte, hogy ő fél éve jár a Szeretetházba. Hangsúlyozta, ha valakinek valami problémája, ügye-baja van, elmondhatja, és a többiek igyekeznek segíteni. Sokat imádkoznak az elhunytakért, az élőkért, a Szeretetház-tagokért, a családokért, a békéért, az ismerős személyekért, a papokért, mindenkiért.

Boldizsár Rozália részletet olvasott fel Harmath Károly atya vezércikkéből, mely a Hitéletben jelent meg, Zónai Rozália pedig azt is elmondta, hogy csak akkor hagyja ki a szerdai találkozást, ha valami miatt a kisbusz nem tud menni érte, mert másként sehova nem tud eljutni. Kapusi Ilona a saját szavaival ecsetelte, mennyire fontos neki a Szeretetház, milyen nagy boldogsággal sürögnek-forognak a konyhában, mert minden szerdán uzsonnával várják a néniket. Közben azt is megtudtam, hogy az idén búcsúkor a Szeretetházból Szarvák Juliannát terjesztették fel a Faludíjra, melyet meg is kapott.

Erzsébet-napig még néhány szerdán találkoznak, de november 20-án igazi ünnepre készülnek, amikor megülik a Szeretetház nagykorúvá válását.

Ez a találkozó is Mária-dallal, majd közös imával zárult. Nekem pedig még most is a Szeretetház himnuszává vált dal utolsó sorai visszhangzanak a fülemben: „Szeressük egymást, gyerekek, hisz minden percért kár!”   

A szerző felvételei