Tivati strand a legnagyobb forróságban - délben

Milliókat érő luxusjachtokat ringat a tivati kikötő. A csodálatos tengeröböl kék vizén, a pálmafák között várakozó úszóalkalmatosságok értékét értelemszerűen euróban jelöljük meg... A montenegrói nyaralóhely egyik látványosságává vált az új jachtkikötő, melyet természetesen külföldi, ezúttal amerikai segítséggel építettek a crnagoraiak. Az egyik oldalon ''alig” 7-8 csodahajót himbál a víz és az időnként fel-feltámadó fuvallat, méghozzá azért, mert ezek a luxusjachtok 2-4 emeletesek, szélesek, magasak, több nem is férne el a szépen kiépített móló mellett. Hogy honnan tévedtek ide? A legtöbb az arab országokból, majd az USA-ból és a Dél-Afrikai Köztársaságból érkezett, kötött ki a tivati pálmafák árnyékában. A hajókat természetesen rengetegen csodálják, bámészkodók egész hada veszi körül a csillogó-villogó vízi járműveket, sokan fényképeztetik magukat előttük, mintha az övék volna... Mindeközben a hajó legénysége, az inasok, a hoszteszek méla unalommal figyelik őket. Felülről.
A móló másik oldalán a ''polgári középosztály” kötött ki... Ezek a jachtok már kisebbek, de látszik, hogy a tulajdonosaik reggelinek nem kenyeret, szalonnát esznek lilahagymával, s ezeken már leng néhány balkáni állam zászlaja is, a mólón pedig mind több a belgrádi rendszámú fényes metálszínű terepjáró, a hovatartozás tehát egyértelmű. A tivati városvezetőség már kiépítette azt a szórakoztató negyedet, amely megfelel minden kategóriának, s van itt szálloda, étterem, üzletsor, színes fényekkel vibráló diszkó, söröző, kávézó azoknak, akik ezt igénylik. Jövőre épül meg az az új szórakoztató negyed, melyet az oroszok támogatásával épít a helyi önkormányzat, s akkor a jachtkikötő bővítése is aktuális lesz...

Ez még csak a kezdet: halászok hajói a Tivati-öbölben.

A montenegrói lapokat böngészve egyre több külföldi beruházóval kapcsolatos hírre bukkanok. Az említett amerikaiakon és oroszokon kívül jelen vannak az ukránok, a kazahok, de igencsak ''nyomulnak” az azeriek is. Elhagyott gyártelepeket, kaszárnyákat vásárolnak meg (Crna Gorában is megszűnt a kötelező katonai szolgálat, zsoldosokból áll a hadsereg) és kizárólag a turizmus szolgálatába, értsd kaszinók, szórakoztató negyedek létesítésére kívánják felhasználni az ingatlanokat. Nagy reményeket fűznek az ilyen beruházásokhoz a montenegróiak, azt mondják, ők ebből élnek, ez a jövőjük, a fejlődésüket is ebben látják.
Van azonban egy másik oldala is az alig 650 ezres lélekszámú kicsiny ország mindennapjainak. Ez pedig a nyári idényben való vendégfogadás. Ott-jártunkkor, augusztusban, sok volt a külföldi turista. Ez bővebb magyarázatra szorul, hiszen a belgrádi, újvidéki, szabadkai, verseci, zombori rendszám ugyan 6 éve külföldinek számít, a budvai, kotori, hercegnovi, tivati, ulcinji strandon mégsem számít idegennek (hacsak a harsánysága és hajnali ordítozása miatt nem), de bőven vannak bosnyákok, horvátok, szlovénok is. A magyarországi turista főleg a Kotori-öböl környékét keresi fel, hiszen a horvátországi autópályákon azokat éri el a legkönnyebben.
Legtöbben azonban mégis a volt Szovjetunió államaiból érkeznek. Kizárólag repülővel, méghozzá a tivati reptérre (érdekesség: a városkának autóbusz-pályaudvara nincs, repülőtere van...). A legtöbb orosz, ukrán, örmény, kazah turista már otthon érezheti magát, hiszen a légikikötőben, a városban, a strandokon a hirdetőtáblák anyanyelvén igazítják útba, az étlappal sem kell kínlódnia, legalább oroszul mindenütt fel van tüntetve a kínálat és az árak is. Euróban, persze...
A gazdasági világválság azonban itt is érezteti hatását. Egy ottani idegenforgalmi cég tulajdonosa panaszolta nekünk, hogy néhány évvel ezelőtt Oroszországból csak pénzes turisták jöttek, ma pedig már olyanok is, akik összegyűjtötték ugyan a repülőjegyre való pénzt, de a nyaralóhelyen alig költenek. A ''proletariátus”-t szabadították ránk, mondja a szakember, és panaszkodik amiatt is, hogy egyre kevesebb a magyar, a cseh és a lengyel vendég. Pedig a korábbi években jóval többen keresték fel a Crna Gora-i tengerpartot. A gyönyörűséges riviérát, ezt már mi tesszük házzá. Merthogy nemcsak a szép strandok, hanem a sok látnivaló is lenyűgözi az ide látogató idegent. Kotor óvárosa, Herceg Novi vára, a Lovćen hegy és Njeguši falu (a híres pršut sonka őshazája), Budva belvárosa, Ulcinj 13 kilométer hosszú strandja és ősrégi olajfái, a Kék-barlang szakrálisnak is nevezhető bensőséges hangulata, a már említett tivati jachtkikötő, a híres/hírhedt Mamula börtönsziget, a žanjicei, szinte édeni állapotokat idéző strand - felejthetetlen élményt nyújt az embernek. Ezért is vállalja a hosszú, időnként megpróbáltatással teli utat (például a SzegedBelgrád - UzicePodgoricaCetinje- Tivat), vagy a BudapestBelgrádBar vonalon közlekedő vonatot. Megéri.
A Fekete Hegyek országa ugyanis még nagyon sok közép-európai számára ''tabula rasa”. Csak akkor ocsúdik fel igazán, amikor megismeri a szépségekkel teli, esztétikai élményeket és kellemes pihenést nyújtó kis miniállamot az Adriai-tenger déli szakaszán, s amikor észrevétlenül, de maradandóan belopja magát az ember szívébe...