Az előadó Gulics Rózsa hitoktató volt. A Hogy segítsek? témája iránt nagy volt az érdeklődés.

Gulics Rózsa Óbecsén, szülővárosában fejezte be az általános iskolát, majd Zentán jogi középiskolában folytatta tanulmányait. Az élet Horvátországba vitte, ahol elsajátította az olasz nyelvet. Elvégezte a mezőgazdasági főiskolát, hitoktató-katekéta egyetemi képesítést szerzett, majd hitoktatói feladatai mellett Szegeden elvégezte a Pasztorális tanácsadás és szervezetfejlesztés mesterszakot, 2021-ben pedig mentálhigiénés segítő szakemberi képesítést szerzett.

Soha nem tétlenkedik, akkor elégedett, ha valakinek segíthet. Nem véletlenül esett rá a választás, hogy a segítség, a segítőkészség szükségességének mibenlétéről, annak elfogadásáról vagy megadásáról beszéljen pünkösd ünnepe előtt.

Hogyan segítsek helyesen? Hagyjalak, kérdezzelek, mondod, ha szükségét érzed? Hogyan viselje az élet terhét az, aki bajban van, és hogyan közelítsen helyesen hozzá az, aki ezt meg szeretné könnyíteni? Sorjáztak a kérdések, melyekre a választ az iskolában nem tanítják, csak az élet és a hit magyarázhatja meg.

Jól emlékszem, amikor fiatal éveimben elhangzott, hogy mindennek, ami velünk történik, legyen az jó vagy rossz, könnyű vagy nehéz, szép vagy kevésbé az, fájdalmas, tragikus, sikeres, kudarc stb., annak megvan az értelme, és az örök üdvösségünk fényében tudjuk azt mélyebben értelmezni. Sok mindenhez kell az idő, az érés, a tapasztalat, a közösségi lét, a megvilágosodás, a Szentlélek bölcsessége. A napokban világosan kezdtem látni az örök üdvösségre vezető utat. Azt az élő isteni utat, amelyet Jézus bejárt a földi élete során, amelyet szavaival, tetteivel tanított, és amelyre minket is hív — magyarázta az előadó.

Esendőek vagyunk. Nincs közöttünk olyan személy, aki soha nem szorult segítségre, vagy aki nem próbált valakin segíteni. Az, hogy ezt hogyan kell tenni, hogyan kell hendikeppel élni, másokat nem bántva, vagy hendikeppel élőnek helyesen és türelemmel segíteni, nem tanította nekünk senki. Erre talán csak egy válasz van: érteni és érezni, hogy Jézus gyengeségünkben is útitársunk.

Jézus teljességében értette esendőségünket, gyengeségünket, és könyörgéseink, imáink által útitársunk lett. Testvérünk, Tanítónk, Mesterünk, Megváltónk.  Jézus számos csodát vitt végbe, sok embert meggyógyított, de soha nem akarta önmagát kiemelni, amikor a jót megtette. A szavai a meggyógyult személyt értékelték — a jelenlévők figyelmét az irgalmat, a segítséget megtapasztaltak felé fordította: A hited meggyógyított téged; bűneid bocsánatot nyertek; kelj fel és járj; Asszony, senki sem ítélt el téged! Én sem ítéllek el, menj, és többé ne vétkezzél — hangsúlyozta az ismert eseményeket, amelyekhez a személyes csodák sorolása is társult.

Nagy szó a megbocsátás, vajon mi megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek, imádkozunk értük, kérjük az Atya bocsánatát megértéssel szívünkben, vagy inkább a sértettségeinket, sebeinket mutatjuk, és tesszük nagyító alá? Vajon a kiengesztelődés vagy a bosszú vezérel bennünket? Isten tanítását követve a szeretetterv beteljesül. Jézus példát adott arra, hogy ne magunknak éljünk, hanem sebeket gyógyítsunk, szomorúságot vigasztaljunk, az elesettet ne csak felemeljük, hanem menjünk vele együtt tovább. A tanácstalannak tanácsot adjunk, akit kell, tanítsunk, felvilágosítsunk — mondta újabb kérdésekre és gondolatokra ösztönözve a jelenlévőket Gulics Rózsa.

Mi legyünk az a kinyújtott kéz, amely a szeretetben, a jóságban… bénát a gyógyulás vizéhez vezeti, hogy életre keljen. Élete legyen, és bőségben legyen — biztatta az előadó a megjelenteket.

Az előadás imával kezdődött és imával is ért véget.