A program a két könyvtár hosszú távú és eredményes együttműködésének jegyében valósult meg, melynek célja, hogy bemutassák az intézmények bevált gyakorlatait és inspiráló kezdeményezéseit. Ezek a tapasztalatok nemcsak a szakmai kapcsolatokat erősítik, hanem közvetlenül hozzájárulnak ahhoz is, hogy a gyermekek és a felnőttek egyaránt gazdag és maradandó könyvtári élményekkel térjenek haza.

Nagy Emese és Bús Csaba

Bús Csaba, a magyarkanizsai József Attila Könyvtár igazgatója elmondta, hogy az utóbbi években a két intézmény között rendkívül hasznos és gyümölcsöző együttműködés alakult ki. Ennek köszönhetően rendszeresen cserélnek egymással ötleteket, módszereket és jó gyakorlatokat, melyek nemcsak színesebbé teszik a programokat, hanem kézzelfoghatóan is segítik a gyerekeket abban, hogy könnyebben elinduljanak az olvasóvá válás útján.

— A mai napon egy interaktív mesefoglalkozásunk, egy igazi mesedélelőttünk volt itt, a magyarkanizsai József Attila Könyvtárban. Ez onnan indult, hogy a topolyai könyvtárral mi már jó ideje együttműködünk, és most megpróbáljuk azokat a gyermekprogramokat, amelyek Topolyán, illetve Kanizsán beváltak, megcserélni a könyvtárak és az intézmények között. Vagyis elvinni a jól működő, sikeres programokat, és bemutatni őket más községbeli gyerekeknek is. Itt ma két csoport vett részt a rendezvényen: előbb a harmadikosok érkeztek, hamarosan pedig a negyedikesek is bekapcsolódnak. Fontosnak tartom ezeket a programokat, annál is inkább, mert minden alkalommal tanulunk belőlük valamit. Könyvtárainknak hasonló a méretük és az állományuk, de mégis, a programok megvalósításában minden intézmény sajátosan jár el, hiszen van bennük egy bizonyos fokú kreativitás. A könyvtáros, különösen a gyermekkönyvtáros mindig beleviszi a saját személyiségét, és ezekből mi is igyekszünk tanulni, majd a tapasztalatokat a saját könyvtárainkban is megvalósítani.

Mocsok, a medve

Arra is kíváncsiak voltunk, hogy a magyarkanizsai József Attila Könyvtárba évente körülbelül hány új olvasó iratkozik be, illetve hány éves kortól fogadják a gyerekeket, hiszen az első könyvtári élmények sokszor meghatározzák a későbbi olvasási szokásokat is.

— Minden évben az általános iskola első osztályosai szervezetten érkeznek hozzánk, és ekkor be is iratkoznak a könyvtárba. Előfordul persze olyan is, hogy az óvodáskorú gyermekeket is elhozzák a szülők, ilyenkor mi inkább azt szoktuk javasolni, hogy még a szülő nevére kölcsönözzék a könyveket. Az első osztályosokat tehát mindig csoportosan fogadjuk, és az iratkozás alkalmával, valamint a könyvtárórán megismerkednek a könyvtár használatának legfontosabb szabályaival: például, mennyi ideig lehet náluk egy könyv, hány kötetet tudnak egyszerre kikölcsönözni, illetve hogyan tudják mindezt könnyen nyomon követni. Emellett a könyvtárral is egy kicsit közvetlenebb, személyesebb kapcsolatba kerülnek. Megtanulják, hogy hol találják a képeskönyveket, a regényeket, így ha legközelebb már nem a tanító nénivel, hanem esetleg a szülővel jönnek el, akkor is magabiztosan és önállóan találják fel magukat — mondta Bús Csaba lapunknak.

A gyerekek már várják a foglalkozás kezdetét

Az interaktív foglalkozás során a könyvtáros segítsége egy különleges plüss medvebocs, Mocsok volt, aki játékos módon tanította a gyerekeket arra, hogy az életben vannak olyan feladatok, amelyek elsőre talán kellemetlenek, és nem mindig van hozzájuk kedvünk, mégis elengedhetetlen elvégezni őket. A mesefoglalkozás legfőbb célja az volt, hogy olyan élmény szülessen, amelynek köszönhetően a gyerekek egyszerre tanulnak, fejlődnek, és nem utolsósorban megszeretik az olvasás, a könyvek és a könyvtár világát is. A programot Nagy Emese, a topolyai Juhász Erzsébet Könyvtár gyermekkönyvtárosa vezette, aki egy játékos, ismerkedős feladattal indította a délelőttöt. Ennek során a foglalkozáson részt vevő gyerekek közelebbről is megismerkedhettek egymással, illetve az előadót is jobban megismerhették, ami oldottabb légkört teremtett a folytatáshoz. Nagy Emese a programról és annak tapasztalatairól mesélt nekünk bővebben.

— Egy plüssállatkát mindig be szoktunk vinni a foglalkozásra, hiszen tudjuk, hogy ez a gyermekek egyik legnagyobb kedvence. A mai fő téma az volt, hogy vannak olyan dolgok, amelyeket nemcsak a gyerekek, hanem mi, felnőttek sem szeretünk megtenni, mégis meg kell. A mai mesés foglalkozás erről szólt, és ebben egy Mocsok nevű kismedvét hívtunk segítségül. Ő ugyanis nem szeretett fürdeni, de ennek ellenére mégis meg kellett tennie, hiszen csak így tudták a társai kideríteni, folytatódik-e a hosszú tél, vagy pedig hamarosan a nyár következik. Mocsok azonban nagyon-nagyon nem szeretett vizet látni, elkerülte a folyókat és mindent, ami a fürdéssel kapcsolatos volt. Ennek következtében a barátai, a társai is elkerülték, mivel nagyon büdös lett, és hát egy büdös állattal senki sem szeret beszélgetni, de még a közelében sem tartózkodnak szívesen. A gyerekek rájönnek a mese tanulságára, mi pedig megpróbáljuk őket rávezetni, és beszélgetünk velük arról, hogy mi a helyes, illetve arról is, hogy noha vannak olyan dolgok, amelyeket nem szeretünk elvégezni, mégis megpróbálhatjuk azokat jókedvvel tenni. Így nem nyűgnek tűnnek, hanem inkább vidám, közös élménnyé válnak. Egy plüss, ahogyan említettem, mindig nagyon jó eszköz. Szoktunk például olyan játékot is játszani, hogy a maci ölébe ülnek a gyerekek, és mivel a maci olvasni szeretne, vagy éppen mesét hallgatna, a gyerekeket is rávesszük arra, hogy olvassanak neki, és ilyenkor egy-egy mesét valóban fel is olvasnak a plüssmedvének — emelte ki Nagy Emese.

Mocsok története arra irányította a figyelmet, hogy vannak dolgok, melyeket nem mindig szeretünk elvégezni, mégis fontos, hogy megtanuljuk jókedvvel megtenni őket. A gyerekek a mese révén játékosan tapasztalhatták meg mindezt, és közben valódi könyvtári élménnyel gazdagodtak.